A központi hatalom és a ...

/ Ran Prieur egy írása, fordítás általam: /

Egy régi küzdelem kellős közepén vagyunk, ami a központi hatalom és a ... nos, az ellentéte olyan összetett, hogy ha egy szóval próbálnánk jellemezni, azt eltorzítanák a hatalom erői. Például a "szabadság" már a hatalommal bírók szabadságát jelenti, hogy szabadon taposhassák el a gyengéket. Még az "autonómia" is az individualizmust jelenti manapság, végeredményben azt, hogy az erős egyének eltaposhatják a gyengéket. A központi hatalom ellentéte az, ahol a hatalom eloszlik és mindenki részt vesz benne: a csoportokat érintő döntéseket a csoport tagjai konszenzussal hozzák, és amire egyvalaki jogosult, arra mindenki jogosult. Így nincsenek hivatalos titkok, elzárt területek, licencek, egyenruhák. Vannak korlátok, de azok mindenkire vonatkoznak. Vannak nagyobb fizikai vagy mentális erővel rendelkező emberek, de nincs a rendszerben olyan mechanizmus, ami ezeket a belső hatásokat külső hatalommá erősítené fel. Az egyetlen "tekintély", amikor valakit azért becsülnek, mert valamihez jobban ért, mint a többiek.

Nyilvánvaló, hogy nagyon távol vagyunk attól, hogy egy ehhez hasonló rendszert az összetettség magas fokán megalkossunk. Úgy gondolom, hogy ehhez évezredekre van még szükségünk.* Addig is sokszor át fogjuk még élni a különféle álruhákba bújt központi uralmi rendszerek felemelkedését és bukását. Olyan ez, mint egy sor járvány, amiken át kell esnünk, míg mindegyik ellen immunitást szerzünk. És ha az immunrendszerünk lusta, mindig az előzővel fog hadakozni, a következő helyett. Az igazán rossz uralmi rendszerek legutóbbi virágzása a 20. század közepén volt. A nácik ugyan félelmetesebbek voltak, de a szovjet rendszer stabilabbnak és az idő múlásával sokkal kártékonyabbnak is bizonyult. A 20. század két legbefolyásosabb politikai írója George Orwell és Aya Rand, mindketten a szovjet rendszerre reagáltak. Reakcióik többek között úgy csapódtak le bennünk, mint egyfajta kulturális immunrendszerből fakadó szokások:  a hatalmas kormányzat az ellenségünk. A kormányzat, ami önmagáért létezik, amit az adók táplálnak, ami ronda betontömböket épít, tele tompa agyú bürokratával és ami boldogan együtt dolgozó emberekről mesélt történeteken keresztül igazolja önmaga létét. Ha még nem vetted észre, Kínát leszámítva ez a modell halott. Az új domináns uralmi rendszer a hatalmas pénz. A pénz, ami önmagáért létezik, amit a profit táplál, ami csillogó üvegtömböket épít tele depressziós tompa majommal és ami szabad egyénekről szóló mesékkel igazolja önmagát, akik keményen dolgoznak, hogy újabb csillogó játékszerekhez juthassanak.
A kormányzat már csak egyfajta puffer funkciót tölt be a hatalmas pénzek és az élet többi része között, vagy bizonyos esetekben egy fegyver, aminek megszerzéséért mindkét oldal küzd, hogy a másik ellen fordíthassa. A harmadik világban - nemsokára a nyugatot is ideérthetjük - a nagy pénz abszolút hatalommal bír a kormányok felett. De az amerikaiak többsége megrekedt a régi immunreakciónál, látják, hogy lesújt a kormány kalapácsa, de azt már nem veszik észre, hogy ki is tartja azt a kalapácsot.

Engem nem érdekel a kormány. Az igaz, hogy a legtöbb szövetségi kiadás (bankok mentőcsomagjain, katonai szerződéseken, egészségbiztosítókon és hitelek törlesztőrészletein keresztül) megtalálja az utat a hatalmas pénz-koncentráció felé. De az én bevételem elég alacsony ahhoz, hogy ne fizessek jövedelemadót és ilyen alacsonyan is szeretném tartani.  Az is igaz, hogy a kormányok még mindig vannak olyan erősek, hogy összetörjenek bárkit, aki az útjukba kerül, de emellett lassúak és kiszámíthatók is, így könnyű elállni az útjukból. A kormányok olyanok, mint a gleccserek, a kormányzattól független magánérdekek pedig, mint a tűz. Én úgy gondolom, hogy ma már a nagy pénz is haldoklik, mivel nem tud még több pénzt koncentrálni a csúcsokon anélkül, hogy alul kipotyogna. Milyen lesz tehát az uralom következő szakasza? Erre nem kell válaszolnod, de járj nyitott szemmel.

Kapcsolódó bejegyzés:
Az olajcsúcs és az ipari mezőgazdaság

3 thoughts on “A központi hatalom és a ...

  1. Nagy kérdés, hogy mi lesz az összeomlás után. Képesek az emberek létrehozni és tartósan fenntartani egy másfajta kapcsolatra épülő társadalmi formát? Ha igen, akkor mi lesz az? Lesz a pénznek bármilyen szerepe a későbbiek folyamán? Számomra felvetődik a tulajdon kérdése is. Nagyon abszurd, hogy személytelen entitások (államok, cégek) és személyek birtokolhatnak pl. egy szigetet vagy bármilyen földdarabot.

    1. A birtoklásról és tulajdonról fog szólni a "Prieur-sorozat" következő része 🙂

      A pénz funkcióját illetően biztos vagyok benne, hogy meg fog maradni, mint cserét elősegítő eszköz. A szerepe viszont jelentősen meg kell, hogy változzon. Én a lokális pénzekben látom a reményt, amiket egy adott közösség "teremt" magának, infláció és kamat mentesen és melynek célja mindössze az eredeti fukciója, vagyis a csere megkönnyítése.

      Az, hogy mi lesz az összeomlás után, egyáltalán meddig tart és milyen lesz maga az összeomlás (szerintem már jelenleg is zajlik, csak sokan nem veszik észre), azt senki sem tudja előre megjósolni. Ehhez túl sok a bizonytalansági tényező és túl komplex a rendszer. Olyan kaotikus ez, mint az időjárás. Ha tudnám, milyen lesz a jövő, tudnám mire készüljek fel. Ha tudnám, hogy holnap esni fog, vinnék esőkabátot.

      Csak trendek látszanak, amikből következtethetünk dolgokra és valószínűsíthetünk forgatókönyveket. Aztán ki-ki a saját maga eldöntheti melyikben hisz, és melyik alapján rendezi be életét.

      Hogy képesek vagyunk-e másfajta kapcsolatra épülő rendszert alkotni? Szerintem igen. A múltban már képesek voltunk rá. De ami elmúlt az már nem jön vissza. Szóval valami újjal kéne előállni, ami magában hordozza azt, ami miatt a törzsi világ működőképes volt és tovább viszi a jelenlegi rendszerünkből a megtartásra érdemes dolgokat is (sajnos egyre kevesebb ilyet találok :(). Az persze kérdés, létezhet-e ilyen hibrid rendszer. Ha nem, akkor elég nagy bajban vagyunk. Jöjjön, aminek jönnie kell.

  2. én mostanában gondolkozom erősen azon, hogy kellene írni egy olyan történetet, ami egy ilyen „reménykedhető jövőben” játszódik. szerintem szükség lenne az ilyesféle bennehihető kollektív-álmokra…

Comments are closed.