Elszigetelt tombolás

/ Idekívánkozik Puzsér Róbert 2007-ben a Szigetről írt posztja. A Szélsőközép blog sajnos már nincs fent, az archive.org-ból bányásztam ki, mert még mindig aktuálisnak találom: /

Aki valaha járt már a Szigeten, az tudja, hogy egy ott töltött nap reálisan háromezerötszáz forintot ér. Mivel Magyarországon vagyunk, ahol a lehúzás nemzeti minimum, bosszankodva bár, de valószínűleg kifizetnénk a lélektani határnak számító ötezer forintot. Az a nyolcezer forint viszont, amibe idén a napijegy kerül nem pusztán hátborzongató pofátlanság, de az ár-érték arány überabszurduma.

És ez még semmi. Sokáig ugyanis úgy állt, hogy a Szigeten rendszeresen látogatható Civil Falu önkéntes munkásai idén nem is kapnak hetijegyet. Vásárolják meg, ha kint akarnak dolgozni! A nonprofit szervezetek aktivistái a hetijegy árát természetesen nem lettek volna hajlandóak (de talán képesek se) kifizetni. Hosszú heteken keresztül volt kétséges, hogy egyáltalán létesül-e idén Civil Falu a Szigeten. A megállapodás értelmében végül a civilek az eddigi hetijegyek töredékét kapják meg csupán ingyen. Semmi kétség, ez már összetéveszthetetlenül és valóban egy multinacionális részvénytársaság kapzsisága.

Az utobbi tíz évben nem volt olyan Sziget, mely ne döntött volna meg minden rekordot, ne múlt volna felül minden előzetes várakozást. A rendezők öntömjénező propagandája a Sziget Fesztivált a társadalmi közgondolkodásban a szórakozás überfokának szinonimájává emelte. Néhány éve még SzigetTV is volt, melynek szerencsétlen élőközvetítéses csetlés-botlássa felett egy ország szánakozhatott. A műsor készítői olyan tömegeket feltételeztek országszerte (talán nem is tévesen), akik napi szinten vagdossák a centiket és gyűjtögetik a pénzt teljes erőből várva a hetet, amikor végre az utolsó forintig elbaszhatják.

Társadalmi tünet számba mennek azok a brókerek, üzletkötők, ügynökök, akik kedd este élére hajtják az öltönyt, lecsatolják az órát, kikapcsolják a mobiltelefont, belebújnak a következő hétre szánt kult-egyenruhába, és elindulnak a Szigetre, ahol végre egy hétig önmaguk lehetnek. Ezzel kecsegtet a Sziget, és nem mással: önmagaddal. Vagyis dehogy. Annak a valakinek a hisztérikus és önelveszejtő karikatúrájával, aki egész évben lennél, ha egy kicsit is becsülnéd magad. Végre egy hétre az lehetsz, aki azelőtt voltál, hogy elkezdtél volna pénzt keresni arra, hogy végre egy hétre az lehess, aki azelőtt voltál, hogy elkezdtél volna pénzt keresni arra, hogy végre egy hétre az lehess, aki...: punk, rocker, partyproli, hippihülyegyerek vagy egyszerű részeg faszkalap. A Sziget szállítja neked az instant nosztalgiát. Készséggel elfogadod, hogy egy egész éven keresztül ne légy azonos önmagaddal cserébe egy hét kommersz tombolásért.

Ez a fesztivál amikor valaha elindult egy pici kelet-európai Woodstock volt, mely az össztársadalmi jóléti hisztériából való kivonulás szellemét hordozta. Mára a Sziget önmaga torz démonává vált. A legkommerszebb helye nem pusztán Budapestnek, de az egész régiónak. Ami Európában még vetekedhet vele, az talán egyedül a párizsi EuroDisney. A fesztivál szervezői és partnereik (az országban forgalmazó csaknem összes multi) gátlástalanul szedik ki az utolsó fillért is a félrészeg szigetlakókból. A K&H Bank kincsesládának öltöztetett pénzautomatája talán a legszembeszökőbb példa erre. Mit is üzen a design? "Kiskirályfi! Megtaláltad a kincsesládát! Ez itt mind a tiéd, amennyit csak el tudsz vinni, a sok-sok kifogyhatatlan kincs. Nem ám arról van szó, hogy ezt itt hitelre veszed fel, és egész évben törleszteni fogod. Dehogyis! Dönts okosan! K&H" Ha pedig még ez sem elég, és tovább kívánjuk példázni, milyen bődületesen kifordult önmagából ez a valaha jobb sorsra érdemesnek tűnő fesztivál, elég egy immár három éves, valaha elképzelhetetlennek tűnő szókapcsolatot említenünk: SzigetTesco.

Arról pedig még szót sem ejtettünk, hogy a rendezvényt övező, jegyárakban is jelentkező kultusz, valamint a műsor színvonala mennyire nem állnak arányban egymással. Mindmáig nem láttunk a Szigeten épp aktuálisan csúcson lévő világsztárt. Az átlagos késés hat-nyolc év a legsikeresebb album-turné évéhez képest, de nem ritka a tíz-tizenkét éves elmaradással ránk sózott nosztalgia-fellépés sem. A szervezők aktuálisan nagyot robbantó, ezért igazán költséges fellépőket sosem illesztenek a programba, a kivétel talán a Franz Ferdinand volt, de mint tudjuk, az egy kalap szar.

Hogy mire való a Sziget? Azon kívül persze, hogy néhányan szemérmetlenül meggazdagodjanak? Hát arra, hogy a rendszerrel való elégedetlenségedből táplálkozó destruktív energiákat ne magának a rendszernek a megváltoztatására fordítsd, inkább tombold ki magadból egy elszigetelt helyen. Aztán, ha ezzel megvagy, húzzál vissza dolgozni, és fogjad be a pofádat egy évig, míg rád nem köszönt újra a szabadság hete. Csak aztán bírjad megfizetni a szabadságot, mert nem ingyé' van ám! Nyolc rugó naponta, és akkor még nem ittál egy kortyot se. A helyedben én húznám az igát keményen, öcsém!

One thought on “Elszigetelt tombolás

Comments are closed.