Utáljuk a világot

Születésünktől fogva – talán fogantatásunktól fogva, bár nem tudom, ezt hogyan bizonyíthatnám – egyénileg és közösen arra szocializálnak bennünket, hogy utáljuk az életet, utáljuk a természetet, utáljuk a vadont, utáljuk a vadállatokat, utáljuk a nőket, utáljuk a gyerekeket, utáljuk a testünket, utáljuk az érzelmeinket, féljünk az érzelmeinktől, utáljuk magunkat. Ha nem utálnánk a világot, nem hagynánk a szemünk láttára elpusztítani. Ha nem utálnánk magunkat, nem hagynánk megmérgezni az otthonunkat – és a testünket.
- Derrick Jensen - Mohari András fordítása

Az emberek nem szívesen ismerik be önmaguknak, hogy azért várják az összeomlást, mert a világ tele lett értelmetlen szeméttel és az emberek élete teljességgel üres és irányított. Azt hiszem Vine Deloria valamelyik könyvében olvastam, hogy csak a civilizált embereknek vannak vallásos fantáziáik a világ végéről, és feltételezem, hogy azért, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik egy annyira kellemetlen világot működtetünk, hogy véget akarunk vetni neki. Arra gondolok, hogy a Mad Max és az országúti harcos bár szörnyű jövőképek, a legtöbb ember ezeket a filmeket mégis szórakozásból nézi! Valamelyik esszémben azt írtam, hogy ennyire undorító ez a világ, hogy háborúval, éhínséggel teli, fák nélküli világról fantáziálunk, mert kívül akarunk kerülni, egész nap küzdeni valamiért, ami számít, ahelyett hogy gyáván, steril épületekben lapulnánk, elvont dolgok rendezgetésével foglalkozva. Az egyik ok, amiért megírtam a lassú összeomlást  (slow crash), hogy felhívjam a figyelmet, hogy a Mad Max csupán egy film, és hogy a valóság valószínűleg nem így fog kinézni.
- Ran Prieur
- fordítás általam