Tulajdonjog

/ Ran Prieur egy írása a tulajdonjogról, fordítás általam: /

Ha egy hely "tulajdonosát" úgy határoznánk meg, hogy azon emberek, akik ott élnek, úgy ezzel kiiktathatnánk az egész "tulajdonjog" tényezőt. A múlt hónapban vettem észre, hogy Pierre-Joseph Proudhon ugyan erre az ötletre jutott 1840-ben, What Is Property című könyvében. Pontosabban Proudhon észrevette, hogy a "tulajdon" szavunk összemos két egészen különböző elképzelést: annak a jogait, aki az adott földdel, házzal, pénzösszeggel, eszközzel dolgozik és annak a jogait aki nem dolgozik velük, aki tán sohasem látta őket, de aki úgymond "birtokolja" őket, mivel, nos, ezt mondják a szabályok és mi nem kérdőjelezzük meg őket.

Ha csak a földet nézzük, honnan származnak eredetileg a "megvásárolt" földterületek? Általában erőszakkal lopták el őket az őslakos népektől, vagy a lakatlan vadon esetében, a központi hatalom egész egyszerűen kihirdette "tulajdonjogát" a semmiből. A törzsi emberek rendelkeznek ugyan a terület fogalmával, de őrültségnek tartanák, hogy egy törzs "birtokolhatná" azt a területet, amin egy másik törzs él. Még a neolit kori földművesek, akik már az erdőből faragták mezőiket, sem értenék azt, hogy dolgozhatna egy család egy másik család "birtokán" - kivéve persze, ha rabszolgák.

A helytől független tulajdonjog elképzelése olyan, mint egy varázslat, amivel természetessé változtathatjuk az erőszakos hódítást és gyakorlatilag a rabszolgaságot. Lehetővé teszi az ökológiai pusztítást, mivel azon emberek aki valóban ott élnek, látva a cselekedeteik hatását, kevésbé hajlandóak kivágni az erdőket és kimeríteni a termőtalajt, mint a távoli parancsnokok, akik csak a számokat látják. És lehetővé teszi a pozitív visszacsatolást is a vagyon eloszlásában: a két legerősebb eszköz, amivel a gazdagok még gazdagabbá válhatnak a bérlet és a kamat, az egyik amit az általad használt földterület után kell fizetned, a másik amit az általad használt pénz után kell fizetned, a "tulajdonosának".

Tehát meg kéne szabadulnunk az egész törvénytől? Ebben két problémát is látok. Az első, hogy ha az emberek még mindig a hiperönzőség állapotában vannak, a törvény nélküliség nem vezethet egy elviselhető társadalomra. Például elhagyod egy napra a házadat és mire visszatérsz azt tapasztalod, hogy valaki már beköltözött. A másik probléma, hogy még a földhasználók is tönkretehetik azt, lásd bányász vállalatok, amik levágják Nyugat-Virginia hegységeinek tetejét, vagy az olyan bérlők, akik lepusztítják a házat, amikor tudják, hogy már nem maradnak sokáig. Ebben az esetben a távollévő főbérlő az, aki egészséges kapcsolatot ápol az ingatlannal (bár a bérlőkkel nem).

Szóval a birtokló és nem birtokló megkülönböztetésnél én inkább egy sokkal használhatóbbat javasolnék, különböztessük meg a fenntartó és kizsákmányoló tulajdonjogot. Még általánosabban szólva, különbséget tehetünk a fenntartó és a kizsákmányoló kapcsolat között. Kizsákmányoló kapcsolat az, amit egy almával teszel: megszerzed, megeszed és ennyi volt. Nem jó egy személlyel vagy egy földdel kizsákmányoló kapcsolatban lenni. Civilizációnk kizsákmányoló kapcsolatban áll az egész bolygóval. De ahogy a kitermelhető erőforrások elfogynak, egyre több és több emberi rendszernek kell fenntartható kapcsolatba kerülnie a földjével. A nagy kihívás, hogy a jó kapcsolatot és a magas fokú társadalmi komplexitást egy időben fenntartsuk.

Elgondolkodtam a dolgon a pénz szemszögéből nézve is. A Birodalom pénzrendszerében a gazdag emberek és a bankok fenntartó kapcsolatot ápolnak a halom pénzükkel - azt szeretnék, hogy a pénzük megmaradjon vagy minden évben gyarapodjon. És ezt azáltal érik el, hogy az emberekkel és a földdel kizsákmányoló kapcsolatot tartanak fenn. Egy amortizálódó pénz világában viszont az emberek rákényszerülnek, hogy a pénzükkel kizsákmányoló kapcsolatban legyenek: Ha ragaszkodnak hozzá megromlik, mint az alma, úgyhogy fel kell használniuk azzal, hogy elköltik. Ha van eszük, arra fogják költeni, hogy fenntartó kapcsolatot építsenek ki az emberekkel és a földdel.

Kapcsolódó bejegyzések:
Szabadalom
A központi hatalom és a …

2 thoughts on “Tulajdonjog

  1. A lendületes kezdés után a végkövetkeztetés szerintem nem helytálló. A birtoklás - mint ahogy más sem - címkézhető meg, kategorizálható minőségi fogalmakkal. Jó tulajdon és rossz tulajdon. Ennek így semmi értelme.
    A birtoklás önmaga egy abszurditás, nagyon találóan fejezte ki Ran Prieur az első bekezdésben, hogy pusztán annyit jelent, hogy önmagunk, vagy valamilyen közvetítő által kijelentjük az adott dologról, hogy az enyém.
    De mit jelent ez a fogalom maga? Mi az, hogy az enyém?
    Talán az lehetne az egyik jól közelítő válasz erre, hogy az, amihez kizárólagos hozzáférésem van, az engedélyem nélkül senki nem használhatja. Nem pontos és nem is érvényes mindenre. Pl. egy magángyűjteményben lévő Picasso az interneten bármikor megtekinthető, az élmény ráadásul nem sokban különbözik az eredeti vizsgálatától.
    Birtoklom ezt a képet? Igen, valamennyire.

    A birtoklás tehát nem más, mint bizonyos javaktól elzárni más embereket és élőlényeket. Ez ugye nem más, mint a túlélés ösztöne. Mi van azzal, ha ez nem szolgálja a túlélésemet, pusztán úri hóbort, mánia vagy pillanatnyi divathullám. Valóban csak abban az esetben túlélni a holnapot, ha mindenféle kacatokról elmondhatom, hogy a birtokomban vannak?

    A kérdést át kellene fogalmazni, sokan feltették már, de újból igen aktuális: Valóban szükség van birtoklásra? Senkiben nem tudunk megbízni, fel kell halmozni a javakat, elzárni, biztonságba helyezni. Függetlenül attól, hogy valóban szükségünk van-e rá, avagy sincs.

    Ez átvezet a bizalom és biztonság kérdésére. Mai civilizációnk egyértelműen kijelöli az utat. Sose lehetsz biztonságban, sem te, sem a javaid. Ezt csak felhalmozással tudod valamennyire enyhíteni.

    Biztonságérzetem alapja a birtoklás. Hát ez van.

    1. Miért ne lehetne a birtokviszonyt mint kapcsolatot megcímkézni? Jelenlegi fogalmaink is ezt teszik, vannak tulajdonosok, haszonélvezők, bérlők stb. Vannak olyan tulajdonosok, akik használják is a dolgokat amiket birtokolnak és vannak olyanok akik nem, mert a törvények ezt megengedik számukra. Prieur sem minőségi fogalmaknak szánja a kizsákmányoló és fenntartó címkéket, hanem a dolgokhoz való kapcsolatunkat jellemzi velük, ami szerintem helytálló. Vannak dolgok amiknek az elfogyasztásában és vannak amiknek a fenntartásában vagyunk érdekeltek. Nyilván ez is túlságosan egyszerűsít, de valahol meg kell fognunk a dolgot.

      Azt írod "civilizációnk egyértelműen kijelöli az utat", vagyis azért érezzük szükségét a birtoklásnak mint biztonságunk alapjának, mert ezt az utat jelölte ki számunkra a többségi társadalom. Bár azt már megkérdőjelezném, hogy valóban biztonságérzetet jelent-e a javak felhalmozása, vagy inkább a rettegést, hogy mikor veszi el valaki (rablók vagy az állam).

      Prieur szerintem jól rámutat a birtoklás mint a jogrendszerünkben megjelenő forma megváltoztatásának szükségességére. Ahogy írja is, ha a jelenlegi viszonyrendszerünkből eltávolítanánk a birtoklást lehetővé tévő törvényeket, káosz lenne. Ezért amit tehetünk, hogy "tákolunk" rajtuk. Változtassuk meg a törvényeket úgy, hogy a dolgokhoz való viszonyunk is megváltozzon. Az ingatlanok esetében ez eléggé könnyen elképzelhető, csak az "birtokolhat" földterületet, aki valóban ott él vagy dolgozik raja/műveli, stb.

      De egyetértek veled, hogy minderre csak a civilizáció viszonylatában van "szükség". A polinéz szigeteken, például Tuvalun a földtulajdon azt jelentette, hogy amit te azon a földön ültetsz, annak a termése téged illet (amit a ottani szokás szerint úgy is megosztasz a többiekkel), viszont semmi nem tiltotta azt, hogy mások a "földeden" járjanak, felmásszanak az ott található fákra és pl. madarakat fogjanak róluk. Ugyan ez volt a halászattal is, a falu tapasztaltjai elkészítették a halászathoz szükséges eszközöket, megosztották a tapasztalatokat, majd pedig mindenki közösen használhatta őket, elvégre ami a vízből és az égből származik az is közös.

      Ezeken a helyeken az élelmiszer 100 éve még nem volt bekerítve és kisajátítva. Azóta ez már csak részben van így, a népesebb szigetek importált élelmiszerektől, rizstől és olaj hajtotta motorcsónakok működésétől függnek. Keresztény hitre térítésük 1860-as évektől zajlott és 1920-ra vált teljessé. De gyanítom, hogy ez még van annyira friss, hogy ha a civilizáció összeomlana, vissza tudnának térni őseik életmódjához.

Comments are closed.