Az Út

A Cormac McCarthy azonos című regénye alapján, John Hillcoat rendezésében született film a közeli, nagyon sötét, poszt-apokaliptikus jövőbe kalauzol el bennünket, ahol egy közelebbről meg nem nevezett katasztrófa (vagy katasztrófák sora) elpusztította a civilizációt, az élővilág nagy részével egyetemben.

A Föld végnapjait láthatjuk, a vászonról szinte harapni lehet a hideget és a természet halálát. Túlélők alig akadnak, enni csak azt lehet, ami nem pusztult még el, vagy ami hátramaradt a civilizációból: néhány gombafélét, konzerveket és embereket.

A hangsúly mégsem a kataklizmán van, épp ezért nem is tudjuk meg mi történt pontosan. Nem ez a lényeg. Ez a film ennél mélyebb kérdéseket boncolgat és épp emiatt válik különlegessé és mélyreható élménnyé. Az Anya (Charlize Theron) belefárad a túlélésért folytatott harcba, a kilátástalannak és megváltoztathatatlannak tűnő jövőbe, és inkább az önkéntes halált választja. Az Apa (Viggo Mortensen) és a Fiú (Kodi Smit-McPhee) magára maradnak. Kell, hogy találjanak egy célt, amiért küzdhetnek, hogy életben tudjanak maradni, ezért elindulnak dél felé. Az Apában egyedül a Fiú tartja a reményt. Számára ő maga a messiás.

Az Út története, mondanivalója, végkifejlete rendkívüli mértékben megosztja az embereket, mert húsba vágó kérdésekre keresi a választ.

Milyen világot hagyunk hátra gyermekeinknek? Vajon mivé leszünk, ha a civilizáció összeomlik? Mi választ el minket a vadállatoktól? Hogy lehetünk képesek emberek maradni egy ilyen helyzetben? Meg tudnánk-e ölni a saját gyermekünket szeretetből?

Vajon az Anya racionális, materialista értékrendje az igaz, ami alapján a Fiú csak időleges haladékot kapott azáltal, hogy még élhet egy kicsit? Vagy az Apának van igaza és a Fiú léte, a túlélése a bizonyítéka, hogy az isten mégsem hagyta magára a világot?

One thought on “Az Út

  1. Sajnálom, hogy ennek a filmnek csak a végét fogtam ki egy éjszakai adásban. Lesem, mikor adják újból. A bejegyzés felkeltette az amúgy is felborzolt érdeklődésemet.

Comments are closed.