Középpont

/ Ran Prieur írása - fordítás általam: /

Nemrég sokat gondolkoztam azon, hogyan találhatod meg a középpontodat. Chellis Glendinning rámutatott, hogy a nyugati kultúrában határokkal definiáljuk "önmagunkat", míg a természeti népek úgy látják magukat, mint akik mindenbe beleolvadnak (ahogyan a gyerekek), és ezen a középponton alapulva az én egy egészen másféle értelmezését fejlesztik ki.

Kultúránkban túl elfoglaltak, zavartak és stresszesek vagyunk ahhoz, hogy megtaláljuk a középpontunkat, így hát megszállottan védjük az általunk definiált határainkat, hogy úgy érezzük élünk. Ezért panaszkodnak a jobboldali keresztények a liberálisokra és a melegekre, és ezért szólnak a politikai blogok az ellenfelek ócsárolásáról.

Mi tehát ez a "középpont"? Egy gyakorló buddhista barátom, aki nagyon sokat meditált azt mondja, hogy rájössz, minden, amiről azt hitted, hogy "te" vagy - a hiedelmeid, a személyiséged, amiket szeretsz és nem szeretsz - nem igazán te vagy. Ezeknél mélyebben van, amit a buddhisták úgy írnak le, hogy "azon részed, mely mindennek része."  Olvastam hipnotizőrökről, akik felfedezték az általuk "emberi léleknek" nevezett valamit - ha elég mélyre viszed az embereket, mindannyiukban van egy nagyon bölcs hang és úgy tűnik mindannyiukban ugyanaz. Patrícia azt írja:

'Míg azt hiszem, tudom milyen érzés az, amikor én vagyok a középpontban, a saját középpontomat nem biztos, hogy le tudom írni... Nem tudom, hogy amit a középpontomnak gondolok, az tényleg az enyém-e egyáltalán, vagy talán valami közös, vagy egy olyan hely, ahol ennél az ideiglenes lénynél, amit Énnek nevezek, valami nagyobbal állok összeköttetésben.'

Én úgy írnám le a középpontomat, mint az, ami érzékel, az "érzékelés" legtágabb értelmében. Az egyik módja, hogy eljuss ide a "nem-ez -meditáció": Találj egy csendes helyet, hunyd be a szemed és tedd fel magadnak a kérdést, "Ki vagyok én?" És bármi jut eszedbe, mond azt, "nem ez" és keress még mélyebben. Egy másik módja, hogy próbáld meg elképzelni a lét nélküli tudatosságot (Ha azt mondod ez lehetetlen, akkor máris kitérsz a gyakorlat elől). Vagy ha nagy számítógépes játékos vagy, képzelj el egy játékot, ahol belenagyíthatsz bármely lénybe és irányíthatod, vagy eltávolodhatsz, hogy lásd az egész térképet és a csapatokat. A "középpontod" maga a zoomolható perpektíva, és ezt nem korlátozza emberi mivoltod. Ha megtalálod, egyszerre fogod magad szilárd alapon és szabadnak érezni, egyszerre halhatatlannak és ego nélkülinek.

Azt gondolom, hogy ez a kultúra nagy lehetőséget ad számunkra. Őseink, mint a természet részei vagy törzsek tagjai, erős identiással rendelkeztek. De mi szinte teljesen elidegenedtünk a természettől és a törzsek funkcióját pótolni igyekvő összes intézményünk üres és értelmetlen, mint a sportcsapatok, vagy uralkodó és pusztító, mint a vállalatok és nemzetállamok. Olyan ez, mintha elsüllyedt volna a szigetünk és már semmi másba nem kapaszkodhatunk, csak a cápákba, és most meg kell tanulnunk úszni: az emberi léleknek egy mélyebb, erősebb spirituális alapot kell találnia, mint valaha, ami képessé tesz arra, hogy ellenálljunk a jövőbeli birodalmaknak.