Lassú összeomlás


/ Ran Prieur 2005 februárjában, Slow Crash címmel írt esszéje - fordítás általam (a kiinduló változatért köszönet Zolinak): /

A szerző 2012-ben írt megjegyzéseinek megjelenítése/elrejtése

Képzeld el ahogy a világ szép lassan összeomlik. Nem könnyű. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy vagy stabilizálódik a "gazdaság" és örökké olyan lesz, mint 1999-ben, plusz repülő autók, vagy egy napon eljő az "apokalipszis" és az ipari civilizáció minden egyes eleme megszűnik létezni.

Nem tartok elképzelhetetlennek egy globális szuper-katasztrófát sem, mint amilyen egy aszteroida ebcsapódás, egy véletlenszerű nukleáris háború, vagy oxigénhiányos (anoxic) állapothoz vezető elszabaduló üvegházhatás.  De itt arra a forgatókönyvre összpontosítok, ami csak olyan eseményeket tartalmaz, amikben meglehetősen biztosak lehetünk: az olcsó energiakorszak vége, az ipari mezőgazdaság hanyatlása, gazdasági válságok, háborúk, éhínségek, járványok, az infrastruktúrák meghibásodása és a kiszámíthatatlan extrém időjárás.

Ha csak az előbb említett dolgok következnek be, a hanyatlás lassabb és sokkal bonyolultabb lesz, mint ahogy az összeomlásra számító ember azt elképzeli. Nem olyan lesz, mint lezuhanni egy szikláról, sokkal inkább mint lefele gördülni egy sziklás hegyoldalon. Nem lesz egy tisztán érzékelhető határvonal, hogy előtte vagy utána. A legtöbb embernek, akik a Római Birodalom bukásának idején éltek, még csak fogalmuk sem volt róla. Utólag húztunk egy vonalat oda, amikor a vizigótok kifosztották Rómát, de a rómaiak számára, az ő idejükben, ez csak egy esemény volt a sok közül – a vizigótok jöttek, fosztogattak, elmentek és az élet ment tovább. Közvetlenül az 1929-es nagy gazdasági világválság után, az elismert szakértők annyit mondtak, hogy ez csak egy átmeneti állapot és a gazdaság még mindig erős. Csak évekkel később, amikor kiderült, hogy tévedtek, vált 1929 a nagy gazdasági világválság pontos dátumává.

Érzésem szerint a civilizáció hanyatlása már tart. 2004-ben az olaj ára megduplázódott, egyre gyakoribbak lettek a csődök és a kilakoltatások, a globális élelmiszerkészletek a jó termés ellenére soha nem látott alacsony szintre estek vissza, emellett rekord számú tornádóval és hurrikánnal kellett megküzdenünk, és mindezek tetejébe egy hatalmas szökőárral. Ha mostantól kezdve 2020-ig, minden év csak fele ennyire lesz eseménydús, már akkor is vasúti kocsikban fogunk lakni, füvet enni és még mindig várni fogjuk a nagy összeomlást, amiket a filmekben látunk és amiket arra terveztek, hogy felkorbácsolják érzelmeinket arra a 2 órára, de ne tovább.

Ismered a sztorit: A villanyt, vizet és fűtést lekapcsolják és egyik sem jön vissza. Az élelmiszer és az üzemanyag többé nem éri el a városokat. Az emberek megvadulva rohannak az utcán, gyilkolva és fosztogatva. Ha a városban élsz, embereket kell ölnöd, hogy az élelmüket megszerezd, vagy megenni őket és persze mindez fordítva ugyanúgy veled is megtörténhet. Ha vidéken élsz jobban teszed, ha beszerzel egy nagy puskát, hogy megvédd magad az éhező városlakók portyázó hordájától. És ez az állapot mindaddig fennáll, amíg egy erős vezető újra fel nem építi a civilizációt.

Csakhogy ez mind hazugság. Az első hazugság az a feltevés, hogy a törés hirtelen következik be és tartós lesz. Sokkal valószínűbb, hogy a következőképpen fog kinézni: Ahogy drágul az energia és az elektromos rendszer elkezd széthullani, a kimaradások egyre gyakoribbak lesznek és egyre tovább tartanak, de a villanyt még vissza fogják kapcsolni. Idővel a nagy hálózatok végleg kiesnek a rendszerből, a helyüket átveszik a lokális forrásból összedrótozott, kisebb hálózatok. Drágábbak lesznek, gyengébbek, kevésbé megbízhatóak és nem lesznek képesek ellátni a nyomornegyedeket, de addigra már megtanulunk hűtő nélkül élni, laptopot a terepjárók guberált akkumulátorról működtetni és napelemekkel újratölteni. Az elektromosság luxus és nem feltétlenül létszükség. Attól, hogy a lámpák kialszanak, még nem vadulunk meg, csak előbb bújunk ágyba.

Hasonlóképp az üzemanyaggal. Az olaj nem fog elfogyni, csak egyre kevesebb lesz és egyre drágább. Akiknek kell, azok nem fognak motoros bandát alakítani, tartálykocsikat üldözni és az utolsó emberig küzdeni. Azt fogják tenni, amit nagyapám csinált 1973-ban -  várni fognak 6 órát egy tankolásra. Ha már most tudod, hogyan boldogulj egy biciklivel, nem kell majd annyi autót kerülgetned.

A vízszolgáltatás többnyire gravitációs elven működik. Ha valami akadályozza az áramlást, valaki majd megjavítja. Még a legrosszabb helyek, - mint amilyen Phoenix vagy Las Vegas - sem fognak egyik pillanatról a másikra kifogyni a vízből. Akárcsak a villany vagy a benzin esetében, a víz is drágább lesz, rosszabb minőségű, az elérhetősége pedig kiszámíthatatlan. Az emberek megtanulják raktározni és nem elpazarolni kocsimosásra, gyepöntözésre és nem szarnak majd bele az ivóvízbe. A tanulékonyabbak megtanulják felfogni az esővizet. Évi 300 mm csapadékkal számolva, egy 100m2-es fémtető és egy tárolótartály segítségével közel évi 3 m3 vizet lehet elraktározni, ami egy emberre vetítve naponta több mint 8 litert jelent.

Az élelem már egy nehezebb kérdés. Mondhatni ritkán potyog az égből és nem valószínű, hogy az ipari mezőgazdaság továbbra is mindenkit el fog látni. Könnyedén elláthatnánk még a jelenlegi, túlburjánzott populációt is, ha az összes gyepet és golfpályát erdőkertté alakítanánk, de ez nem fog megtörténni. Korábban is haltak már ki a népek éhínségtől és ez újra be fog következni. A hazugság itt az, hogy az élelmiszerellátás megszűnése hirtelen és tartós lesz, miközben valójában épp, mint az összes többi esetén, kisebb összeomlások és részleges helyreállások sorozataként ér majd véget.

A másik hazugság, hogy emberek képesek lesznek megölni egymást az élelemért. Nem hallottam, hogy bárki ilyet tett volna a szökőár sújtotta területeken. Az 1984-es etióp éhínség, a szarajevói ostrom, sőt, az ír burgonyavész alatti időkben, amikor is az írek elég húst és gabonát termeltek, hogy mindenkinek jusson, de mindet exportálták a jómódú angoloknak, vagyis amikor erkölcsileg indokolható lett volna ölni az élelemért, mégsem tették. A Donner párt tagjai megették a saját hallottjaikat, ám élelemszerzés ürügyén mégsem öltek. Napóleon katonái, a moszkvai visszavonulás alatt elesett vagy már majdnem teljesen halott katonák és lovak szervét vágták ki, de nem gyilkolták le egymást, hogy élelmet lopjanak. Nemzetek őrültek meg és öltek meg milliókat a verseny, a politika és a vallás üres absztrakciói miatt, de még Ruandában, a náci Németországban, vagy a forradalom előtti Franciaországban sem volt gyakori, hogy bárki is az élelemért gyilkolt volna.

Nincs magyarázatom arra, hogy emberek miért hajlamosak ölni ha ideológiákról van szó, de amikor az életben maradás a tét, inkább csendben koplalnak. Talán az éhség olyan lassan jön, hogy mire készek lennének gyilkolni, már túl gyengék hozzá. Talán egy igazi éhínség idején az elit olyan erősen őrzi az élelmet, hogy nincs értelme megpróbálni elvenni, míg a szegényebb, hatalom által nem megrontott réteg, inkább megosztja azt a keveset amije van, mintsem hogy haláláig harcoljon.

Képzeld bele magad a helyzetbe. Bármi is akadályozza az élelmiszer behozatalát a városokba, az valószínűleg csak regionális és időszakos, és arra számítasz, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, vagy legalábbis várod a segítséget. A kiszolgáltatottság sokkal gyorsabban szedi az áldozatait, mint az éhínség, így inkább ismerős helyen akarsz maradni és megpróbálsz szerezni egy darabot a segélyszállítmányból. Ha elhagyod a várost, akkor is egy biztos helyre tartasz majd, mint egy kunyhó, vagy egy barátod háza, mintsem hogy vidéken barangolj, kukoricatáblát keresgélve. Egyszer kerékpárral elindultam Seattle belvárosából, a Wenetchee közeli Steven Pass-on át, majd Snoqualmie-en keresztül, egészen Spokane-ig. Tekertem autópályán, országúton, földúton, kavicsos ösvényen és azt hiszem két olyan mezőt láttam ahol voltak ehető növények, de egyiknek sem volt szezonja.

És mi helyzet a városi emberek kirablásával? Ismét, képzeld csak bele magad a helyzetbe. Tudod melyik házban van étel? És melyikben fegyver? Tényleg csak úgy találomra kiválasztanál egy házat és berúgnád az ajtaját? Még ha meg is fordulna a fejedben, számítanál rá, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak és inkább a szomszédaiddal szövetkezve, egy védelmi rendszert alakítanátok ki. Ha szövetségeseid vannak és szükségetek van egymásra a túléléshez, az ételt is meg fogjátok osztani egymással. Azok, akiknek a legtöbb élelmük van, ha okosak, a tiszteletért és hűségért cserébe adnak majd valamennyit. A helyzet sokkal inkább a szomszédok között fennálló társadalmi viszonyokon fog múlni, és nem kóbor bandák erőszakos összecsapásain.

Az "anarchiáról" elterjedt általános kép szintén egy hazugság, egy az alsóbb réteg elitista karikatúrája, mely szerint az emberek olyan idióták, kiszámíthatatlanul veszélyesek és esztelenek, mint egy tornádó. Valójában, a Rodney King-zavargásokban [1992, Los Angeles - a ford megj.] az emberek voltak olyan intelligensek, hogy megkíméljék azt a koreai élelmiszerboltot, aminek a tulajdonosa kedvesen bánt velük. Ott voltam a seattle-i WTO "zavargásoknál", és a romboló akciók nem esztelenek és őrültek, hanem nyugodtak, megfontoltak és célzottak voltak.

Vegyük észre, hogyan használja a propaganda az "utca" szót: "aljas utcák", "az utcán nőttem fel", "utcai zavargások". Hova máshova mehetnénk tüntetni? A kertbe? Elhitették velünk, hogy az utcán gyalog felvonuló, szabad akaratú emberek, a létező legveszélyesebb dolog. Pedig a legveszélyesebb dolog az utcákon az autó. Vajon hány ember halt meg észrevétlenül autóbalesetben abban az útkereszteződésben, amivel a nagy média napokon át foglalkozott, hogy a világon mindenki lássa, ahogy Reginald Denny-t épp feketék verik meg.

A propagandának nem az a célja, hogy megmondja nekünk, hogy mit gondoljunk, hanem hogy mélyebbre ásson bennünket abban a hitünkben, amiben eleve hiszünk: jelen esetben abban, hogy központi hatalom nélkül, egy sokkoló bűntényekkel teli, ember embernek farkasa világot kapnánk. Pedig ez az amiben most élünk. A "mindenki önmagáért van" erkölcsiség egy olyan kultúra tünete, ami mértéktelen vagyonnal és zéró összegű versenyekkel [minden nyertesre jut egy vesztes - a ford. megj.] tartja fenn a hierarchiát. Egy vagyon és irányítás nélküli világban az emberek kedvesebbé válnak. Megtanulunk felelősséget vállalni, együtt dolgozni, segíteni egymásnak... egészen addig, amíg egy új uralkodó fel nem tűnik és le nem zúz bennünket.

A történelem legszörnyűbb tömegmészárlásait föntről vezérelték. Népirtás nem akkor következik be, ha a központi irányítás leáll, hanem amikor már nincs mi visszafogja azt. Ha a gyilkosok nem közvetlenül a kormány vagy az ipar ügynökei, akkor teljesen hétköznapi emberek, akik tisztában vannak vele, hogy a pillanatnyilag létező legnagyobb seggfej védelmét és ideológiai útmutatását élvezik. Az ideológia általában utópisztikus: Hitler, Sztálin, Mao, Pol Pot, a francia forradalmárok, az amerikai "telepesek", mind megideologizálták a saját tömegmészárlásaikat, egy a világot megtisztító, majd paradicsommá változtató, nemes konfliktus grandiózus víziójával. A veszély nem a "terrorizmus" vagy a "káosz", a veszély egy új világrend, ami kijelenti, hogy te magad vagy a veszély.

De a legfontosabb kérdés továbbra sem az, hogy "Hogyan fognak meghalni az emberek?", hanem hogy "Hogyan fognak élni?" Mit fogunk tenni egész nap a városban a tömegsírok szomszédságában? Adatokat feldolgozni és lelkesedést színlelni? Internetezni? Számszeríjat készíteni? Gyümölcsfákat gondozni? A legjobb ami eszembe jut, hogy megvizsgálok néhány, a ma ismert világunkat nagy valószínűséggel átformáló tényezőt, és végiggondolom, hogy miképpen tudják megváltoztatni a dolgokat.

Olajcsúcs. A globális olajkitermelés tetőzni fog ez elkövetkezendő néhány évben, ha még nem tetőzött mostanra. 2008-ra egyértelműen csökkenő pályára áll, bár néhányan azt állítják majd, hogy ez csak átmeneti. Az olajvállalatok kihasználva a hisztériát jóval nagyobb mértékben fogják emelni az áraikat, mint indokolt lenne. Nem találunk fel valami új, olcsó energiaforrást, de arra rájövünk, hogy a hidrogén csak egy energiatárolási módszer és ráadásul nem is a legjobb.

De az élet nem fog annyira megváltozni, mint ahogyan azt az olajcsúcshívők jósolják, mert elég sok lehetőségünk van csökkenteni a pazarlásunkat: jóval gazdaságosabb autókban és ritkábban autózni, biciklizni, letekerni a fűtést és a légkondicionálót, kivonni az ipari vegyszereket és a gépeket a mezőgazdaságból, abbahagyni az élelmiszer reptetését a világ körül. Fokozatosan, egyre többen fogják megtermelni a saját élelmüket, nevelni a saját gyermekeit, törődni a saját egészségükkel, tenni valamit a saját testükkel a gépek helyett, és a figyelmüket a részvénypiac és a TV szereplők helyett a valódibb életükre fordítani. Azok, akik tudnak mentálisan alkalmazkodni, ezt javulásként tudják majd megélni.

Amikor az energia olyan drága lesz, hogy az emberek már egyáltalán nem tudják megfizetni az autóhasználatot, vagy megvenni a legújabb szuper-gazdaságos autót, akkor majd otthagyják az elővárosokat a vállalkozó kedvű kerékpárosoknak, drog bandáknak, ingatlanfoglaló csoportoknak vagy földműveseknek. Az utálatos gyepről ki fog derülni, hogy egy csomó értékes termőtalajt őrzött meg... amit most egy mérsékelten fenntarthatatlan mezőgazdasággal fogunk kimeríteni. Nem látok semmilyen esélyt arra, hogy visszatérjünk a kőkori életmódhoz, amire egyébként a testünk eredetileg kifejlődött. Nem mintha nem tudnánk megtenni, de a legtöbben egészen addig nem fognak erre vetemedni, amíg van más lehetőségük.

Gazdasági De-represszió. Sok fajta gazdaság létezik, és az, amelyik éppen összedől, az irányított gazdaság. A fősodrású média ezt soha nem nevezné hanyatlásnak, sokkal inkább valamifajta átmeneti válságnak, pedig ez tényleg a központosított ipari-technológiai rendszer vége. Amit ők átmeneti "munkanélküliségnek" neveznek, az valójában egy folyamatos átmenet lesz az önfoglalkoztatásba, a megélhetés értelmes tevékenységeibe.

A dollár tovább fog értéktelenedni, míg végül a kevésbé gazdag amerikaiak már nem engedhetik meg maguknak, hogy importált árut vásároljanak. Az amerikaiaknak ismét meg kell tanulniuk, hogyan kell a dolgokat készíteni, és elképzelhető, hogy megéljük a könnyűipar reneszánszát. Elkezdjük használni a helyi pénzeket, mint amilyen az Ithaca Hours, vagy ha az uralkodók ezt féltékenységükben megtiltják, akkor underground ajándék és cseregazdaságot építünk ki. És mindez nagyon jó lesz nekünk. Időközben azok a gazdaságok, amik azon alapulnak, hogy cuccokat adjanak el Amerikának, szintén válságba kerülnek.

A kamatszint emelkedése ki fogja pukkasztani az ingatlanpiaci buborékot és olyan sokan lesznek  képtelenek fizetni a törlesztésüket, hogy lehetetlen lesz mindegyikőjüket kilakoltatni, vagy kívül tartani a házfoglalókat az összes, bank által elbirtokolt házból. Az elit megpróbálja korlátozni a házfoglalásokat, hogy a saját vagyonát/hatalmát megőrizhesse, de nem annyira, hogy ezzel egy mozgalmat vagy földreformot fűtsön. Valami hasonló fog történni a hitelkártya adósságokkal, csak enyhébben, mert az elit mindig inkább hajlandó elengedni az adósságot, mintsem hogy lemondjon a földre fenntartott jogáról.

Sorozatos Falludzsa. Ha Amerika is kap a tömegmészárlásokból, akkor az a tippem, hogy valahogy így fog kinézni. Az uralkodók egyenként fogják levadászni a városokat, hogy a nép vérszomját táplálják egy olyan rituáléban, ami egyidős magával a civilizációval: démonizáld, zárd be és öld meg mindet. Ha egy vulkánkitörés elvágja az élelmiszert a városodtól, tarts ki – minden rendben lesz. Ha katonák vagy rendőrök holttesteit vonszolják a városod utcáin, menekülj és ne is számíts rá, hogy valaha visszatérsz.

Járvány. Egy olyan, ami végezne az emberek 10%-ával, lelassítana vagy teljesen leállítana néhány rendszert, különösen az egészségügyi ellátást, de néhány hónap vagy év múlva minden visszaállna a régi kerékvágásba. Egy olyan, ami az emberek 50%-ával végezne, olyan módon alakítaná át a társadalmunkat, amit nem tudunk előre megjósolni – ha az emberek azt hiszik, hogy hamarosan meghalnak, teljesen kiszámíthatatlan dolgokat tesznek.

Egy másik tényező, ha a túlélőknek és a halottaknak eltérő kulturális hátterük van. Szinte bármilyen betegséget könnyebben átvészelnek azok, akik egészségesebb életet élnek – tulajdonképpen lehet, hogy ez már zajlik is: ha a túlságosan feldolgozott cukros ételek mentális és érzelmi labilitást okoznak, amitől az emberek olyan hülyeségeket tesznek, amikbe végül belepusztulnak.

Időjárás. A globális átlaghőmérséklet tovább fog emelkedni, de a bolygó bármely pontján inkább lehet számítani egyre szélsőségesebb, mint melegebb időjárásra. Mindenki erősebb szeleket, nagyobb viharokat, bőségesebb árvizeket és szárazabb aszályokat fog tapasztalni. És ha CO2 kibocsátás közvetve vagy közvetlenül hatással van a klímánkra, akkor lesz egy késleltetés, éppúgy, mint a késleltetés a zuhanyzóban, amikor megengedjük a meleg vizet és elkezdjük érezni, csak sokkal lassabban történik, mivel a légkör sokkal nagyobb. Ha az időeltolódás megvan 30 év is, akkor amit most tapasztalunk, az a 1970-es évek relatív enyhe szennyezésének hatása. Milyen lesz, ha a hatalmas autóimádatunk visszaüt majd?

Csillagászat. Előbb-utóbb telibe fogja találni a Földet egy tömeges kihalást okozó aszteroida. Azzal az eshetőséggel, hogy mindez az elkövetkezendő 100 évben következik be, nem érdemes foglalkozni. De néhány más kozmikus eseménnyel talán igen. Egy marginális üstököselmélet szerint, az üstökösök nem holmi "koszos hógolyók", hanem forróak és roppant energiatöltéssel rendelkeznek, így egy közel elhaladó üstökös számunkra ismeretlen módon befolyásolhatja a Földet. Történhet többféle olyan kozmikus katasztrófa, amiről nem is tudunk, mert a fizikai nyomaik nem annyira egyértelműek, mint egy hatalmas kráter vagy egy réteg hamu.

Az esemény, amit elfogad a domináns tudomány, amire van valamennyi esély, és ami elhozhatja a tudományos-fantasztikus világvégét, teljesen elpusztítva a rendszert, de az embereket sértetlenül hagyva, egy óriási napkitörés. Az 1859-es napvihar a vezetékek elektromos túlterhelésével megsütötte a távíró rendszert. Mit tenne egy ilyen a számítógépeinkkel? A napkitörések a napfoltokkal függnek össze, a napfoltok tetőzése pedig 2012-ben várható.

Az emberi tudat átalakulása. Nem feltétlenül fogunk jobbakká válni, csak másokká. Szórakoztató erről gondolkodni, és könnyű érvelni mellette vagy ellene, mert oly sok módon már most okosabbak, hülyébbek, vagy épp olyanok vagyunk, mint korábban voltunk. Valamiféle tudatváltozás nélkül nehéz elképzelni, hogyan lennénk képesek elkerülni az egyensúlyból való kibillenést és összeomlást, míg ki nem halunk. És egy változással, bármi lehet.

 

Kapcsolódó bejegyzés:
Apokalipszis mégsem