Rövid távú előrejelzések

/ Ran Prieur a rövid távú előrejelzésekről, fordítás általam: /

Nem szeretem a rövid távú előrejelzéseket. Olyan az egész, mintha a tengerparton állnánk, a hullámok pedig látszólag véletlenszerűen jönnének-mennének. Öt perc múlva vajon a bokánkig vagy a nyakunkig fog érni a víz? Senki sem tudja! Csak azt tudjuk, hogy jön a dagály.

Épp most olvasom Neal Stephenson The Diamond Age című könyvét (amit már közel ötvenen ajánlottak) és találtam benne egy figyelemreméltó idézetet: "Bámulatos, hogy mennyi pénzt kereshetsz azáltal, hogy a dagály vizét mered kifelé. A végén ki kell szállnod, amíg még jó a hozam." Az amerikai költségvetés java jelenleg a dagály vizének kimerésére megy el. Természetesen ezt a pénzt inkább arra kellene költenünk, hogy magasabban fekvő vidékekre költözzünk - de ezt már 30 évvel ezelőtt meg kellett volna tennünk. Ma már olyan magas a vízállás, hogy a legkisebb tétovázás a víz kimerésben a süllyedésünkhöz vezet. Itt egy másik remek hasonlat: a süllyedő emberek nem tudnak integetni és segítségért kiabálni - még ha az meg is menthetné az életüket - mivel az összes energiájukat az orruk víz felett tartására fordítják, csak hogy még egy kis lélegzethez jussanak.

Erre számítok én az elkövetkező években: a jogalkotók csak még egy kis lélegzethez akarnak jutni, csak még egy ciklust hivatalban tölteni, csak hogy ne törjön ki felkelés, és így minden egyes döntést a rövid távú fájdalom minimalizálására fordítanak majd, miközben ezzel hosszú távon biztosítják a hanyatlást. Az épp elfogadott törvényeket nézni olyan, mintha a habot figyelnénk a hullámok tetején. Az egyetlen hasznos információ, ha azt nézzük, hogy milyen magasak azok a hullámok. Előbb vagy utóbb nem lesz olyan döntés, amivel megelőzhetnék a felkelést, és a játék akkor új fordulatot vesz, a vödörrel merés helyett a víz felszínén maradás lesz a cél.