A lámaizmus sötét oldala

Ha a buddhizmusra gondolunk, jobbára a nyugalomra, a meditációra, a magas hegyekre, a szerzetesekre és a kolostorokra asszociálunk. De vajon tényleg mindig ilyen békés volt ez a világ? Manapság talán már az. De ahogyan a kereszténység említésénél is óhatatlanul felsejlik a "sötét középkor", az inkvizíció és az erőszak, a buddhizmusnak is van egy másik, kevésbé közismert, sötét oldala. Ki hinné, hogy a tibeti buddhizmus ugyanolyan eszközökkel és módszerekkel térített, pusztította tűzzel-vassal a "pogányokat", vagyis az animista és sámánista világnézetű népeket, ahogyan azt a többi intézményesült világvallás tette szerte a világon.

Az éremnek ezen oldalára próbálja felhívni a figyelmet a Circle of Tengerism, a tibeti buddhizmus történelmét a mongol sámánizmus szemszögből bemutató írása - fordítás általam:

---

A tibeti buddhizmust gyakran nevezik "lámaizmusnak". Hogy ne keverjük össze a tibeti buddhizmust a buddhizmus más formáival, itt a lámaizmus kifejezést használjuk rá.

A lámaizmus és a mongolok történelmi viszonya hosszú és gyakorta erőszakkal teli. Fontos, hogy tisztában legyünk a történelem ezen oldalával, hogy az emberek jobban megérthessék a sámánizmus és a lámaizmus között húzódó sérelmek gyökerét. Azért is fontos emlékeznünk a történtekre, hogy a rémtettek ne ismétlődhessenek meg újra.

Dzsingisz kánt követően csak az ő királyi vérvonalába tartozók uralhatták Mongóliát. Ez sok, az ő családján kívüli trónvárományost bosszantott. Altan kán volt ezek közül a legpusztítóbb. Rájött, hogy legitimációt nyerhet a buddhista hit által, ha Kubiláj kán reinkarnációjának nevezi magát.

Altan kán a tibeti buddhizmus Gelug iskoláját választotta (melyet Tsongkhapa [1357-1419] alapított). 1577-ben meghívta Mongóliába Sonam Gyatsho-t, a rend vezetőjét, hogy tanítsa embereit.

Sonam Gyatsho kihirdette, hogy Altan kán nem más, mint Kubiláj kán reinkarnációja és cserébe Altan kán Sonam Gyatshonak adományozta a Dalai Láma címet. Altan kán poszthumusz odaadományozta a Dalai Láma címet két elődjének is, így Sonam Gyatshot rögtön a harmadik Dalai Lámává tette.

Ezután Altan kán nekilátott a mongolok megtérítésének, akár önszántukból, akár erővel.

Ezen időszak mongol vezetése és a lámáista szervezetek az intézkedések széles tárházát vetették be a sámánizmus kiirtására. 1578-ban Altan kán alatt a tümedek elfogadták a törvényt, mely betiltotta a sámánista hitet és a tradicionális rituálékat. A törvény szerint tilos volt sámánista szertartásokat tartani, beleértve a hagyományos temetkezési szokásokat is. Ezzel szemben az évente és havonta megrendezett buddhista böjt szigorúan kötelező volt. A törvények a pozíciójuk és rendjük szerint garantálták a lámaista hivatalnokok - mint az ország hivatalnokainak - sérthetetlen jogait. A lámaista szerzetesek felső négy rendje mentesült a katonai és gazdasági terhek alól. Az országba érkező lámák pazar ajándékokat kaptak. Például ha egy láma tanult volt, legalább 100 lovat, vagy annak értékével megegyező ajándékot kellett kapnia. Ha egy tanulatlan senki volt, akkor sem kevesebbet 20-nál, és még a szolgája vagy kísérője is kapott legalább 10-et. Felégették továbbá az ongonokat (lelkek szálláshelyéül szolgáló tárgyak - a ford megj.) és a kellékeket és Mahagal-Burhan bálványaival helyettesítették őket. Ezekhez kellett imádkozni és három fajta állati húst (bárány, marha és ló), illetve különféle tejtermékeket áldozni. Megtiltották a családoknak, hogy otthon sámánista rituálékat tartsanak. A szabályszegőknek annyi lovat kellett büntetésül adniuk, ahány törvényszegésen kapták őket. Ezek a törvények egyrészről jogi, politikai, gazdasági előjogokat biztosítottak a lámaizmusnak, másrészről üldözték a sámánokat és súlyosan korlátozták őket hagyományaik gyakorlásában.

Elsősorban a Ming dinasztia befektetéseinek és támogatásának köszönhetően rengeteg lámaista kolostor épült, illetve Pekingben nyomtatott, majd Mongóliába küldött szöveg készült. Nyilvánvaló, hogy a Ming és Csing dinasztiák lelkesedése, mellyel a vörös- és sárga-buddhista szektákat terjesztették Mongóliában arra irányult, hogy aláássák a mongolok hagyományosan erős harciasságát. A lámaizmus, vagy másnéven a sárga-buddhizmus, felforgatta a hagyományos mongol értékeket. A kiváló kutató, Roy Chapman Andrews a következőket írta erről: "Több tényező és hozzájárult a mongol nép hanyatlásához, de az elsődleges a lámaizmus bevezetése volt. Korábban sámánisták voltak, a természet, a kövek, a fák és hegyek szellemeihez imádkoztak."

A 17. század során a mandzsúriai császár (Csing dinasztia) a sámánizmus ellen több agresszív és brutális intézkedést is hozott, köztük megalázta Neij-t (1557-1653) és Zayar Bandid Namhayjamts-t (1575-1662), az ojrátok vezetőit. Elküldték Mongóliába Maydar Hutagt tanításait, hogy felgyorsítsák a lámaizmus terjedését. A sámánokat megölték, kivégezték, kutyaürülékkel együtt elégették, vagy állatállományban megfizetendő bírságra ítélték. 1860 és 1904 között három tömeges máglyaégetés volt Horchin környékén, mondván, hogy: "Akik valódi erővel bírnak, úgyis sértetlenek maradnak, a többiekért úgy sem kár".

A 19. században is volt egy ilyen égetés Besud Yost Zasagt Hoshuu-ban. (Forrás: Prof. Otgony Purev: The Religion of Mongolian Shamanism. (Ulaanbaatar, 2003))

A sámánizmus kiirtásáért folytatott hadjárat a sámánok kivégzésén túl sok más stratégiát ismert.

Először is, úgy terjesztették a lámaista ideológiát, hogy célba vették a sámánokat, a családjukat, a gyermekeiket és elhitették velük, hogy hatalmas lámák reinkarnációi. Ezután arra buzdították őket, hogy küldjék kolostorba gyermekeit, ahol aztán "átnevelték" őket a lámaista dogma szerint. Ha a sámánt erősnek vagy fontosnak tartották, a lámaisták az egész családját célba vették.

Másodszor, a sámánista szövegeket lámaista befolyással és dogmákkal írták át. Az embereket arra kényszerítették, hogy az új imákat mondják.

Harmadszor, azt terjesztették, hogy a sámán felmenők lelkei lámaként "reinkarnálódtak" és "átalakították" őket lámaizmusra.

Negyedszer, a lámaisták minden sámánt, függetlenül hagyományuktól, "fekete sámánként" bélyegeztek meg.  A 17. és 19. század között ezt arra használták, hogy zavart keltsenek, bizalmatlanságot terjesszenek és lerombolják a különböző sámán hagyományokat.

Ötödször, a mongol védőszellemeket "átalakították" lámaizmusra és beolvasztották az Tsam-nak nevezett táncba.

Hatodszor, a sámánok szent helyeit elfoglalták és kolostorokat és sztúpákat építettek rájuk.

1644-ben Kínában a Csing dinasztia került hatalomra. A korábbi dinasztiákkal ellentétben a Csingek nagyon érdeklődtek Mongólia, Tibet és Közép-Ázsia iránt. Katonai és politikai eszközöket egyaránt bevetve, a Csingek először elfoglalták a mongóliai csaharokat, majd Belső-Mongólia területét.

Külső-Mongólia khalkha népeinek egyesülniük kellett. Tüset kán egyesíteni akarta a khalkhákat. Azt gondolta, hogy a lámaizmus segíthetne ebben, ha a mongoloknak is lenne egy Élő Buddhájuk. Egy mongol származású Élő Buddhával - Bogdo Gegen-nel -, képessé válhatna a mongolok egyesítésére és a Dalai Lámák tibeti fennhatósága alól is szabadulhatna. Kinevezte hát fiát, Zanabazart (1635-1723) Élő Buddhának és elküldte Tibetbe, hogy elismerjék és tanítsák.

A Tüset kán által remélt politikai egység nem jött létre. Viszont megszületett a mongol Bogdo Gegen-ek tradíciója. Zanabazar visszatért Tibetből és ő lett az első, az őt követő Bogdo Gegen-ek hosszú sorában.

1691-ben Mongólia Csing fennhatóság alá került. A Csing kormányzat támogatta a mongolok pacifista-lámaista törekvéseit és engedélyezte a Bogdo Gegen vonalat. Azonban sok korlátozást is bevezetett az Élő Buddhákra vonatkozóan. Rendelet született arról, hogy Mongólia Élő Buddháinak reinkarnációira kizárólag Tibetben találhatnak rá és nem lehet köze semmilyen mongol előkelőséghez. Ezeknek az inkarnációknak is Tibetben kellett tanulniuk, mielőtt Mongóliába mehettek "uralkodni". Ezek a bábok kivétel nélkül a lámaista vallásüldöztetések támogatóivá váltak és a Csing kormányzat engedélye nélkül még utazniuk sem volt szabad.

A Bogdo Gegen-ek megszilárdították a régióban a lámaizmus szerepét. Egyre több és több kolostor épült és elvárták az emberektől, hogy támogassák azokat. A lámaista kolostorok elszívták az emberek minden vagyonát és átformálták a mongol társadalmat. Az 1800-as évek közepére a mongol férfiak 45%-a tett szerzetesi fogadalmat.

Sok embert arra kényszerítettek, hogy napszámosként szolgáljon a kolostoroknak. A Bogdo Gegen 22.000 szerzetessel és 28.000 napszámossal rendelkezett. Sokan panaszkodtak arra, hogy a szerzetesek gyerekeket molesztálnak. A szerzetesek terjesztették el a szifiliszt az egész vidéken. Az emberek kezdtek elégedetlenek lenni. 1921-ben a szovjet kommunista kormányzat segítségéért folyamodtak. 1924-ben elhunyt az utolsó Bogdo Gegen szifiliszben és megszületett a Mongol Népköztársaság.

Napjainkban Mongólia demokrácia, szabad vallásgyakorlással.

A sámánizmus újraéledt és egyre erősödik. A törzsek, melyek az üldöztetés időszaka alatt elvesztették sámánista hagyományaikat, már képesek rá, hogy kapcsolatba kerüljenek azon testvéreikkel, akik megőrizték ősi hitüket. Az olyan népek, mint a darhad, a nyugati burjátok és az urjanhaj, akikhez nem ért el a lámaista hatalom keze, rendíthetetlenül őrizték sámánista hagyományaikat. Most együtt dolgoznak, hogy visszahozzák világunkba az egyensúlyt.

One thought on “A lámaizmus sötét oldala

Comments are closed.