Hogyan éld túl az összeomlást és mentsd meg a Földet

/ Ran Prieur - How to Survive the Crash and Save the Earth című esszéje. Fordítás általam: /

1. Hagyd el a világot. Ez a világ a Föld ellensége. A "világ, ahogyan mi ismerjük" egy halálos parazita a bioszférán. Nem maradhat életben mindkettő, de a világunk sem maradhat életben a Föld nélkül. Ebből kikövetkeztetheted: a világunk pusztulásra van ítélve. Ha a parazitával maradsz, vele pusztulsz. Ha átpártolsz a Földhöz, és az a jelenlegi formáját valamennyire megőrizve marad fenn, te is fennmaradhatsz vele együtt.

A mi kis világunk azért van pusztulásra ítélve, mert arra épül, hogy elvesz a tágabb világtól anélkül, hogy visszaadna. Több ezer éven át halmoztuk az adósságunkat és ezt "haladásnak", pusztítottunk és ezt "fejlődésnek", loptunk és ezt "vagyonnak" neveztük, beszűkülve egy saját magunk által tervezett világba és ezt "evolúciónak" neveztük. Már majdnem a végére értünk. Nem csak az olcsó olajból kezdünk el kifogyni - amit szinte az összes termék előállításához és szállításához használunk, és ami egy átlagos amerikainak 200 rabszolgával megegyező energiát biztosít. Hanem a termőtalajból is, mely híján olajból készített műtrágyákra van szükségünk az élelemtermesztéshez; és az erdőkből is, amik stabilizálnák a klímát és esőt hoznának azáltal, hogy párologtatnak és feltöltik a felhőket; és a talajvízből is, mint amilyen a Nagy Síkság (Great Plains) alatt található Ogallala víztározó, ami bármely pillanatban kiszáradhat. Kezdünk kifogyni a helyből is. Már nem tudunk több szemetet önteni az óceánokba anélkül, hogy meggyilkolnánk őket; a légkörbe anélkül, hogy hazavágnánk a klímát és több karcinogént gyártani anélkül, hogy mindannyian rákosak lennénk. Közeledik az idő, amikor a világ élelmiszer-tartalékai kimerülnek, amikor már nem lesz olyan antibiotikum ami még hat, és közeledik a saját mentális egészségünk és valóságészlelésünk határa is, amikor már nem akarjuk folytatni ezt az egész játszmát. Mit gondolsz, miért várja annyi amerikai az "armageddont" vagy a "mennybemenetelt"? Utáljuk ezt a szar világot és fel akarjuk robbantani.

Az elkövetkezendő öt vagy tíz évben az amerikai hadsereget megalázzák, a dollár összeomlik, az ingatlanpiaci lufi kipukkan, több millió amerikai fog nélkülözni, az étel, az üzemanyag és a késztermékek jelentősen megdrágulnak és többségünk kivonul majd az ipari életmódból. A hobbiterepjárók funkciója a közlekedésről menedékhellyé változik. Nem tudjuk majd elképzelni, hogy gondolhattuk egykor, hogy a kalória rossz dolog. Akiknek van eszük, abbahagyják kertjükben a pitypangok irtását és inkább enni kezdik őket. A dísznövénykertek eltűnnek majd, mint a gyümölcskalapok és a bundabugyi. A városokban a galambpopulációk csökkenésnek indulnak.

Ez nem a "világvége" forgatókönyv. Egy szót sem szóltam koncentrációs táborokról, világméretű járványokról, aszteroida becsapódásról, napkitörésről, nukleáris háborúról, új jégkorszakról, vagy elszabaduló üvegházhatásról. Ez a legvisszafogottabb, realista forgatókönyv, a lassú összeomlás: az energiaárak nőni fognak, a középosztály le fog csúszni, a gazdaságok össze fognak omlani, a nemzetek elkeseredett háborúkat folytatnak majd az erőforrásokért, a legszegényebb régiókban az emberek éhezni fognak és a klímakatasztrófák száma nőni fog. A te élőhelyed lehet, hogy Irak elfuserált meghódítására, vagy az argentin válságra, vagy Róma összeomlására, vagy akár egy zsémbes ökotópiára fog hasonlítani. Fiatal anarchista ismerőseim máris fűtetlen házakba költöznek, biciklivel közlekednek és szemmel láthatóan boldogabbak, mint azon ismerőseim, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Csak a hozzáállásunkat kell megváltoztatnunk. Azok akik ezt nem teszik, akik ahhoz a világhoz ragaszkodnak amelyben felnőttek, akik továbbra is zsibbasztják magukat és arra várnak, hogy mindez valamiképpen majd elvonul felettük, nyomorult időknek néznek elébe, és ha lesznek áldozatok, ők lesznek az elsők. Ments meg közülük néhányat ha tudsz, de ne hagyd, hogy lehúzzanak. A vizimentők is elsőnek azt tanulják meg, hogyan szabaduljanak a szorításból.

2. Hagyj fel a reménnyel. Nem úgy értem, hogy ne próbálkozzunk vagy higgyünk abban, hogy létezhet ennél jobb világ, de ne higgyük azt, hogy majd jön valami, ami megment minket akkor is, ha helytelenül cselekszünk. Íme néhány példa:

Eljön Jézus. Ha hiszel a Bibliában, Jézus megmondta, hogy mikor jön vissza megmenteni minket. Azt mondta: "Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik" (Károli Gáspár fordítása). Ez 2000 évvel ezelőtt volt. Ne várj tovább erre a vonatra, inkább kezdj el gyalogolni.

Véget ér a maja naptár. Egyesek, akik kinevetik a keresztény próféciákat, továbbra is hisznek valami épp annyira vallásos és sokkal kevésbé konkrét jóslatban arról, hogy mi is fog történni. Jézus legalább a békéről és a megvilágosodásról prédikált. A maják viszont harcos nép voltak, akik lerombolták civilizációjukat azzal, hogy kivágták a Yucatán-félsziget erdőségeit és tönkretették termőföldjeiket. Ezt kellene tanulmányoznunk, nem a naptárukat és annak állítólagos üzenetét, hogy hamarosan akkor is eljön a jobb világ, ha szinte semmit sem teszünk. A maja naptár szakértői azt fogják erre mondani, hogy igenis szükség van erőfeszítésekre a részünkről és választhatunk, mely úton járunk, de nézd csak meg, miket írtak 1990-ben, mennyire megvilágosodottak leszünk 2004-ben, és egyértelművé válik, hogy máris kudarcot vallottunk.

A technológia megment minket. Ha így is lesz, az olyasvalami lesz, amit mi egyáltalán nem neveznénk "technológiának" - permakultúra, orgonómia, vízörvények, erdőkertek, kvantum tudatosság, vagy a törzsek új generációja. Nem egy új csíraölő, erőforrás kitermelő, áramfejlesztő, vagy bármi, ami megadja számunkra amit akarunk, miközben mentesít más élőlények ismerete és tisztelete alól. Minden ilyen dolog csak még mélyebbre ás bennünket.

A rendszert meg lehet változtatni. Tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt az ökológusok azt mondták, hogy "mielőbb új irányt kell vennünk, különben túl késő lesz". És igazuk volt. De nem hogy nem vettünk új irányt, hanem még jobban felgyorsítottunk: még több és még pazarlóbb autó, még több méreg, még több CO2, még több erdőirtás, még több járda, még több pázsit, még több materializmus, még több irányítás a vállalatok kezébe, még több fegyver, háború és a háború imádata, még több titok, még több hazugság, még több érzéketlenség, cinizmus és rövidlátás. Már olyan mélyen vagyunk, hogy a politikusokat Nixontól jobbra "liberálisnak" nevezik, és a Zöld Párt egyaránt teljesen alkalmatlan és politikailag abszurd. Ez a rendszer nem fog megváltozni.

Emellett késleltetés van a kémények és a savas esők, a radioaktivitás és a rák, az ipari mérgek és a születési rendellenességek, a légköri egyensúly felbomlása és a hatalmas viharok, az erdőirtás és az aszály, a talaj kimerülése és az éhezés között. A katasztrófák, amiket most kezdünk megtapasztalni még viszonylag enyhék, azon dolgok következményei, amiket évtizedekkel ezelőtt tettünk, a hobbiterepjárók, a szegényített urán, az aszpartám, az öngyilkos vetőmagok és a nagyipari állattartás legutolsó generációja előtt. Még ha holnaptól új irányt is tudnánk venni, sokkal rosszabb dolgok várnak ránk.

Nem vagyunk elég hatalmasak ahhoz, hogy elpusztítsuk a természetet. Különös módon ez az érv az "önhittségre" hivatkozik, minthogy "Önhittség a részedről azt hinni, hogy attól, ha a hotdogom sütéséhez erdőt gyújtok, az le fog égni. Hát nem tudod, hogy az emberek nem képesek felégetni egy egész erdőt? Szégyellhetnéd magad."

Valójában már majdnem megöltük a Földet. Délnyugat-Ázsia sivatagjai egykor erdők voltak - az ősi birodalmak kivágták a fákat és hagyták, hogy termőtalajt lemossa a víz az Indiai-óceánba. Észak-Amerikában a mókusok fáról fára ugrálva eljuthattak az Atlanti-óceántól a Mississippiig; és a lazacok ívásakor annyi hal volt a folyókban és patakokban, hogy csónakkal nem lehetett átevezni rajtuk; és a tengerpartok bővelkedtek fókákban, halakban, madarakban, kagylókban, rákokban és bálnákban. Mára sivatagok, ahol csak a sirályok eszik az emberek szemetét, a nitrogén alapú műtrágyafolyások halott zónákat eredményeztek az óceánokban, a légköri széndioxid megnövelte az óceánok savasságát, ami feloldhatja a planktonok héját. Ha a planktonok elpusztulnak, mindennek vége.

Talán nem vagyunk képesek teljesen mindent kipusztítani, de abba az irányba robogunk, hogy az élet a Földön egyenlő legyen a csótányokkal, és ha ez így lesz, mindannyian meghalunk, hacsak valami össze nem omlasztja ezt a rendszert hamarabb, és csak a legtöbbünk veszik oda.

3. Szállj ki. (Lásd Hogyan szálljunk ki című írásomat.) A kiszállás a jelenleg domináns rendszerből egyszerre mentális és gazdasági, együtt járnak, akár a két lábad. És sok lépés kell hozzá! Talán észreveszed, hogy utálod a munkád, és hogy azért csinálod, mert pénzre van szükséged. Ezért csökkented a kiadásaidat, csökkented a munkában töltött órák számát és több szabadidőt nyersz, amit az önfenntartás technikáinak elsajátítására fordítasz és kialakítasz egy identitástudatot, ami független attól, hogy honnan jön a pénzed. Aztán egy alacsony beosztású, stresszmentes állásra váltasz, ami még több teret ad, hogy mentálisan a rendszeren kívülre kerülj. És így tovább, míg lecseréled barátaidat, értékeidet és az egész életedet.

Fontos kiemelnem újra és újra, hogy ez a folyamat és ez az elmozdulás nem a bűntudat elkerüléséről, vagy az ökológiai lábnyom csökkentéséről, vagy az igazlelkűvé válásról szól. Ez nem egy távpisilő verseny, hogy ki tud többet tenni a Föld megmentéséért - bár egyesek, ezzel igazolván saját tehetetlenségüket, azt hiszik majd, hogy ez motivál téged. De még csak a rendszerben való részvételed csökkentéséről sem szól, csupán az alávetettséged és függőséged csökkentéséről: hogy szabad és önmagad lehess, hogy kicsusszanhass a birkózó szorításából és könyökkel támadhass a szörnyetegre.

Ez a világ tele van emberekkel, akik elég intelligensek, okosak, képzettek és energikusak ahhoz, hogy a Földet egy paradicsommá varázsolják, de nem állhatnak neki, mert elveszítenék az állásukat. Mindig arról beszélünk, hogy meg kell változtatnunk egymás gondolkodását, de senki sem fog megváltozni, ha meg van győződve róla, hogy a túlélése múlik azon, hogy ne változzon. Ha arról hallasz, hogy egy informátort vagy oknyomozó riportert a becsületessége vagy tisztessége miatt rúgtak ki, biztos lehetsz benne, hogy már volt kiépített támogató hálózata, vagy csak egyfajta saját értékítélete, ami kívül állt a rendszeren. A kiszállás arról szól, hogy jobban küzdjünk. Gandalfnak ki kell jutnia Szarumán tornyából!

4. Azért vagy, hogy segíts. A Birodalom kultúrájában megtanultuk, hogy úgy tekintsünk magunkra, mint akik azért vagyunk itt, hogy "sikeresek" legyünk, hogy vagyont, státuszt és falakat építsünk magunk körül, hogy megkapjuk amire vágyunk, hogy játszmákat nyerjünk olyan játékokban, melyekben a győzelem valaki más vesztét jelenti. Egyszerű és mélyreható változás, ha úgy kezdünk tekinteni magunkra, mint akik segíteni vagyunk itt - hogy a legnagyobb jót szolgáljuk mindabban, amit érzékelni tudunk.

Nem kell feláldoznod magad másokért, vagy magad "fölé" helyezned másokat. Miért olyan nehéz egyenlőnek látnunk egymást? És teljesen rendben van, ha jól érezzük magunkat. Valójában minden segítség arra irányul, hogy jól érezzük magunkat - a lényeg, hogy összpontosíts arra, hogy mindenhol, minden élet érezze magát jól, beleértve önmagadat is, ahelyett, hogy önző, versengő játszmák rabjává válnál, amik ráadásul nem is annyira szórakoztatóak.

Ahhoz, hogy az itt felsorolt többi dolgot megfelelő módon meg tudd tenni, elengedhetetlen, hogy úgy lásd önmagad, mint aki segíteni van itt. Ha győzni vagy itt, akkor nem fogsz mást megmenteni, mint a saját nyomorult valagad, még néhány évig. Ha azért szállsz ki, hogy győzz, valószínűleg eltaposol más kiszállókat, ahelyett hogy kötelet dobnál, hogy még több embert juttass ki élve. Ahogy omlik össze a rendszer, azok, akik győzni vannak itt, elfecsérlik majd az energiájukat a maradékokért folytatott küzdelemre, míg akik segíteni vannak itt, önfenntartó közösségeket építenek, melyek képesek megadni mindazt, amire a túléléshez szükségük van.

A valós világban sokkal könnyebb és stresszmentesebb úgy élni, hogy segíteni vagy itt, mert gyakran kerülsz olyan helyzetbe, ahol nem győzhetsz, de szinte soha nem adódik olyan, ahol semmit sem tudsz segíteni. Győzelemért lenni csak egy manipulált, mesterséges világban van értelme, ahol mindig te nyersz. Évezredekkel ezelőtt csak a királyok voltak ilyen helyzetben, és ezt arra használták, hogy lemészárolják az összes ellenségüket és vérben fürödjenek. Napjainkban a Birodalom, az olaj és az energia tökéletes összefonódása lehetővé tette, hogy 50 évre az egész amerikai középosztályt ebbe a helyzetbe tegyük. Senki sem lepődhet meg, hogy annyira önzők, gyávák és felelőtlenek lettünk. De a fiatal nemzedékek már egyre szegényebbek és okosabbak.

5. Tanulj készségeket. Az olvasók néha tanácsot kérnek tőlem az összeomlás túléléséhez - vegyenek fegyvereket, ételkonzerveket, víztisztítót, aranyat? Mindig azt javaslom nekik, hogy tanuljanak készségeket. Ismered a mondást: ha kapsz egy halat, lesz ennivalód aznapra; ha megtanulsz halászni, lesz ennivalód egy életre. (Csak ne vedd túl szó szerint - lehet, hogy egyáltalán nem lesznek halak!)

A legnyilvánvalóbb hasznos készségek közé tartozik a puszta kézzel hajlékkészítés alapanyagokból, az ehető növények azonosítása és elkészítése, a víz fellelése, a tűzgyújtás, az állatok csapdába ejtése és így tovább. De nem hiszem, hogy egészen a kőkorszakig mennénk vissza. Szükség lesz villanyszerelésre, orvosi diagnosztikára, sebészetre, optikára, csillagok alapján való tájékozódásra, komposztálásra, kertészkedésre, fa ültetésre, élelmiszer tartósításra, diplomáciára, gyakorlati kémiára, fémmegmunkálásra, mindenféle mechanikus javítómunkára és mindenféle tanítótevékenységre. Ahogyan a 15. században a reneszánsz embere élt, mi leszünk a poszt-apokaliptikus korszak emberei, akik tudnak biciklit javítani, bőrt cserzeni, sínbe tenni egy törött csontot, elrendezni egy vitát és történelmet tanítani.

Még fontosabbak azonban az olyan dolgok, amiket általában nem nevezünk készségeknek, de amik sokkal könnyebbé teszik a készségek elsajátítását és minden egyebet: szerencse, megérzés, alkalmazkodóképesség, figyelmesség, kíváncsiság, mentális egészség, az áramlat meglovagolásának képessége. Talán a legalapvetőbb, amit úgy neveznek, hogy "légy önmagad" vagy "ébredj fel". A legtöbb emberi cselekedet nem logikán vagy megérzésen alapul, hanem megszokáson és elvárásokon. Úgy érzékelünk, gondolkodunk és cselekszünk, ahogyan azt mindig tesszük és ahogyan látjuk, hogy mások teszik. Ez beválik egy szabályozott környezetben, de egy zavaros világban egyáltalán nem működőképes. Ha csak 10%-ban sikerül megszabadulnod a megszokástól és az elvárásoktól, az emberek "furának" fognak nevezni, 20% és zseni leszel, 30% és szentnek fognak tekinteni, 40% és meg fognak ölni.

6. Találj rá a törzsedre. A Birodalom kiszolgálóiként úgy gondolunk önmagunkra, mint egyénekre, vagy mint ostoba, hamis csoportok tagjaira - nemzetek, vallások, fajok, politikai pártok követői, sport csapatok rajongói, valamely város (amelyik épp olyan, mint bármelyik másik) hűséges lakói. Valójában mindannyian egy hatalmas őrült csoport tagjai vagyunk, melyben a kapcsolatok nem az együttműködésen és nyitottságon alapulnak, hanem kényszerítésen, kizsákmányoláson, visszaélésen és láthatatlanságon. Ha az egész kép csak egyetlen százalékát is látnánk, már forradalom lenne.

Lehet, hogy úgy érzed, egyedül akarod csinálni, de semmit sem csináltál még egyedül. Ahhoz, hogy túléld ennek a világnak az összeomlását és egy jobbat építs, el kell cserélned a pénz és a jog nyújtotta steril, elszigetelt kapcsolataidat, a barátok és konfliktusok jelentette nyers, zavaros kapcsolatokra. A poszt-apokaliptikus filmek, mint az Omega ember és a Mad Max nagy hazugsága, hogy a túlélők magányos farkasok lesznek. A valódi apokalipszisben a túlélők jól képzett, kiegyensúlyozott, együttműködő csoportok tagjai lesznek.

Úgy hiszem, hogy a jövő törzsei már alakulnak, akár az interneten, akár az egymástól több ezer kilométerre lévő emberek között. Azt gondolom, hogy az összeomlás lesz annyira lassú, hogy bőséges idejük legyen földrajzilag is közel kerülni egymáshoz.

7. Szerezz valamennyi földet. Ez talán nehezebbnek tűnik, mint a többi tanács, mégis a legtöbb földdel rendelkező ember semmit sem tett meg az összes többi dolog közül - talán azért, mert a földvásárláshoz pénzre van szükség, amihez egy olyan rendszernek való behódolás szükséges, ami teljesen cselekvésképtelenné tesz. Én a szélsőséges takarékosságot javaslom, ami értékes képességekkel ruház majd fel és lehetővé teszi, hogy gyorsan takaríts meg pénzt.

Ha nem jársz sikerrel, az még nem a világ vége - ó, várj - de igen, ez a világ vége! De még mindig ismerhetsz valakit, akinek van földje ahol elférsz, vagy valakit, aki befogad a készségeid miatt, vagy ha van egy törzsed, egyikőtök bizonyára talál egy helyet a zűrzavarban. És ha mégsem, a városokban és külvárosokban is szükség lesz túlélőkre és segítőkre. Szóval ne erőltesd.

Ha sikerül földet szerezned, a legértékesebb dolog amivel rendelkezhet, a felszíni víz, egy forrás vagy patak, melyből inni lehet. Elfogadható még, bár kevésbé kényelmes egy kút, mely nem igényel elektromosságot, vagy koszos felszíni víz, amit homokkal és nádasokkal megtisztíthatsz. Mindenképp szükséged lesz esőre és az iváshoz és öntözéshez elegendő esővíz összegyűjtésének képességére. Beletelik néhány évbe, míg mindent elrendezel, hogy egész évben ott élhess, kívülről származó alapanyagok nélkül is. Ha szerencsénk van, talán nem fajul odáig a helyzet, hogy erre szükség legyen.

8. Mentsd meg a Föld egy részét. Amikor azt mondom "Föld", a felszínén található életet értem alatta, a bioszférát, az összes létező élőlényt és élőhelyet, melyek kapcsolatban állnak, hogy növeljék annak gazdagságát és összetettségét - és nem csak azért mert az emberek aranyosnak vagy hasznosnak gondolják, hanem mert a maga módján minden élet értékes. Szeretünk a trófea állatok megmentésére összpontosítani - a bálnákra, a kondorkeselyűkre, a pandákra, a lazacokra és a foltos baglyokra - de a legtöbbjük nem fogja túlélni és sokkal több fajt tudnánk megmenteni, ha ezt a figyelmet élőhelyekre és egész rendszerekre fordítanánk.

Hogyan lehet tehát megmenteni élőhelyeket és egész rendszereket? Megpróbálhatsz együtt dolgozni a kormányokkal, de jelenleg a nagyvállalatok irányítása alatt állnak, amik definíció szerint pusztán a rövidtávú kitermelésnövelésben vagy "profitban" érdekeltek. Megpróbálkozhatsz a pusztítókkal szembeni közvetlen fizikai fellépéssel, de ez egyelőre nem elég hatásos és ahogyan a világ jobbra tolódik, azt hiszem egyre több és több aktivistát fognak egyszerűen kivégezni.

Én a bioszféráért tett közvetlen és pozitív cselekedetekre összpontosítok: szerezz valamennyi földet, akár tulajdonlással, akár squattolással [link - a ford. megj.] vagy titokban, és alakítsd egészséges élőhellyé: az esővíz lefolyásának lassításával, komposztálással, mulcsozással, talajtakarással, a termőtalaj javításával, gyümölcsfák és bogyós bokrok ültetésével, vizes élőhelyek kialakításával - egy kis oázissá, ahol megbújhatnak az erdei békák és megpihenhetnek a vándormadarak, ahol te és néhány más faj átvészelheti az összeomlást.

Tom Brown említi egy könyvében, hogy a maroknyi erdő, ahol a túlélő tanfolyamait tartja, nem hogy kimerült volna a sok, az erdőt túlélésre használó ember miatt, hanem édenkertté változott, mert a diákjai tudták, hogyan kell ápolni. Egyes esőerdőkről, melyekről egykor azt gondoltuk, hogy véletlenszerűen kialakult vadonok, kiderült, hogy sokkal inkább emberi törzsek vad-kertjei, sokkal összetettebb rendszerek, mint primitív kultúránk termőtalajgyilkos monokultúrás mezői.

Az emberek többre is képesek, mint a fenntarthatóság, képesek oly módon élni, hogy növeljék az élet gazdagságát a Földön és hogy segítsék Gaia-t ott, ahol nem tud segíteni önmagán. Ez, és csakis ez igazolja az ember túlélését.

Ez egy sor új képességet igényel. Egy jó kiindulópont a permakultúra mozgalom. A könyvek és a tanfolyamok drágák, de találhatsz könyveket a könyvtárakban is és sok módszer nagyon egyszerű. A lényeg, hogy egész rendszereket lássunk, figyeljünk oda és találjunk ki új módszereket, hiszen a fenntarthatóság még csak a félút, nincs korlátozva, hogy meddig mehetünk túl.

9. Mentsd meg az emberi tudást. Amikor korunk embere a megmentésre érdemes tudásra gondol, általában a descartes-i mechanikus filozófiába vetett hit jut eszébe, hogy a halott anyag a valóság alapja, no meg a gépek újjáépítése, melyek az uralkodáshoz és a más élőlényektől való elidegenedésünkhöz szükségesek. Szeretném, ha ez a tudás örökre elpusztulna, de nem hiszem, hogy ez így működik. Az embert és minden más rendkívül formálható állatot mindig meg fogják kísérteni a Sötét Erők, az olyan technikák, amik aprónak látszó veszélyekért cserébe, csillogó előnyöket kínálnak, és a hatalomba, korrupcióba és vakságba csábítanak.

Utódainknak intellektuális leletekre lesz szükségük, hogy ezt elkerüljék - olyan leletekre, amiket még a Nagy Rossz Példa összedőlésének idején is épp csak elkezdtünk kifejleszteni. 200 év múlva, mikor majd kézzel tisztítják a magokat a kosárban, és megjelenik egy idegen, egy új cséplőgéppel, ami sokkal gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel végzi el ugyanezt, valami okosabbat kell mondaniuk annál, minthogy "Isten ezt megtiltotta", vagy hogy "Ez nem a mi utunk". Valami hasonló tudásra lesz szükségük:

"A géped azt igényli, hogy a magokat önmagukban ültessük és nem évelőkkel társítva, amik segítenének fenntartani a talaj nitrogén és ásványi anyag egyensúlyát. És honnan származik majd a fém, hány fát kell kivágni és elégetni a megolvasztásához és megformálásához? És mivel magunk nem tudjuk megépíteni a gépet, váljunk függővé a gép megépítőitől, adjuk nekik az élelmünk egy részét, amit most mind megtarthatunk magunknak? Hát nem tudod, bölcs idegen, hogy ha a biomasszát eltávolítjuk a földről és nem pótoljuk, akkor a termőtalaj gyengülni fog? És mi értékesebbet és kellemesebbet csinálhatnánk a "megspórolt" időnkkel, mint hogy kézzel szedjük a magokat, megérintve és megismerve minden egyes szárat, és a minket tápláló föld minden egyes centiméterét? Legyünk az érzés nélkül kaszaboló hideg fém szövetségesei, és kezünkkel és szemünkkel gépeket és számokat figyeljünk, elszakítva magunkat a földtől, míg majdnem teljesen tönkre nem tesszük, ahogyan az elődeink tették, szegényített uránt, poliklorinált bifenileket és kádium elemeket gyártva, amik a régi városokat a mai napig alkalmatlanná tették az életre? Menj csak vissza a népedhez és mondd meg nekik, hogy ha idejönnek ezekkel a gépekkel, hogy meghódítsanak minket, akkor úgy fogunk harcolni ellenük, ahogyan azt az Arawak, a Seminole, a Lakota, a Hopi és a Nez Perce indiánok sem tudták volna elképzelni, mert mi jobban értjük a világodat, mint te magad. Mondd meg a népednek, hogy tanulni jöjjön."

---

2012-es kiegészítés: Az eredeti írás immár 8 éve íródott. A szerző gondolkodása sokat változott azóta, és úgy döntött, hogy a régi írásait megjegyzésekkel látja el. Szerintem az eredeti írás úgy kerek, ahogy van, és ha valaki először olvassa, a megjegyzések (szinte egy új esszé az esszében) gyakorlatilag élvezhetetlenné tennék, ezért akit érdekel a szerző önkritikája, az alábbi linkre kattintva tekintheti meg:

A szerző 2012-ben írt megjegyzéseinek megjelenítése/elrejtése

Kapcsolódó bejegyzés:
Hogyan szálljunk ki?

6 thoughts on “Hogyan éld túl az összeomlást és mentsd meg a Földet

  1. ...és még optimista is volt Ran Prieur 🙂
    az viszont biztos, egyet kell jól megtanulni, hogy az élővilág részeként tekints magadra. Onnantól kezdve semmi sem mindegy, nincs felsőbbrendűségi tudatod, elolvad az összes leszarom tablettád és minden jelentéssel telik meg számodra.

  2. csak egy baj van, hogy allergiás vagyok a természetre... így elég nehéz elmerülni benne.
    tudom, hogy méregtelenítés meg hasonlók és akkor majd, de a valóság az, hogy engem már tönkretett a civilizáció.
    baromi nehezen leszek életképes a zöldben.
    ez van.

Comments are closed.