Hogyan vesztettük el kapcsolatunkat a szellemvilággal

/ Részlet Thom Hartmann - Az ősi napfény utolsó órái című könyvéből, Tóth Bálint fordítása, 2007: /

Julian Jaynes, a Kolumbia Egyetem pszichológiaprofesszora az egyik könyvében azzal az elképzeléssel lepte meg a nagyérdeműt, hogy a történelem előtti időkben, tehát több mint hétezer évvel ezelőtt, az emberek a valóságban is hallották az istenek hangját (1). Mialatt a természetet járták, tündéreket, manókat, szellemeket és más lényeket láttak. Jaynes szerint ez azért lehetett így, mert abban az időben az emberi agy két féltekéje még szorosabb kapcsolatban állt egymással, tehát a bal félteke hallásért felelős területei közeli összeköttetésben álltak a jobb félteke hallucinációért felelős részeivel (ezek a Wernicke és Broca területek). Ilyen szoros kapcsolat korunk emberében csak alvás közben vagy skizofréniában szenvedők esetében figyelhető meg. Mivel fennállt egy ilyen közvetlen kapcsolat, régen a mindennapi élet természetes velejárói voltak azok a jelenségek, amelyeket ma hallucinációnak hívunk - veti fel Jaynes.

Az emberi agy két féltekéje közötti szoros összeköttetés felbomlásáért Jaynes szerint a mezopotámiai városállam-birodalom feltűnése és az írás elterjedése tehető felelőssé. Mára szinte mindnyájan elvesztettük ezt az ősi képességet, ez alól csak a misztikus és skizofrén társaink képeznek ritka kivételt. Jaynes érvei igen meggyőzőek, mert nemcsak történelmi emlékeken, hanem a modern ideggyógyászaton is alapulnak. Ha Jaynes nézőpontja helyes, akkor biztosra vehetjük, hogy ha a ma embere is rendelkezne őseink képességeivel, modern világunk szellemekkel, hangokkal és természetfeletti erőkkel lenne tele. Amikor az embert kiragadják ebből a különleges világból és "civilizálják", tehát megtanítják írni és olvasni, akkor nagyon hamar (egy generáció, esetleg néhány évtizeden belül) elveszti a kapcsolatot azzal a másik világgal.

Egy másik érdekes felvetésről olvashatunk Terence McKenna Az istenek eledele című könyvében. McKenna szerint az agy két féltekéjének újrakapcsolódását mind az ősi, mind a modern kultúrákban az emberek bizonyos növények elfogyasztása révén érték el. Számos kultúránál bevett szokás hallucinogén növények használata ahhoz, hogy az istenek világára nyíló ajtókat kitárják - írja McKenna. Fejtegetéseiben odáig megy, hogy megállapítja, hogy a modern élet azért oly rideg, fájdalmas és steril, mert elvesztettünk a kapcsolatot ezekkel a világokkal, mivel az egykor szabadon termő hallucinogén növényekhez ma államilag szabályozzák és korlátozzák a hozzáférést. McKenna azt is felveti, hogy e segédanyagok használata elősegítette az emberi tudat megszületését a korai főemlősökben. Ez cserében megsarkantyúzta a gondolkodás és a misztikus ideák fejlődését. [...]

Az igénybe vett technikától és módszertől függetlenül, sok kutató egyetért abban, hogy az ősi és modern "primitív népek" képesek valami olyasmit látni és hallani és érezni, amelyet mi, a modern nyugati civilizációban élők általában nem érzékelünk.

Amikor egy soson indián elindult ennivalót keresni, meghallotta mit mond neki a föld, és figyelt a növények, állatok hangjára. Ők pedig elmondták és megmutatták neki, hol találja az aznapi betevőt, és tudomására hozták azt is, milyen ceremóniák lennének a helyénvalóak, melyekkel fejezheti ki háláját a világnak ezért az ajándékért.
Ha szembeállítjuk ezzel azt, ahogyan az európai királyok éltek a középkorban, láthatjuk, hogy a korszak uralkodó dominanciát hangsúlyozó világszemlélete egy ironikusan tudatlan, álinformációs korba vezetett minket. Talán ez az, amit Daniel Quinn és az ausztráliai őslakó nép a "nagy felejtés"-nek nevez.

(1) The origin of consciousness in the breakdown of the bicameral mind, Julian Jaynes tollából, Houghton Mifflin, 2000 

One thought on “Hogyan vesztettük el kapcsolatunkat a szellemvilággal

  1. Sőt, míg az ember gyerek, simán olyannak látja a világot, amilyennek szeretné. Szóval nincs az kiölve, éppencsak kineveljük az utódainkból…

Comments are closed.