Kulturális téveszme

[Előzmény: Túlnépesedés tulajdonképpen nincs is?]

/ Részlet Daniel QuinnIf they give you a lined paper write sideways (Vonalas füzetlapon, keresztben írj) című könyvéből - fordítás általam: /

Daniel: A kezdetektől fogva azt mondom, hogy a feladatunk az, hogy az emberek szavai mögé tekintsünk, hogy megértsük az implicit elképzeléseket, amik a szavakat létrehozták.

Elaine: Igen, most már értem. És milyen figyelemfelkeltő dolgok vannak még?

Daniel: Olyan elemeket kell keresni, amik kultúránk bölcsességéből származnak - amiket anélkül fogadunk el, hogy tudatosulnának vagy megvizsgálnánk őket. Például egyike ezeknek, hogy mindenki különbséget tud tenni helyes és helytelen között. Úgy képzeljük, hogy ez a tudás egyenesen az emberi elme felépítéséből ered. Valójában ezt használjuk a cselekedeteink épelméjűségének mércéjeként a bíróságokon. És eszerint a mérce szerint én őrült lennék.

Elaine nevet.

Daniel: Egyik első könyvemben - azt hiszem talán az Izmaelben - felhívtam rá a figyelmet, hogy a misszionáriusok meg voltak döbbenve, hogy az őslakosok, akik között dolgoztak, nem tudták mi a helyes és helytelen, és azt írtam, hogy a misszionáriusok megfigyelése meglehetősen pontos volt. Jó néhány felháborodott levelet kaptam olyanoktól, akik azt gondolták, hogy rossz hírbe hozom az őslakosokat, és azt állítom, hogy ők valamiképpen alacsonyabb rendűek. Akármit is gondoltak a misszionáriusok, természetesen ezek az emberek meg tudták különböztetni a helyest a helytelentől!

Elaine: Nem világos, miért mondod azt, hogy te magad sem tudod mi a jó és a rossz.

Daniel: Számomra - ahogyan a megtérített őslakosok számára - ezek elég önkényes kategóriák, amiket kedvünk szerint változtathatunk. Például, nagyon jól tudod, hogy az abortusz Roe v. Wade előtt (precedens értékű bírósági döntés az USA-ban - a ford. megj.) szigorúan tilos és helytelen volt. Roe v. Wade után viszont elfogadott lett, bár természetesen továbbra is vannak emberek, akik szerint helytelen. Most akkor helyes vagy helytelen?

Elaine: Úgy gondolom a nőknek joguk van az abortusz mellett dönteni.

Daniel: Úgy érted joguk van valami helytelent cselekedni?

Elaine: Nem. Ez nem valami helytelen.

Daniel: Nem mered helyesnek nevezni?

Elanie: Nem.

Daniel: De biztosan tudod, hogy több tízmillió amerikai szeretné felülvizsgálni a Roe v. Wade-et, és az abortuszt ismét törvényen kívül helyezni.

Elaine: Igen.

Daniel: És ha sikerrel járnának és sikerülne megváltoztatni a törvényt, akkor helyes vagy helytelen lenne az abortusz?

Elanienek nincs válasza.

Daniel: Ha szeretnéd tudni, hogy mennyire helytelennek tűnt az abortusz az ötven évvel ezelőtt élt emberek számára, nézd meg a Detective Story című filmet, ami Sidney Kingsley roppant népszerű Broadway színdarabján alapul. A történet egy zárdában játszódik, ahol a nyomozó, akit Kirk Douglas alakít, kikérdezi az egyik legundorítóbb bűnözőt, akivel valaha találkozott, egy abortuszt végző orvost. Szerencsétlenségére buzgósága arra a szörnyű felismerésre vezeti, hogy a saját felesége is egykor az illető páciense volt. Ezután már a feleségét is épp annyira undorítónak látja, mint magát az abortuszt végző orvost és könnyekben fakad ki. Ezt a filmet nem egy bigott kisebbségnek szánták. Négy Academy Awads díjra nevezték és egyet el is nyert.

Elaine még mindig nem tud mit mondani.

Daniel: Ha a jelenlegi törvényt megváltoztatnák, az abortuszt vállaló nőket bebörtönöznék. Igaz?

Elaine: Ez így van.

Daniel: Igazságtalan lenne a büntetés?

Elaine: A törvény szerint nem.

Daniel: Ah, a törvény! Tehát ha megváltoztatjuk a törvényt, akkor valami, ami helyes volt ma, holnap helytelenné válhat. Így van?

Elaine: Igen. És természetesen a fordítottja is igaz. Valami, ami helytelen volt ma, holnap helyessé válthat, ha megváltozik a törvény.

Daniel: A halálbüntetés helyes vagy helytelen?

Elaine: Vannak akik szerint igen, mások szerint nem.

Daniel: Tehát együttvéve, meg tudják ezek az emberek különböztetni a helyest a helytelentől?

Elaine: Hát ebben az esetben nem.

Daniel: És az abortusz esetén összességében tudják?

Elaine: Nem.

Daniel: Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat helyes vagy helytelen?

Elaine: Ismét, vannak akik szerint helyes, mások szerint helytelen.

Daniel: És mi van az eutanáziával?

Elaine: Szintúgy. Van akik szerint helyes, mások szerint nem.

Daniel: Mi van az állatok tudományos kísérletekben való felhasználásával?

Elaine: Ugyanez.

Daniel: De ezek mind olyan emberek, akik azt állítanák, hogy meg tudják különböztetni a helyest a helytelentől, nem igaz?

Elaine: Igen, azt hiszem.

Daniel: De valójában, valami furcsa oknál fogva, nem értenek egyet a fentiekben és még sok más esetben.

Elaine: A legtöbb esetben azt hiszem egyetértenek. Például mindannyian egyetértenek, hogy a gyilkosság helytelen.

Daniel: A gyilkosság definíciója az, hogy helytelen, Elaine. A gyilkosság a helytelen emberölés. Nem így van?

Elaine: De igen.

Daniel: De nem minden emberölés helytelen. Az önvédelemből ölés nem helytelen és nem is számít gyilkosságnak.

Elaine: Ez igaz.

Daniel: Az emberek azzal is egyetértenének, hogy a lopás helytelen, de ismét, a lopás definíciója az, hogy helytelen. A lopás a helytelen elvétel. Azzal mindenki egyet tud érteni, hogy amik helytelenként vannak definiálva, azok helytelenek. Más szóval az emberek akkor tudják megkülönböztetni a helyest a helytelentől, ha a törvény megmondja nekik, hogy melyik melyik. De ugyanez a törvény meg is változhat. Ami ma helyes, holnap helytelenné válhat és fordítva.

Elaine: Igen, ez igaz.

Daniel: Most már megérted, miért volt nehéz az őslakosoknak, hogy megértsék a különbséget, ami a misszionáriusok számára olyannyira egyértelmű volt? A misszionáriusoknak teljesen magától értetődőnek tűnt. Az őslakosoknak meg - ahogyan nekem is - teljesen önkényesnek.

Elaine: Ez példa valamire, amit a Civilizáción Túlban írtál. Nem emlékszem pontosan minek nevezted. Kulturális... valami.

Daniel: Kulturális téveszme. A hit, hogy az elképzelések, amik a kultúránktól származó bölcsességből erednek, az emberi elme veleszületett részei, magából az emberi elme szerkezetéből származnak. Eszerint a kulturális téveszme szerint, ha valaki képtelen különbséget tenni helyes és helytelen között, az vagy retardált, vagy őrült... És ez jó végszónak tűnik.

Elaine: Lenne egy kérdésem.

Daniel: Oké.

Elaine: Amikor az élelmezési versenyről írsz, azt hiszem az "Új Reneszánszban", azt mondod, hogy azzal, hogy szisztematikusan átalakítjuk más fajok biomasszáját emberi anyaggá, aláássuk a biodiverzitást ezen a bolygón.

Daniel: Igen, és?

Elaine: Ez nem olyasvalami, amit te helytelennek tartasz?

Daniel: Nem teljesen értetted meg itt a lényeget. Engem nem érdekel, hogy a dolgokat ezen kategóriák valamelyikébe soroljam, helyesek vagy helytelenek. Másképpen szólva, a lényeg nem az, hogy amit teszünk az helytelen, hanem, hogy fenntarthatatlan. Aláássa az emberi faj jövőjét ezen a bolygón és nem köntörfalazok azzal, hogy ezt most a helyes vagy helytelen kategóriába kellene sorolni. Nem érdekel, hogy melyik.

Elaine: Rendben, igazad van. Tényleg nem értettem meg a lényeget. Azt hiszem most már értem. De ha már itt vagyunk, van még egy kérdésem, vagy inkább talán csak egy észrevételem.

Daniel: Ki vele.

Elaine: Azt hiszem, hogy a legmegdöbbentőbb mondat az írásaidban, hogy "Az életnek nincs egyetlen helyes útja". De van egy sejtésem, hogy ez az emberek egyik fülén be, a másikon meg ki.

Daniel: Valóban úgy tűnik, ami meglepett engem. Az biztos, hogy nem váltott ki egyetlen olyan nagy vitát sem, amiről tudomásom lenne, bár jött ezzel kapcsolatban néhány kérdés. Az egyik olvasó azt írta, "Azt hiszem van az életnek egyetlen helyes útja, mégpedig, hogy hagyunk mindenkit úgy élni, ahogy akar." Mit válaszolnál erre?

Elaine [egy kis gondolkodás után]: Nem tudom.

Daniel: Gondold át az ebéd alatt. Van egy kiindulópontod... Ez a kérdés egy bizonyos referenciakeretből ered. Nem fogadhatod el ezt a referenciakeretet gondolkodás nélkül. Képzeld magad az illető helyébe és áss a szavai mögé. Aztán távolodj el tőlük és nézd meg, hogy van-e értelmük. Olyan ez, mint egy alku, és az illető első ajánlata az, hogy "Az életnek van egyetlen helyes útja, mégpedig, hogy hagyunk mindenkit úgy élni, ahogyan akar." Ha alaposan megfigyeled az ajánlat feltételeit, észre fogod venni, hogy miért kell elutasítanod. Értelmetlen amit mond. Meg kell fogalmaznod a saját ajánlatodat, a saját referenciakeretedből, és akkor meg lesz a válaszod.

Péntek: délután

Daniel: Nos, mire jutottál?

Elaine: Attól tartok, semmire. Nem igazán látom, hogyan vitatkozhatnék vele.

Daniel [némi gondolkodás után]: Azon gondolkodtam, hogy általában véve mi akadályoz téged, és remélem nem bántalak meg a következtetésemmel. Természetesen nem az én felfedezésem, hogy társadalmunkban a nőktől általában elvárják az engedelmességet, míg a férfiaktól a tolakodást.

Elaine: Ez kétségtelen.

Daniel: Azért nem tudod hogyan vitatkozz az illető felvetésével, mert engedelmességgel álltál hozzá, mondván, "Igen, úgy tűnik ennek van értelme."

Elaine: Azt hiszem, ez igaz. Értem az érvelését és látok benne némi igazságot.

Daniel: Ahhoz, hogy bármiféle előrelépést érjünk el, attól tartok, kénytelen leszel ellenállni a berögzült ingernek, hogy hallgass, bólogass és engedelmeskedj.

Elaine: Az iskolában eltöltött fél élet eredménye ez.

Daniel: Teljességgel megértem, de itt az ideje, hogy megküzdj ezzel az ingerrel.

Elaine: Tudom. Megteszem, ami tőlem telik.

Daniel: Ebben az esetben, amit tenned kell, hogy megfordítod a táblát. Ismered ezt a kifejezést?

Elaine: Megfordítani a táblát? Igen, persze.

Daniel: Mi a "tábla"?

Elaine: Ó, nos, azt nem tudom pontosan.

Daniel: Szoktál sakkozni?

Elaine: Igen.

Daniel: Megfordítani a táblát a létező legagresszívebb lépés. Ha a fekete bábukkal játszol és látod, hogy az ellenfél nyerő pozícióba került, megfordítod a táblát, úgyhogy te leszel a nyerésre álló fehérekkel és ő a feketékkel. Elbitorolod fölényét.

Elaine: Ez aligha szabályos lépés.

Daniel: Nem, de innen származik a kifejezés. Pillanatnyilag úgy tűnik, az állítást megfogalmazó személy áll nyerésre. Az állítása értelmesnek tűnik. Azt szeretném, ha megfordítanád a táblát és az ő helyzetéből játszanál.

Elaine: Hogy lehet ezt megtenni?

Daniel: Az ő javaslata az alábbi: "Az A egyetlen helyes módja, hogy hagyunk mindenkit úgy A-ni, ahogy akar.". Helyettesíts be az A helyére bármely tetszőleges igét.

Elaine: Nos, lássuk... imádkozni?

Daniel: Próbáld ki.

Elaine: Az imádkozás egyetlen helyes módja, ha hagyunk mindenkit úgy imádkozni, ahogy akar.

Daniel: Mit gondolsz erről?

Elaine: Ennek semmi értelme. Az, hogy hagyjuk, hogy mindenki úgy imádkozzon, ahogy akar, az nem az imádkozás egy módja.

Daniel: Próbálj meg behelyettesíteni valami mást.

Elaine [egy pillanat múlva]: A táncolás egyetlen helyes módja, ha hagyunk mindenkit úgy táncolni, ahogy akar.

Daniel: És miért ne?

Elaine: Mert az, hogy hagyjuk, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogy akar, az nem a táncolás egy módja.

Daniel: Tehát mi a helyzet az eredeti kijelentéssel?

Elaine: Mond valamit, amit meg kéne tenned, de azt nem mondja meg, hogy hogyan kellene élned. Az, hogy hagyjuk, hogy mindenki úgy éljen, ahogy akar, nem az élet egy útja.

Daniel: Tehát bajosan nevezhetnénk az élet egyetlen helyes útjának.

[Folytatás: Etika, erkölcs, civilizáció]

Kapcsolódó bejegyzések:
Alapvető emberi jogok
A civilizáción túl

7 thoughts on “Kulturális téveszme

  1. Nagyon érdekesek ezek a szemelvények...
    Tervezted valaha a kiadásukat?

    Jómagam is sokat küzdök a "szokásjog", a "társadalmilag elfogadott normák" mentén azért, hogy felfedjem, mennyire álságosak is tudnak lenni, és néha mennyire igazságtalanok - ha nem is mindenkivel, de emberek akár nagy csoportjaival szemben is. Az emberek nagyon nehezen értik meg, fogják fel, hogy amit tanítottak nekik, az nem feltétlen helyes, amit elvárnak tőlük, az nem lesz feltétlen jó nekik. Nagyon nehezen tudják azt mondani valamire, amit csinálnak, hogy "ez rossz, nem akarom tovább csinálni" - sőt, meg sem foglamazódnak bennük sokszor tudatosan azon gndolatok, hogy egyáltalán MIÉRT csinálnak dolgokat.
    A párbeszédben Danielnek szeirntem elég könnyű dolga van Emaine-el - az emberek nagy többség nem nyitott arra, hogy felfogja, mekkora hibákat képes véteni élete során - holott csak ezen hibák elemzéséből lehet aztán úgy továbbindulni, hogy elkerülhessük őket (ami persze, nem jelenti egyből azt, hogy a hibátlan élet felé indulunk). Az emberek nagy többségében szeirntem már kifejlődött egy tudatalatti védekező ösztön arra, hogy ne kelljen belegondolniuk a cselekedeteik mélyére, a vonzataikra, a következményekre. És ez bár szomorú dolog, mégis, érdekes, mert kihívásokat állít azok elé, akik rá akarják venni a többséget a gondolkodásra.

    Kérdés, hogy vajon, van-e elég indőnk arra, hogy filozofálgatással olyan utakat keressünk, amik talán jobbak a mostaninál 🙂

    1. Nem terveztem, hogy nyomtatásban is megjelentessem őket, mert az jogi és anyagi útvesztőbe vezetne, amit viszont szeretnék elkerülni. A Beyond Civilization-nél még futottam egy kört a kiadónál, de végül nem jött össze, olyan szűk réteget érdekelnek ezek a könyvek, hogy nem érné meg kiadni. Sajnos.
      Úgy látom a gondolkodásra és változtatásra nyitottabb réteget (főleg a fiatalabb korosztály) ma leginkább csak az interneten lehet elérni, és ez probléma, mert akadályozza, hogy a gondolatok szélesebb körben is terjedjenek. Persze előbb utóbb kijutnak a virtuális térből, de ehhez több idő kell.

      A kérdés jó, fogalmam sincs van-e elég időnk. De mivel egy fenntarthatatlan és életellenes kultúrába születtünk bele, nem látom, hogy mi mást tehetnénk az útkeresésen kívül. Részemről legalábbis inkább útkereséssel töltöm az időt, mint a jelenlegi rendszer fenntartásával és az elme zsibbasztásával, hogy képes legyen mindezt elviselni. Szar dolog ráébredni, hogy a kultúra amibe születtél haldoklik és nem hagyhatod örökségül a gyermekeidnek. De mást sem tudsz adni nekik, hiszen nem adhatsz olyat, amivel te magad sem rendelkezel...

  2. Az, hogy a kultúra önmaga alatt vágja a fát, még nem jelenti azt, hogy semmi érték nincs benne. Ez is feladat, hogy az ocsú közül ki lehessen válogatni a magot, és pont a következő nemzedék az, akinek oda lehet adni - talán talál majd hozzá megfelelő termőföldet, amiből új élet sarjadhat.
    De még ha nem is sikerül a magokat kihámozni, még mindig vannak olyan kézzel foghatatlan, megfogalmazhatatlan értékek, amiknek az átadását nagyon jó szívvel lehet végezni. Van ugye, a remény, hogy a kultúra jelen formájának a vége, nem fogja okozni az egész emberiség végét - hogy csak egy igen sarkalatosat említsek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a problémák felismerésén felül, pozitív szemléletmóddal ajándékozzuk meg az utánunk jövőket, és önmagunk is tartsuk meg optimista hozzáállásunk.
    Végülis, ha jól belegondolok, ez is egyfajta felismerés a jelenlegi rendszerről, manapság ugyanis igen kevés olyan embert látni, aki emelt fővel képes veszteni is.

    1. Teljes mértékben egyetértek, és ebben tudok bízni én is. Nem is állítottam, hogy nincs érték a jelenlegi kultúrában, és hogy semmit sem érdemes továbbadni belőle. Csak arra próbáltam célozni, hogy míg más kultúrákban az új nemzedék egy komplett világnézetet és életmódot kap örökségül (ami emberemlékezet óta működik és fenntartható), addig mi ilyet nem tudunk adni. A legjobb amit tehetünk, hogy megpróbáljuk kigyomlálni a "rosszat" és megtartani a "jót" (legalábbis azt, ami most, kiokoskodva annak tűnik számunkra), továbbá megtanítani, hogy ne fogadják el a készen eléjük rakott magyarázatokat, legyenek kritikusak és kísérletezzenek ki új módokat az életre és reménykedni benne, hogy ez elég lesz.
      Ami biztos, hogy a folyamat nem lesz fájdalommentes, mivel folyamatos kognitív disszonanciát okoz, és a változás a környezetünkkel nem egyszerre és nem feltétlenül azonos irányba fog történni. De persze nem is baj, ha a homogenitás újra diverzitásba csap át, csak fogalmam sincs, hogy ez egy ekkora népességnél, a mai tudatszint mellett, hogy fog kinézni és milyen életet fog eredményezni. Izgalmas időket élünk. 🙂

  3. Quinn keveri a jogot az erkölccsel, és megfordítja köztük az összefüggést. Vagyis úgy tesz, mintha a jog kreálná az erkölcsöt, ráadásul a jog valahonnét az égből ereszkedik alá.

    1. Nekem úgy tűnik, hogy sehol sem állítja, hogy a jog kreálja az erkölcsöt, épp ellenkezőleg, ahogy változik az erkölcs, úgy követi a változást a jog. De a lényeg az írásban szerintem nem ez, hanem hogy megpróbálja felhívni a figyelmet egy kulturális téveszme létére, mely szerint a mi kultúránk erkölcsrendszere abszolút (erre építettünk egy egész tudományágat, az etikát).

  4. Visszajelzés: 360° bringa

Comments are closed.