Ladakh tanulsága

Ladakh a Tibeti-fennsík nyugati szélén, mélyen a Himalája belsejében található. Egyike a Föld legmagasabban fekvő, legszárazabb lakott területeinek. Olyan vad, sivatagi vidék ez, ahol szűkösek az erőforrások és szélsőséges az éghajlat. Nyáron a nap égeti, télen nyolc hónapon át minden kőkeményre fagy. És mégis: egy több mint ezer éve virágzó kultúra otthona. A takarékosság és az együttműködés hagyományai, valamint a környezetükhöz fűződő meghitt kapcsolat képessé tette az ott élőket arra, hogy ne pusztán túlélők legyenek, hanem boldoguljanak is.
Aztán elérkezett a "fejlődés". Lehbe, a fővárosba már beköltözött a környezetszennyezés, a társadalmi megosztottság, az infláció, a munkanélküliség, a türelmetlenség és a kapzsiság. Az évszázadokon át megőrzött ökológiai egyensúlyt és társadalmi harmóniát most a modernizáció veszélye fenyegeti.

Helena Norberg-Hodge, aki az elmúlt tizennyolc év nagy részét Ladakhban töltötte, az Ökológia és Kultúra nemzetközi szervezet megbízásából filmet készített itteni tapasztalatairól.

Az 1993-ban készült dokumentumfilmet Ősrégi jövendők: Ladakh tanulsága címmel a Magyar Televízió is levetítette. A kérdések, amelyeket felvet, sohasem voltak még ilyen aktuálisak:

Köszi Almaleves, hogy legutóbbi posztodban felhívtad rá a figyelmemet 🙂

Kapcsolódó bejegyzés:
Micsoda Út: Élet a Birodalom Végnapjaiban

6 thoughts on “Ladakh tanulsága

  1. Nincs mit, én is a negyvenestől tudtam meg 🙂
    Apropó, ha már negyvenes. Mostanában (kábé egy éve) elkezdtek kiesni a hasonszőrű emberek.
    Teljes fásultságot érzékelek, pedig a helyzet brutálisan elkezdett fokozódni.
    Értem én, hogy a tudat nehezen birkózik meg saját pusztulásának lehetőségével, de minek eltussolni a kérdést, amikor jól is lehet rajta szórakozni?
    Vagy nem? És tiszta hülye vagyok?

    1. A negyvenest sem ismertem, köszi az újabb ajánlót 🙂 Az a baj, hogy némiképp belterjes ez a világ sorsáért és alakulásáért aggódó közösség is, egymásnak írunk meg ajánlgatunk, megbeszéljük amit már úgy is mindannyian tudunk, és nem változik semmi. Én is érzem a fásultságot, pedig valóban, a dolog most kezd izgalmassá válni. Lehet, hogy azért tűntek el, mert mindenkinél vannak periódusok, nem lehet folyamatosan sokáig pörögni egy témán, mert akkor kiégsz. El kell vonulni, új tapasztalatokat, gondolatokat szerezni, hogy legyen miről írni. De az is lehet, hogy csak szórakozni mentek, amíg még lehet 🙂

Comments are closed.