Gaia, az intelligens bolygó?

Egyesek szerint frappáns a Matrix című filmben elhangzott hasonlat, miszerint az emberiség olyan, mint egy vírus vagy egy rákos daganat:

Smith ügynök: "...[Önök] Letelepednek valahová és addig szaporodnak míg fel nem élik mind a természeti erőforrásokat, és azután csak úgy képesek fennmaradni, ha új területeket foglalnak el. Van egy másik organizmus is ezen a bolygón, mely ugyanígy viselkedik. Tudja melyik? A vírus. Az emberi faj egy betegség, a bolygó rákosodása..."

James Lovelock teóriája alapján ez a hasonlat egyáltalán nem biztos, hogy helyénvaló. Lovelock Gaia elmélete, mely 2008-ban újabb bizonyítékokkal lett alátámasztva, úgy tekint a Földre, mint egy az életközösség által önmagát szabályozó rendszerre, ami bizonyos szempontok szerint akár élőnek is nevezhető.

~3.5 milliárd éve van élet a Földön. A naprendszer keletkezése óta a Nap energiakibocsátása kb. 25-30%-al növekedett (kb. 1 milliárd évente 10%-al növeli energiakibocsátását). A Nap felszíni hőmérséklete lassan, de folyamatosan emelkedik. Korábban jóval hűvösebb volt és talán ez az egyik fő oka, hogy az élet csak 1 milliárd éve van jelen a szárazföldön. Míg az elején valóban az életnek pont megfelelő távolságra volt a Föld a Naptól, manapság ez már nem igaz, túl közel vagyunk. Az életközösség a bolygón mégis úgy alakította a légkör összetételét, hogy az továbbra is kedvező legyen önmaga számára (pl. a CO2 jelentős része kikerült a légkörből és a Föld alá került olaj és szén formájában).

Az evolúcióelmélet és a Gaia teória integrálásával egyesek odáig merészkednek, hogy felteszik a kérdést: Mi van, ha az intelligencia nem "véletlenül" fejlődött ki? Mi van, ha azért fejlődött ki, mert jelenléte kívánatos a bolygó számára? Elképzelhető-e, hogy az intelligens ember és az evolúció során majd őt követő más intelligens fajok "feladata" az, hogy az értelmük révén biztosítsák az életközösség minél további fennmaradását? Például a technológia által megvédhetnénk a bolygót egy pusztító meteorbecsapódástól, de akár más jövőbeni, még nem ismert veszélyektől is. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, egyáltalán nem biztos, hogy vírusok vagyunk. Épp ellenkezőleg, meghosszabbíthatjuk Gaia életét.

Az más kérdés, hogy a jelenleg domináns kultúra nagyon nem ebbe az irányba ténykedik, ugyanis teljesen megfeledkezett arról, hogy ő is az életközösség része. James Lovelock szerint az előttünk álló klímakatasztrófa könnyen visszataszíthat minket egy poszt-apokaliptikus "középkorba", ahol újra klánfőnökök és kiskirályok uralkodnak majd és a civilizáció sok ártalmas vívmánya mellett, sok hasznos is odavész. És ugyan nem lennénk képesek az egész élővilágot kipusztítani, de azt se felejtsük el, hogy a Föld már nem fiatal, ha egy 100 éves emberhez hasonlítjuk, akkor egy 80 éves "öreg hölgy". Nincs már újabb néhány milliárd éve, hogy a kezdetektől kifejlődjön rajta egy intelligens lény. A Nap melegedése miatt 1 milliárd év múlva már túl meleg lesz a Földön ahhoz, hogy a víz folyékony formában megmaradjon. Ergo nagy valószínűséggel ez most az egyetlen és utolsó esély, hogy egy tudattal rendelkező élő bolygó jöhessen létre.

Eszerint az elképzelés szerint egy olyan civilizációra van szükség, amely képes az életközösséggel összhangban élni, felismerni szerepét, és tudását az egész életközösség javára fordítani. Ez jól hangzik.

Viszont ebből arra következtethetünk, hogy a civilizáción kívüli többi (pl. törzsi) kultúra, illetve a nem "fejlett" őslakos népek tényleg "történelem előttiek", már-már alacsonyabb rendűek, hiszen ők nem képesek ilyen nagy mértékű beavatkozásokra a Föld megvédése érdekében. Az nem képzelhető el, hogy törzsi szerveződésben létrejöjjön egy ilyen horderejű technológia, ehhez mindenképpen hierarchikus szerveződésre és nagyfokú munkamegosztásra volt szükség. Ebből a szempontból a civilizációra mégiscsak áldásként kellene tekintenünk, a technikai civilizáció fenntartása pedig tényleg egy mindenek felett álló szempont, vagyis nevezhetjük az "egyetlen helyes útnak". És ha úgy vesszük, az ember végül mégiscsak Istent játszhat: ez a rendeltetése.

A fenti gondolatmenetben azonban három dolog is sántít. Az egyik, hogy bevezeti a kívánatosság fogalmát a biológiába, ami antropomorfizmus. Az élővilágban nem létezik olyan, hogy valami kívánatos. A természetes kiválasztódás során a működőképes válik el a működésképtelentől és nem a rossz a jótól, vagy a kívánatos a nem kívánatostól. Tehát abból, hogy kifejlődött az intelligencia még nem következik az, hogy ez "kívánatos" volna az egész életközösség számára. Csak annyit jelent, hogy kifejlődés pillanatában, az aktuális körülmények között működőképes volt és előnyt biztosított a birtoklója számára.

A másik dolog, hogy feltételezi, hogy a bolygónak bármire is "szüksége lenne". Ez szintén antropomorfizmus, mely egy olyan világképből fakad, ami az világnak "értelmet" és "célt" ad. Lehet hinni ebben, nem muszáj a tudományos világkép szerint gondolkodnunk; de az tény, hogy tudományos szempontból értelmezhetetlen. A tudomány szempontjából nézve a világ minden része és maga a világ is tökéletesen céltalan. És mivel a Földnek sincs célja, ezért tudománytalan arról beszélni, hogy a Földnek mire van szüksége. A Föld - hasonlóan a Naprendszerhez - a Nap életciklusának végeztével elkerülhetetlenül meg fog semmisülni, és a jelenleg általánosan elfogadott univerzum modellünk szerint az egész világmindenség is egy Nagy Zuttyban fog végződni. Ez eleve kizárja a fenti teleologikus szemléletet, amin az sem változtat, ha költőien megszemélyesítjük a bolygót és elnevezzük Gaia-nak.

Ettől persze még Lovelock elmélete és megfigyelései helytállóak lehetnek és az életközösség - aminek az ember is épp úgy része, mint a barna moszat, a sasmadár, a jegesmedve és a giliszta - mutathat élőlényre jellemző vonásokat. Ahogyan az is valószínű, hogy az életközösség valóban szabályozza saját létfeltételeit és igyekszik azt egy bizonyos határon belül az életnek megfelelő körülmények között tartani (egy tízszer melegebb Nappal nyilván nem tudna mit kezdeni). Pár évszázaddal ezelőtt Lovelockot máglyára vetették volna ezért az elméletért, de ma már tudományos körökben is egyre szélesebben elfogadott. Bár a Gaia teória tudományos elmélet, ettől (ahogyan a tudomány általában) még nem ad választ a spirituális kérdésekre. Tetszés szerint akár spirituális világképet is bele lehet képzelni az elméletbe és személyfüggő, hogy erre igényt tartunk-e.

A harmadik dolog pedig, hogy technikai civilizációnk valóban hasznos lehetne (és megalapozhatná az intelligencia felsőbbrendűségébe vetett hitet), ha a megváltozó körülmények között is működőképesnek bizonyulna. De a szomorú tény, hogy a jelenlegi állás szerint nem az. Civilizációnk működésképtelensége nem járulékos tulajdonság, nem valamilyen sajnálatos félresiklás következménye, hanem a lényegéből fakadó adottsága. Tehát lehet, hogy jelen pillanatban technológiánk elegendő lenne egy meteor eltérítéséhez, de mivel az egész civilizációnk fenntarthatatlan, ez már nem sokáig lesz így. A bolygó életéhez viszonyítva ez az állapot egy szempillantás.

De ha az ember is része az életközösségnek (már hogy ne lenne az), akkor nem lehet, hogy amit jelenleg teszünk, az is valamiképpen "OK"? Végeredményben mindez "természetes" és a végén majd kiderül, hogy jó lesz az életközösség egészének?

Ha napi közel 200 faj kiirtását, az évmilliárdok során a föld alá juttatott CO2 készletek légkörbe való visszapumpálását, az erdők kivágását, a mocsarak lecsapolását, az óceánok és folyók műanyaggal való feltöltését annak tekintjük, akkor mindenképpen. Nem az életközösség és nem a Föld bolygó van veszélyben, hanem az ember. Az önszabályozó rendszer megtalálja majd a megváltozott körülmények között is az egyensúlyi pontot, de könnyen lehet, hogy az már egy olyan világ lesz, ami a "szőrtelen majomnak" nem fog kedvezni.

Arthur C. Clarke írta: "Még bizonyításra vár, hogy az intelligencia jelent-e bármi előnyt a túlélés szempontjából."

Forrás: James Lovelock: The Vanishing Face of Gaia; és köszönet Birtalan Balázsnak