Az őrült gépek kora 2.

[Előzmény: Az őrült gépek kora 1.]

/ Részletek Ran Prieur - The Age of Batshit Crazy Machines című írásából - fordítás általam: /

A "fejlődés" egy olyan vallás, mely a valóság változásán alapul. Az állítólagos fejlődés a megfigyelhető változástól két módon különbözik: Először is objektív és abszolút értelemben jónak van minősítve. Egy dolog azt mondani, hogy "Tetszik nekem ez a változás", és más dolog egy tévedhetetlen, mindenható entitásra hivatkozni, aki egyetért a te választásoddal. Másodsorban, a fejlődés visszafordíthatatlan, hiába fordulnánk más irányba vagy mennénk körbe, a világok, amiket magunk mögött hagytunk, nem érhetők el újra. Olyan ez, mintha mind több és több narancssárga színt kapnánk, és most már a zöld, a piros, de még a fakó narancs is örökké elveszett volna. Ez a rabság iránya. A nyugati kultúrában csak két másik hasonló mitikus hely van, ahová ha bemész, soha többé nem hagyhatod el: a pokol és a fekete lyuk. [...]

Ezen  változás mechanizmusa a "gyorsulás", ami "Moore törvényén" alapul: 1965-ben Gordon Moore megírta hírhedt cikkét, amiben rámutatott, hogy a processzorokban található tranzisztorok száma exponenciálisan növekszik. Azóta a számítógépek erejét mérő sok más számról is kiderült, hogy exponenciálisan vagy még annál is gyorsabban növekszik. De Moore maga sosem nevezte ezt törvénynek. Ez csupán a jelenlegi rendszer viselkedése, és csak találgatni lehet, hogy meddig fog még folytatódni.

Néhány kocka azt hiszi, hogy a gyorsulás valamiképpen bele van építve a történelembe, vagy akár a metafizikába. Visszavezetik a kőkörszakig vagy még tovább és spekulatív módon kivetítik az emberi agynál is bonyolultabb számítógépekre, amik tudatosabbak, okosabbak és gyorsabbak nálunk, amik addig fognak fejlődni, mígnem végül helyettesítik az embert, vagy akár magát a biológiai életet is. (Ezt gyakran nevezik "transzhumanizmusnak", de szándékosan kerülöm ezt a kifejezést, mert vannak a transzhumanizmusnak olyan formái, amikhez nem társulnak gépek). Azt képzelik, hogy végül lehet egy olyan számítógépünk, ami "nagyobb" belül, mint kívül, ami tökéletesen képes lesz modellezni az egész univerzumot.

A kérdés, amit sosem tesznek fel: minek? Úgy tűnik, az hiszik, hogy ez igazolja önmagát, minthogy a sűrűség/sebesség információjának feldolgozása értékes mint a sűrűség/sebesség információjának feldolgozása. Azzal érvelhetnének, hogy ahogyan a bioszféra jobb, mint az világegyetem, mert sűrűbb és összetettebb, egy számítógépes áramkör is jobb, mint a bioszféra.

Apró különbség, hogy a bioszféra nem azáltal nyerte az összetettségét, hogy elpusztította a világegyetemet, míg az ő rendszerük a bioszféra elpusztítása által nyert komplexitást. Mindig azt állítják, hogy ők az "evolúciót" képviselik, vagy egy "új evolúciós szintet". De az evolúciónak nincsenek szintjei. Az evolúció egy biológiai folyamat, melyben a fajok alkalmazkodnak és az egész életközösség változatosabbá és összetettebbé növekszik. Néha az egészet visszavágja egy katasztrófa, de újraépíti önmagát. Az evolúció nem arról szól, hogy az egyik életforma kiüti a másikat, különben nem lennének már algák és baktériumok és 350.000 ismert bogárfaj. El kell gondolkodnunk azon, hogy mivel nincs biológiai alapja annak az elképzelésnek, hogy egy új életforma kipusztítja majd a korábbiakat, hogyan jutottak erre az elképzelésre?

A gépek nem fogják az "evolúciót az emberi fajon túlra mozdítani", mivel sohasem az emberi faj volt az evolúció elsődleges mozgatórugója. A többi életforma szemszögéből nézve, mi csak annyiban szolgáltuk az evolúciót, hogy mostoha körülményeket hoztunk létre, amelyhez más fajok vagy alkalmazkodtak, vagy kihaltak. Még a kőkorszaki emberek is kihalásba hajszoltak néhány fajt. A gabona alapú mezőgazdaság feltalálásával ez felgyorsult, és ismét tovább gyorsult az ipari korszakkal. Most már úgy tűnik, hogy mi okozzuk a legnagyobb tömeges kihalást, a dinoszauruszokat kipusztító aszteroida óta.

De még szigorúan emberi szempontból sem egyértelmű, hogy a közelmúlt változásainak iránya jó-e. [...] Még időszámításunk óta is vannak dolgok, amik romlottak. Az ősi Görögországban még a rabszolgáknak is mély társadalmi szerepük volt, mint a háztartás részei, szemben akár még a magas beosztású modern dolgozókkal is, akiket tárgyként kezelnek, kicserélhető alkatrészekként a profit gépezetében. [...]
Ha a középkori emberek meglátogathatnának minket, lenyűgözné őket az alkohol, a pornográfia és az édességek terén elért fejlődésünk, és ledöbbennének a biofóbiánkon, a kerítéseinken, a fizikai tereink élettelenségén, az értelmetlen és stresszes létezésünkön, a gyakorlati képességeink teljes hiányán és azon, hogy milyen mértékben hagyjuk, hogy uraink minden tevékenységünket szabályozzák. [...]

Az egyik legnépszerűbb techno-utópista vízió a halhatatlanság, de gondolj csak bele: Vagy csak az elit számára lenne fenntartva, vagy a gyermekvállalás közel teljes tilalmával járna, vagy talán a féktelen öngyilkosság kultúrájával. Ami még rosszabb, hogy az emberek cserélődése nélkül a tudomány és a kultúra totális stagnálását kapnánk, mivel a halhatatlan elit megakadályozna bármely változást, ami nekik nem kedvez. Thomas Kuhn megfigyelte, hogy tudományos paradigmaváltások csak akkor történnek, amikor a régi paradigma védelmezői kihalnak. Ha már 500 évvel ezelőtt feltalálták volna a halhatatlanságot, a tankönyveinkben még mindig az állna, hogy a Föld a világegyetem központja.

A "haladás" szubjektív, minőségi értelemben való igazolása is egy vesztes játék - minél mélyebbre nézel a csillogó felszín alá, annál ocsmányabban néz ki. Ezért szinte kizárólag számokban beszélnek: kisebb chipek, gyorsabb számítógépek, több információ, magasabb komplexitás, gazdasági növekedés. Végső soron ez egy vallásbeli különbség, alapvető értékekben van a nézeteltérés. De én a vallásomat teljes nyíltsággal hirdethetem, mondván, hogy a számoknak igazolniuk kell azt, amit a saját életminőséged megtapasztalásában, és amit a más, emberi és nem emberi élőlények életminőségével kapcsolatos együttérzésedben jelentenek. Ők viszont nem állhatnak ki és hirdethetik az ellenkezőjét, mondván, hogy az életünknek kell igazolniuk azt, amit a számoknak jelentenek - pedig ez az ipari civilizáció értékrendje, de ha ilyen nyíltan van megfogalmazva, egyértelműen őrültségnek hangzik. [...]

Mit mondanának, ha a gyorsulást működtető ideg-központ mégis kapna egy találatot? Mondjuk, ha hirtelen lerombolnák a World Trade Centert, vagy leégne az alexandriai könyvtár, vagy az egész maja civilizáció kifogyna a termőtalajból és elpusztulna? Feltételezhetően rámutatnának, hogy a görbéjük mindezektől függetlenül tovább emelkedik. De akkor fel kell tennünk a kérdést: Úgy rajzolják ezt a görbét, mint a bolondok, akik egy tortillán is Jézust vélik látni? Csak azokat a pontokat kötögetik össze, amik megerősítik az elméletüket és minden mást figyelmen kívül hagynak? A Római Birodalom komplexitása odaveszett, de nézd, a görbe a vízimalmok elterjedésével továbbra is emelkedik. Amerika rendőrállammá vált, a globális vállalatok gazdasága megtorpant, az olcsó energiának már szinte annyi, de nézd, a számítógépek egyre gyorsabbak! [...]

A tudat számítógépbe "töltéséről" (vagy "feltöltésről") beszélnek. A kulcskérdés azonban nem az, hogy "Tényleg te lennél-e az ott bent?" vagy, hogy "Van értelme arról beszélni, hogy milyen lenne géppé válni és ha igen, tényleg milyen az?" A kulcskérdés az, hogy van-e lehetőséged géppé válni, majd visszatérni?

Ha nem, akkor az összes többi kérdés megválaszolhatatlan és értelmetlen. Nem lehet tapasztalati alapon "belépésről" vagy géppé "válásról" beszélni. Csak arról beszélhetünk, hogy egy gépet rólad mintáznak. A gyakorlatban ez nem jelentené azt, hogy te meghalsz, mert ezt egy pár fanatikuson kívül senki sem vállalná be. Még mindig ott lennél, és lenne egy számítógépes intelligencia, amit az agyadról (és ha van eszük, akkor a tested többi részéről is) mintázva terveztek. Na most, leszámítva ha fanatikus vagy, nem azt fogod gondolni, hogy "Miként segíthetnék lényem ezen felsőbbrendű verziójának, hogy minden veszélyt semlegesítsen és örökké élhessen?", hanem azt, hogy "Nos, itt van egy okos gép, amit rólam mintáztak. Vajon mit fog tenni? És hogy lehet a segítségemre?"

De ez újra az a forgatókönyv, amiről már beszéltem. Nem számít, hogyan hozzák létre a mesterséges intelligenciát, emberek beszkennelésével, vagy valami más módszerrel. Ha nem tudunk bemenni és kijönni, akkor a belső és a külső világ abszolút szétválik - különös módon épp, mint a fekete lyuk eseményhorizontja. Anélkül, hogy ott lettünk volna, nem fogjuk ezeket az entitásokat "saját magunknak" tekinteni, és soha sem fogunk teljes mértékben megbízni bennük. És a visszatérés lehetősége nélkül, vajmi kevéssé fogja érdekelni őket a mi lassú, unalmas világunk.

Ha viszont be tudunk menni és ki is tudunk jönni, akkor minden megváltozik. Nem foglalkozom azzal, hogy hogyan tudnák ezt megvalósítani, már akkor átléptük Holnapország határát, amikor az érv kedvéért feltételeztem, hogy a számítógépipar túl fogja élni az ipari civilizáció összeomlását. Ha le tudják olvasni a tested és beprogramozni egy gépbe, talán miután bent töltöttél egy szubjektíve hosszú időt, vissza is tudnak írni a testedbe. Vagy, ha az embereknek már most is vannak idő-tömörített misztikus élményeik vagy álmaik, talán kiválthatják ezt az állapotot és felerősíthetik az idő kontrakciót és beiktathatnak egy számítógéppel irányított teljesen interaktív világot.

Idő kontrakció nélkül sokat nem ér a dolog - csak a videojátékok és az internet egy nagyon csinos változata. Idő kontrakcióval viszont a mienk lesz minden: a fiatalság forrása, a Mátrix és Pandora szelencéje.

Tételezzük fel, hogy képesek lennénk megvalósítani az 1000-1 időtömörítést. Nyolc óra alatt egy évet élhetnél. Elolvashatnál száz könyvet vagy megtanulhatnál három nyelvet vagy kitanulhatnál egy harcművészetet vagy élhetnél egy szimulált erdőben, hogy megtanuld a mély-ökológiát, vagy új szimulált világokat tervezhetnél vagy feltalálhatnád az időt még jobban tömörítő technológiát.

Természetesen a hadsereg lenne ott legelsőnek. Képzelj el valamit, ami olyan mint a kolibri, de gyors, mint a golyó. A gyorstérben mozgó üzemeltetőnek úgy tűnne, mintha mindenki le lenne merevedve. Besétálhatnál az ellenség bázisába és lyukakat fúrhatnál a falba, a fegyverekbe, a koponyákba, mielőtt észrevennék, hogy ott voltál. Lehetetlenné válna a fizikai ellenállás.

De aztán tegyük fel, hogy valaki más tervezne valami akkorát, mint egy szúnyog, ami képes lenne beosonni és elpusztítani a kolibriket. Irdatlan gyors fegyverkezési verseny jönne létre, ami feltehetőleg magának a tech rendszernek a közel teljes pusztulásával járna, úgyhogy csak a győztes oldal elitje járhatna a gyorstérbe. Abban a valószínűtlen esetben, ha a győztesek jó szándékúak lennének, megengednék, hogy bárki gyorsíthassa a tudatát, de valamiképpen megakadályoznák a fegyverek készítését. De aztán valaki tervezne egy sim-et, ami elhozza a megvilágosodást, vagy egy kultusznak való engedelmességet, vagy az őrületet. Akárhogy is játszódna le, a világ nagyon rövid idő alatt totálisan átalakulna.

Legrosszabb esetben: a gépek megölnének minden biológiai életet, a bennük található emberi perspektívák pedig megőrülnének és megtapasztalnák a trillió évnyi poklot. Vagy csak minden életet örök és abszolút irányítás alá helyeznének. Vagy megölnék a Földet és aztán egyszerűen elpusztulnának. Elfogadható: extrém összeomlás, az emberek kihalnak, és a Föld tíz millió év alatt rendbe jön. Jobb: a high-tech világ megsemmisíti önmagát, az öko-közösségekben élők túlélik, és helyreállítják az életet, miközben megküzdenek az elit fennmaradó hatalmi fellegváraival, amik épp a pusztítás következő fordulójának magjait próbálják elhinteni.

Legjobb esetben: az időtömörített virtuális valóság jó irányba alakítja át az emberi tudatot és a bioszférát jobbá tesszük, mint valaha volt, integrálva a vad gépi életet a vad biológiával, ahelyett hogy helyettesítenénk vele, rugalmasságot adva hozzá, és mi emberek élhetünk ebben a világban és a végtelen számú szimulált rész-világban.

Kapcsolódó bejegyzés:
Tudománysovinizmus