Az emberiségnek fogalma sincs a természetről

/ Részlet Masanobu Fukuoka One-straw Revolution (Egy szalmaszál forradalma) című könyvéből - fordítás általam: /

Egy ok, amiért a természetes gazdálkodás nem terjedt el

Az elmúlt húsz vagy harminc év alatt, a rizs és a téli gabonák termesztésének ezen módszere a klimatikus és természeti viszonyok széles palettáján lett kipróbálva. Japán szinte összes prefektúrája végzett kísérleteket az átlagos hegygerincen való hántolatlan rizs, rozs és árpa termesztésre, a "szántás nélküli közvetlen vetés" módszerével. Ezek a kísérletek igazolták a természetes gazdálkodás általános alkalmazhatóságát.

Ezért feltehetnénk a kérdést, miért nem terjedt el a híre? Azt hiszem az egyik ok, hogy a világ annyira specializálódott, hogy az emberek képtelenekké váltak arra, hogy valamit a teljes valójában értsenek meg. Például Kochi prefektúra kísérleti központjából jött egy rovarkár megelőzési szakértő, hogy megvizsgálja, miért olyan kevés a földemen a mezei kabóca, amikor nem használok rovarölő szereket. Miután megvizsgálta a területet, a rovarok és természetes ellenségeik közötti egyensúlyt, a pókszaporulatot és így tovább, úgy találta, hogy épp annyira kevés mezei kabóca volt található nálam, mint a kutatóközpont földjein, amiket számtalanszor permeteztek végig különféle halálos vegyületekkel.

A professzort is meglepte, hogy míg kártevőből kevés, a természetes ellenségeikből sokkal több volt a földelem, mint a permetezett területeken. Aztán rájött, hogy a földet a különböző rovarközösségek között kialakult természetes egyensúly tartja ebben az állapotban. Elismerte, hogy ha általánosan elfogadott lenne a módszerem, a mezei kabóca okozta terménypusztítás problémája meg lenne oldva. Aztán beült az autójába és visszatért Kochi-ba.

De ha az a kérdés, hogy eljöttek-e a kísérleti központból a föld termőképességét vagy a termést vizsgáló szakértők, a válasz az, hogy nem, nem jöttek. És ha azt javasolnánk egy konferencián vagy összejövetelen, hogy ezt vagy azt a módszert próbáljuk ki nagyban, az a tippem, hogy a prefektúra vagy a kutatóközpont azt válaszolná, hogy "Sajnáljuk, de ez még túl korai. Először további kutatásokat kell végeznünk, a létező összes szempontból, mielőtt tényleg elfogadnánk." Évekig tartana, mire levonnák a következtetést.

Mindig ez történik. Szakértők és mérnökök jöttek erre a farmra szerte Japánból, hogy mind a saját szakmájuk szemszögéből vizsgálják meg a földet, és ezen kutatók mindegyike legalább kielégítőnek, ha nem rendkívülinek találta. De az elmúlt öt vagy hat év alatt, mióta a kutatóközpont szakértője itt járt, Kochi prefektúrában szinte semmi sem változott.

Idén a Kinki Egyetem felállított egy természetes gazdálkodás projekt-csapatot, aminek keretében különféle szakirányokon tanuló diákok jönnek majd el ide vizsgálódni. Ez a megközelítés egy lépés előre, de van egy olyan érzésem, hogy két másik lépés fogja követni az ellenkező irányba.

Az úgynevezett szakértők gyakran mondják azt, hogy "Az ötlet alapvetően jó, de nem lenne kényelmesebb géppel aratni?" vagy "Nem lenne nagyobb a hozam, ha bizonyos esetekben és helyzetekben műtrágyát és rovarirtót használnánk?" Mindig vannak, akik megpróbálják összekeverni a természetes és a tudományos gazdálkodást. De ez a fajta gondolkodás teljesen félreérti a lényeget. Az a gazda, aki kompromisszumot köt, már nem kritizálhatja a tudományt a legalapvetőbb szinten.

A természetes gazdálkodás gyengéd és könnyed és a gazdálkodás forrásához való visszatérést jelenti. Bármely lépés a forrástól elfele, csak tévútra vezethet.

Az emberiségnek fogalma sincs a természetről

Mostanában azon gondolkoztam, hogy el kellene jönnie a pontnak, hogy a tudósok, politikusok, művészek, filozófusok, a vallás emberei, és mindazok, akik a földeken dolgoznak összejöjjenek, szétnézzenek ezen a földön és közösen átbeszéljék a dolgokat. Azt hiszem ennek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az emberek a szakterületükön túlra láthassanak.

A tudósok azt képzelik, hogy megérthetik a természetet. Ez az álláspontjuk. Mivel meg vannak győződve, hogy képesek megérteni a természetet, elkötelezettek a természet kutatása és felhasználása iránt. De én azt gondolom, hogy a természet megértése meghaladja az emberi intelligenciát.

Gyakran mondom a fiataloknak a hegyi kunyhókban, akik azért jönnek ide, hogy segítsenek és a természetes gazdálkodásról tanuljanak, hogy bárki láthatja a fákat a hegyen. Láthatják a levelek zöldjét, láthatják a rizsnövényeket. Azt hiszik, hogy ismerik a zöldet. És ha éjjel-nappal kapcsolatban vannak a természettel, néha még azt is hihetik, hogy ismerik a természetet. De mikor azt hiszik, hogy kezdik megérteni a természetet, biztosak lehetnek benne, hogy tévúton járnak.

Miért lehetetlen megismerni a természetet? Mert az, amit természetként érzékelünk, csak egy gondolat a természetről, ami minden ember saját elméjében létezik. Csak a csecsemők látják a természetet a maga valójában. Gondolkodás nélkül, egyenesen és tisztán. Ha már ismerjük a növények neveit, a mandarin fáét, mely a citrusok családjának tagja, a fenyőét, mely a fenyőfélék családjának tagja, már nem tudjuk a természetet a maga valójában látni.

Ha valamit az egésztől elkülönítve szemlélünk, az már nem a valóság.

A különféle területek szakértői összegyűlnek, hogy megvizsgáljanak egy rizsnövényt. A rovarkárok szakértője csak a rovarok okozta károkat látja, a növények tápanyagellátásával foglalkozó szakértő csak azt vizsgálja meg, mennyire erős a szár. Jelenleg úgy állunk, hogy ez elkerülhetetlen.

Például azt mondtam a kutatóközpontból kiérkező úriembernek, aki a rizsnövény mezei kabócáinak és a pókok közötti összefüggést vizsgálta, hogy "Professzor úr, mivel ön csak a pókokat vizsgálja, így ön a mezei kabócák csupán egyetlen természetes ellensége iránt érdeklődik. Idén a pókok nagy számban jelentek meg, de tavaly a varangyos-békák voltak azok. Azelőtt meg a levelibékák domináltak. Számtalan lehetőség van."

Egy specializált kutató képtelen megérteni egyetlen ragadozó egy bizonyos időpontban betöltött szerepét a rovarok közötti kapcsolatok bonyolultságában. Vannak évszakok, amikor azért van kevés mezei kabóca, mert sok a pók. Vannak időszakok, amikor sok eső esik és a békák miatt a pókok eltűnnek, vagy amikor kevés eső esik és a mezei kabócák és a békák sem jelennek meg.

Az olyan módszerek, mint a rovarvédelem, amik figyelmen kívül hagyják még maguk a rovarok közötti kapcsolatokat is, teljesen haszontalanok. A pókokkal és mezei kabócákkal foglalkozó kutatásoknak ki kell terjedniük a békák és pókok közötti kapcsolatra is. Mikor eljutunk erre a pontra, szükségünk lesz a béka-szakértőre is. Kell egy pók és egy mezei kabócaszakértő is, meg egy másik, aki ért a rizshez és az összejövetelhez csatlakoznia kell egy olyannak is, aki ért a vízgazdálkodáshoz.

Ráadásul négy vagy öt különféle pók él ezeken a földeken. Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt valaki kora reggel rohanva jött a házamhoz, hogy megkérdezze, beborítottam-e a földemet valami selyemhálóval. El nem tudtam képzelni, miről beszél, úgyhogy sietve megnéztem.

Éppen betakarítottuk a rizst és az éj leple alatt a rizstarlókat és az alacsony füvet teljesen beborították a pókhálók, mintha selyem lett volna. Ahogyan a reggeli ködben hullámzott és szikrázott, lenyűgöző látvány volt.

A csoda az, hogy amikor ez nagy ritkán megtörténik, csak egy vagy két napig tart. Ha alaposan megfigyeljük, minden négyzetcentiméteren van néhány pók. Annyira sokan vannak, hogy alig van köztük hely. Egy negyed hektáron hány ezren, hány millióan lehetnek! Ha két-három nap múltán újra megnézzük a földet, azt fogjuk látni, hogy a hálók több méter hosszan elszakadtak és a szélben lengedeznek, és mindegyiken öt-hat pók kapaszkodik. Olyan, mint amikor a pitypangok kis ejtőernyőit, vagy a fenyőtoboz magjait elfújja a szél. A fiatal pókok kapaszkodnak a szálakba és elvitorláznak az égbe.

A látvány a természet egy lenyűgöző drámája. Ha ezt megtapasztaljuk, rájövünk, hogy a költőknek és művészeknek is csatlakozniuk kell az összejövetelhez.

Amikor vegyszereket öntenek a földre, mindezt egy szempillantás alatt elpusztítják. Egyszer arra gondoltam, hogy semmi rossz nincs abban, ha a kandalló hamuját kiszórom a mezőre.* Az eredmény meghökkentő volt. Két-három nap alatt a pókok teljesen eltűntek. A hamu tönkretette a pókhálókat. Hány ezer pók eshetett áldozatául egy marék látszólag ártalmatlan hamunak? A rovarirtó szerek alkalmazása nem csak arról szól, hogy eltüntetjük a mezei kabócákat és a természetes ellenségeiket. A természet sok más nélkülözhetetlen drámája is érintett.

Az őszi rizsföldeken hatalmas számban rajzó pókok tüneményét és szabadulóművész szerű eltűnésüket a mai napig nem értjük. Senki sem tudja, hogy honnan jönnek, hogyan vészelik át a telet, vagy hová mennek amikor eltűnnek.

És ezért nem csak egyedül a rovartudósok problémája a vegyszerek használata. A filozófusok, a vallás emberei, a művészek és költők segítsége is kell, hogy eldöntsük, szabad-e vegyszereket használni a gazdálkodásban, és milyen hatása van még akár az organikus trágyának is.

Negyed hektáronként 22 véka (600Kg) rizst és 22 véka téli gabonát takarítottunk be erről a földről. Ha a termés eléri, ahogyan néha szokta a 29 vékát, nem találunk ennél nagyobb hozamot az egész országban. Mivel a fejlett technológiának ehhez a gabonához semmi köze, ez ellentmondásban áll a modern tudomány feltételezéseivel. Bárkinek, aki eljön megnézni ezt a földet és elfogadja tanúbizonyságát, mély kétsége támad arról, hogy van-e fogalmuk az embereknek a természetről és hogy megismerhető-e a természet az emberi megértés keretein belül.

A sors fintora, hogy a tudomány csak arra volt jó, hogy megmutassa, milyen csekély az emberi tudás.

* Fukuoka fahamuból és más organikus háztartási hulladékokból komposztot készít, amit a kis konyhakertjében hasznosít.

---

Larry Korn a One-straw Revolution-ről (angolul):

 

Kapcsolódó bejegyzések:
A sivatag zöldítése
A természet étel-mandalája

3 thoughts on “Az emberiségnek fogalma sincs a természetről

  1. Ez az összejövetel nem lesz meg sosem, mert minden tudós emberben van éppen annyi hiúság, amennyi elegendő ahhoz, hogy ne "alacsonyodjon" le holmi egyszerű emberek nívójára.

    1. Én sem gondolom, hogy meg lesz, és talán maga Fukuoka sem hitte igazán. Inkább csak arról beszélt, hogy minek kellene megtörténnie ahhoz, hogy ráeszméljenek és változtassanak. A remény hal meg utoljára. És ha meghalt, akkor talán elkezdődhet valami más.

  2. Én úgy érzem, van esély.
    Én az IT területen dolgozom, és itt a dolgok, a "mesterségesen előállított területen" ugyanilyen összefüggéseket teremtenek (nem olyan bonyolultságban, mint a természet), és ugyanilyen problémákba ütköznek az ezzel foglalkozó emberek. Épp ezért egyre többször keresnek olyan szakembereket, akik képesek "out of the box" gondolkodni. Tudom, hogy ez nem az az állapot, amire a Professzor ebben az írásában gondol - de ez már egy elég nagy lépés lehet előre.
    Régebben én is dolgoztam mezógazdaságban, ahol ez volt az egyik lényege a kísérleteknek: a lehető legszélesebb körben tesztelni, hogy a lehető legtöbb adatot megszerezve lehessen jó döntést hozni. Szeirntem azzal mindenki tisztában van, hogy MINDEN adatot lehetetlen összeszedni, hiszen az ökoszisztémában minden mindennel összefügg, és az adatrögzítő és -elemző rendszereknek ugyanolyan, ha nem bonyolultabb rendszert kellene alkotniuk, mint maga az ökoszisztéma,de hiszem, hogy az emberi intuíció segíteni fog abban, hogy ha nem is teljes értékben együtt élve a természettel, de egy sokkal közelebbi utat járva, el fogunk jutni oda, hogy ne tegyük tönkre az életterünket.

Comments are closed.