A fény visszatérése

December 21-e a csillagászati tél kezdete, emellett ez az év legrövidebb napja. Innentől kezdve, hacsak egy hajszálnyival is, de egyre hosszabbodnak a nappalok és egyre rövidülnek az éjszakák. A szláv eredetű karácsony szavunk (lépés, átfordulás) is a téli napfordulót őrzi. Jézus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére, ezt megelőzően évezredeken keresztül ünnepelték ilyenkor a fény visszatérését, a fény győzelmét a sötétség erői felett.

Magyarországon mára ebből jóformán semmi sem maradt (máshol se sok). Jézus születését már csak egy maroknyi keresztény, a téli napfordulót mint olyant pedig szinte senki sem ünnepli. Mivel nem maradt más, így a karácsony a szeretet és család ünnepévé vált, egy alkalommá az ajándékozásra, az csak jó lesz mindenkinek. Alapvetően szeretjük, ha gondolnak ránk, ha kitalálják, minek örülnénk. Többségünk azt is szereti kitalálni, minek örülne más. A fogyasztói társadalomban viszont már ez is kiüresedett, sőt leginkább egy teherré, az ajándékozás problémájává vált. A legtöbb ember számára az ajándék csak egy újabb fölösleges kacatot jelent. Én már évek óta rettegéssel nézek az ünnepek elé, amikor annyi fölösleges vacak gyűlik össze, hogy szó szerint nem tudjuk őket hova tenni. Egy részüket tovább tudjuk ajándékozni, más részüket kénytelenek vagyunk kidobni (mert már akkor szemétre valók voltak, amikor kijöttek az öntőformából a gyárban).

Ajándékozzunk inkább időt, amit a másik emberre fordítunk. Egy jó beszélgetést, egy jó ebédet, egy sétát, kirándulást, egy közös élményt. Ha mindenképpen költeni akarunk, ajándékozzunk eseményt, egy koncertet, színházat, cirkuszt, mozit. Csak olyan ajándékot vegyünk, amire az illetőnek valóban nagy szüksége van. Készítsünk saját kezűleg ajándékot, nem kerül pénzbe, csak egy kis idő és szeretet kell hozzá.