A taínók hanyatlása

Hispaniola szigetén - a taínók által legjobban benépesített szigeten - a korai becslések szerint egymillióhoz közeli populáció élt, akiket 5 törzsfőnök vezetett. A Nagy-Antillák szigetcsoport többi tagján, Jamaicán és Puerto Ricón közel 600.000-en éltek.

Kolumbusz és legénysége 1492. október 12-én ért partot a szigeten, az európai ember elsőként a taínó néppel találkozott. Kolumbusz ezt írta:

"Üdvözöltek minket és jóakaratukból mindenüket nekünk adták amijük volt... nagy figyelmet fordítottak arra, hogy kellemesen érezzük magunkat. Kedvesek és fogalmuk sincs arról mit jelent a gonoszság; nem gyilkolnak és nem is lopnak. Őfelsége azt gondolná, hogy a világon nincsenek is náluk jobb emberek. Épp úgy szeretik a szomszédaikat, ahogyan magukat. Beszédük kedves és mindig nevetnek."

Ám a 18. századra a behurcolt himlőnek, a folyamatos népirtásnak és asszimilációnak köszönhetően a taínó népesség 90%-a kihalt, a gazdag taínó kultúra pedig gyakorlatilag megsemmisült. Azon kevesek akiknek sikerült elmenekülniük, a hegyekben húzták meg magukat.

1561-ben egy spanyol pap, Bartolomé de Las Casas aki ebben az időben a Dominikai Köztársaságban élt, a következőket írta a indiánok történelmével foglalkozó feljegyzéseiben:

"Amikor 1508-ban megérkeztem, 60.000 ember élt a szigeten, beleértve az indiánokat is. Tehát 1494 és 1508 között több mint három millió ember halt bele a háborúba, a rabszolgaságba és a bányákban végzett munkába. Ki fogja ezt a jövő nemzedékeiben elhinni?"