Visszasüllyedhetünk a középkorba?

A középkorról jut eszembe. Van egy olyan elképzelés - gyakran hallhatjuk mindenhonnan - hogy ha civilizációnkkal valami baj lesz, visszasüllyedünk a középkorba. Vagy ami még hatásosabban hangzik: a kőkorszakba! A legtöbb ember számára ez tökéletesen elképzelhetőnek tűnik.

Vajon ha lebombáznánk Észak-Koreát, visszasüllyedne a kőkorszakba?

Ha jobban belegondolunk, ez az elképzelés erősen sántít. A kijelentés ugyanis tartalmazza azt a feltételezést, miszerint a kőkorszakban az emberek szörnyen nyomorúságosan éltek. Hogy a kőkorszak nem volt más, mint egy üresség: se áram, se tévé, se klíma, se autó, se számítógépek, se mobilok, se tömegközlekedés, se GDP növekedés. Maga az üresség, a semmi.

Valójában a "kőkorszaki" emberek meglehetősen jól éldegéltek, még civilizációnk születésének idején is, már ahol békén hagyták őket. Különösebb erőfeszítés nélkül szereztek maguknak élelmet, készítettek ruhát és húztak fedélt a fejük fölé. Ha egy civilizált ember kezébe nyomnánk egy éles vágóeszközt, tűt és egy nagydarab nyúzott bőrt, vajon tudna magának ruhát készíteni belőle? Talán. De ha nem lenne éles vágóeszköze, tudna készíteni magának egy olyat, amivel a bőrt fel tudja vágni? És egy éles tűt, vagy más szúróeszközt? A bőrt le tudná nyúzni az állatról? Ez már kevésbé valószínű.

A "kőkorszaki" emberek birtokában voltak mindazon készségnek és tudásnak, ami nekik egy kényelmes élethez szükséges volt. Nyilvánvaló, hogy számunkra nem lenne kényelmes az ő életük, de nekik az volt. Nem szörnyű nyomorként élték meg, hanem természetesként. Nem csak azt tudták hogyan használják az eszközeiket, hanem azt is, hogy kell előállítani magukat az eszközöket. A civilizált emberek legnagyobb hányadának fogalma sincs ezekről. Többségünk még a primitív eszközöket sem tudná előállítani, nemhogy az általunk használt bonyolult dolgokat. Egy ilyen helyzetben mire menne napjaink marketinget, közgazdaságtant, jogot, kommunikációt, médiát és informatikát végzett embere? Még a legrégebbi ismert ősünk, a Homo habilis is több használható képességgel rendelkezne és életképesebb lenne nálunk.

Tehát ha jönne egy atomháború vagy más globális katasztrófa, nem a középkorba vagy a kőkorszakba süllyednénk vissza, hanem a totális tehetetlenség korába. Egy olyan korba, aminek még neve sincs.

3 thoughts on “Visszasüllyedhetünk a középkorba?

  1. Szerintem ez azért sántít. Én pl. simán tudnék követ pattintani, valami állat beléből előbb-utóbb kötelet csinálni, és egy botra erősítve dárdát készíteni. Szerintem ha muszáj lenne, ez a legtöbb embernek menne. Aztánmeg azért is hülyeség, amit mondanak, mert attól, hogy mondjuk az emberek 99%-a kihalna, még az eszközeink nagy része simán megmaradna. Kalasnikovval meg ugye relative könnyű vadászni. 😀

  2. Örülök, hogy úgy érzed azon kevesek közé tartoznál, akiknek ez menne. Én azonban úgy gondolom, hogy többen lennének azok akik tehetetlenek lennének és előbb halnának éhen, mintsem szert tegyenek ezekre az egyszerűnek tűnő képességekre (lásd pl. Christopher McCandless története és az életét kiválóan megfilmesítő Út a vadonba).
    Abban viszont egyetértünk, hogy ez az egész vissza a kőkörszakba gondolatkísérlet "sántít" és hülyeség, hiszen épp erről szól ez a bejegyzés 🙂

  3. Van egy sorozat, amit vasárnap éjjelenként adnak, a címe Másnap. Valójában szerintem ez a sorozat mutathatja be leginkább azt az állapotot, ami egy bármilyen nem nukleáris, vagy biológiai jellegű kataklizma eredményeképp előállhat.
    Tehát ha feltesszük, hogy marad annyi ember, ami egy fenntartható, de legalábbis közel egyensúlyi társadalmat tud alkotni, valószínűleg a legalapvetőbb csoportképződési mechanizmusok alapján csoportokat fog alkotni, és csoportokban együttműködnek.
    Az hogy technikailag milyen szintre esik vissza a társadalom megintcsak sok oldalas tanulmányok témája, én a saját olvasmányaim alapján azt valószínűsítem, hogy a negy technikai forradalom előtti szintekre.
    Azaz elektromosság nélkül, azonban ha a kellő alapanyagok rendelkezésre állnak (már pedig miért ne állnának) mind a gőzgép, mind az elektromos áram és az egyes csoportokat ellátó helyi elektromos hálózatok kiépítése viszonylag gyorsan megtörténik.
    Mindezek után a jelenlegi technológiai fejlettséget elérni attól függően tudják, hogy ezek a csoportok milyen szinten lesznek képesek egymással együttműködni. Talán csak generációk alatt.
    Azzal a lehetőséggel nem számolva, hogy valóban sikerül elpusztítani mindent.
    Ami azt illeti én a magam részéről gond nélkül lemondanék a mobiltelefonomról.:)

Comments are closed.