Szakemberek világa

/ Gondolatok Meszlényi Attila néhány írásából: /

"A szakemberképzés fáradságos munkával megtanítja a leendő specialistáknak, hogy milyen kérdéseket nem szabad feltenniük többé, s hogyan nézzék hülyének a laikust, aki olykor felteszi őket. A közgazdásztól nem kérdezhetjük, hogy miért kell gazdaságosnak lennünk; a tudóstól, hogy mi a tudás; a rendőrtől, hogy mi az értelme a szabálynak, amely alapján intézkedik.

Életünk minden kérdésében csőlátó szakemberek döntenek helyettünk. Szakemberek mondják meg, milyen jogok illetnek meg minket, milyen magas legyen az életszínvonalunk, mit együnk, hogyan lakjunk, közlekedjünk, mit és hogyan tanuljunk, mennyit őrizzünk meg a természetből, mekkora az eszményi mellbőségünk, mi az igazság, hogyan szeretkezzünk. Szakemberek énekelnek, fociznak és gondolkoznak helyettünk.

Mi magunk is szakemberek vagyunk vagy leszünk. Bemagolt szabályok szerint meghatározzuk mások életének egy kicsiny szeletét, miközben mind az ő, mind a saját életünk összes többi kérdésével, vagyis egész életünkkel kapcsolatban laikusok, illetéktelenek vagyunk. Nincs senki, aki átlátná a kép egészét és értelmét.

Az igazán fontos és érdekes kérdéseket csak a laikus tehetné fel, de nem teszi, hogy ne nézzék hülyének. Kérdései megromlanak és beleszáradnak. Nem laikusnak tekinti magát, hanem rossz helyre csöppent szakembernek. „Ez nem az én területem, a helyes kérdéseket sem ismerem.” „Nem szólok hozzá, ebben nem vagyok otthon.”

Miben nem vagyunk otthon? Szűk szakterületünkön kívül semmiben. Nem vagyunk otthon a világban, saját életünkben.

Csak szaktársainkkal tudunk lelkesen beszélgetni érdektelen műfogásokról, amelyek életünket és gondolatainkat kitöltik. Más társaságban bölcs képpel unatkozunk; ha megszólalunk, sem vállaljuk fel laikus- (vagyis ember-)voltunkat, hanem igyekszünk hozzáértőnek látszani. Csak akkor élénkülünk fel, amikor a számunkra félretett közös moslékról: vásárlásról, szexről, számítógépről, tévéműsorokról kerül szó.

A laikusvoltunkban, embervoltunkban rejlő értékekkel nem merünk élni – sőt nem is tudunk róluk.

De ne higgyük, hogy minden további nélkül kész laikusok vagyunk, a laikus minden értékével! A mai laikus nyers állapotában nem más, mint a szakember fonákja; életünk területeinek kilencszázkilencvenkilenc ezrelékében használhatatlan célszerszám. Jó laikusnak lenni komoly feladatot és rangot jelent, nem könnyű eljutni odáig. Viszont nem is riasztóan nehéz: csak elkezdeni és vállalni kell."

"A gondolkodás nem szakemberek dolga, és valójában társas tevékenység! Saját nézeteinket sem értjük, amíg nem szembesítjük őket másokéval. Egyedül, vagy hasonló nézetű társak közt nem lehet eredményesen gondolkodni, mert magunknak sosem tesszük fel az igazán rázós kérdéseket.”