Techmérce: A technológiák értékelése

/ Ran Prieur - TechJudge: Introduction and Rating System című írása - fordítás általam: /

Napjainkban a "technológia értékelése" két dolgot jelenthet: megvizsgálhatunk egy adott eszközt, hogy mennyire elégíti ki a fogyasztó igényeit, vagy elgondolkozhatunk mélyebben a Technológia mint egész értelméről. Szerintem nem létezik olyan dolog, hogy "a technológia". Minden eszköz, eszközök rendszere és azok felhasználása különböző. Ahelyett, hogy azt néznénk, hogy egy ruhaszárító mennyire jól szárít más ruhaszárítókhoz képest, azt is meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyi értelmet ad hozzá az élethez, a társadalomhoz amelynek része és a bolygón található többi élethez. Az alábbi írás célja, hogy kicsit mélyebb gondolkodásra serkentsen a technológiákkal kapcsolatban.

Nem vagyok sem primitivista, sem techno-utópista. Mindkét álláspontot együgyűnek találom, és ezt bővebben kifejtettem A civilizált-primitív ellentét meghaladása című írásomban. Alapvetően azt gondolom, hogy a civilizáció nem egy véletlen műve, hanem változó természetünkből fakadóan született, úgyhogy hiába taszítanának vissza minket a középkorba, nem maradnánk ott. Szerintem az emberiség a történelme során még az emberi potenciál egy százalékát sem fedezte fel, így hát magasra kell tennünk a lécet, és megpróbálni elérni a legjobb primitív törzseknél megtalálható szabadságot és elevenséget, egy globálisan-összekapcsolt civilizációban.

De ezt nem érhetjük el úgy, ha minden "technológiát" feltétel nélkül elfogadunk, ahogyan attól sem lakunk jól, ha az erdőben futva bekapunk minden létező levelet és gombát. Meg kell tanulnunk különbséget tenni. Az általam készített értékrendszert egy első lépésnek szánom ezen az úton. Meghagytam egyszerűnek, mert ezen a szinten az egyszerűség értékesebb, mint a pontosság. Minden technológia, módszer, eszköz, vagy felhasználási rendszer 0-100-ig kaphat pontot, így a tíz kategóriából mindegyik 0-10 pontot ér. A kategóriák:

1. Elutasítás szabadsága
2. Visszafordulás szabadsága
3. Felhasználás autonómiája
4. Javíthatóság autonómiája
5. Rendszerszintű részvétel
6. Gyártás ökológiája
7. Felhasználás ökológiája
8. Hatékonyság
9. Emberi zsugorodás/bővülés
10. Képességek kiváltása / létrehozása

1. Elutasítás szabadsága

A "szabadság" szó nagyjából jó irányba mutat, de sok terhet hordoz. A Webster szótár úgy definiálja, mint a "szükség és kényszer hiánya, vagy a választás és cselekedet kényszerének hiánya." Úgy gondolom, hogy a kényszerűség hiánya nem reális - amire valójában szükségünk van, az a megfelelő kényszerek megléte önmagunkkal és másokkal kapcsolatban, hogy maximalizálják az életminőséget. A kényszer hiányát jobb a filozófusokra hagyni. Jacques Ellul a Technológiai Társadalomban azzal érvel, hogy az emberen kívüli többi állat sem szabad, mivel a természetük irányítja őket; de én jobban szeretem azt a gondolatot, hogy azáltal, hogy az vagy aki, és közvetlenül a legbelső lényedből eredezteted a cselekedeteidet, az a legmélyebb gyökere a  szabadságnak.

A kényszerítés hiánya egy kissé feljebb található ugyanezen a gyökéren. Mielőtt megteheted amit eldöntöttél, először le kell törölnöd a táblát, hogy ne mások parancsát teljesítsd. Egy jó teszt, hogy kényszerítve vagy-e, ha felteszed a kérdést: meg leszel-e büntetve vagy megfélemlítve a büntetéssel, ha nemet mondasz?

Amerika legnagyobb részén nagy büntetés jár azért, ha nincs autód: a távolságok túl nagyok a sétához és az utak túl veszélyesek a biciklizéshez. Ha nincs telefonszámod, akkor a büntetés az, hogy nem kapsz munkát. Munka nélkül nehéz pénzhez jutni és pénz nélkül szinte lehetetlen életben maradni.

Természetesen nincs semmi az autóban, a telefonban vagy a pénzérmében, ami azt mondja, hogy meg leszel büntetve ha nem rendelkezel velük. De mégis ez történik minden egyes társadalomban ahol ezek az eszközök általánosak, míg senkit sem büntetnek meg azért mert nincsen széke. Egy napon talán megértjük miért. Addig is az értékrendszeremet arra alapozom, ami az írás pillanatában és helyén, vagy bizonyos feltételezett esetekben történik. Egy 0-10-ig terjedő skálán a nulla azt jelenti, hogy az elutasítás büntetése halál, míg a tíz azt, hogy egyáltalán nincs büntetés.

2. Visszafordulás szabadsága

Képzeld el, hogy heroin függő vagy. Amikor először kezded el használni, mindent csodálatossá tesz. De ez a hatás fokozatosan elmúlik és végül eljutsz arra a szintre, amikor heroinra van szükséged ahhoz, hogy normálisan érezd magad és ha abbahagyod, az élet szinte elviselhetetlenné válik.

Most képzeld el, hogy egy egész társadalom elkezdi használni az autót. Az első sofőr úgy mozoghat, mint a szél. De ahogyan egyre több ember ül volánhoz, elkezdenek kialakulni a forgalmi dugók, és a helyek ahová mennek, egyre távolabb épülnek egymástól. Végül egy olyan rendszert kapsz, ahol az emberek épp annyi időt töltenek autóban ingázással, mint amennyit korábban gyaloglással, csak sokkal nagyobb költséggel. És ha az autó hirtelen eltűnne, a rendszer összeomolna.

A visszafordulás szabadságát úgy határozom meg, hogy ne legyen átfedésben az elutasítás szabadságával: ha feladod a kocsit és ez az állásodba kerül, az oda tartozik és nem ide. Ebbe a kategóriába azok a személyes döntések tartoznak, amiknél a visszafordulás költsége nagyobb, mintha el sem kezdted volna csinálni, és ez tartalmazza a rendszertől való függőséget. Egy 0-10-ig terjedő skálán a tíz jelenti azt, ha a visszafordulás egyáltalán nem jár büntetéssel, az öt, hogy fájdalmas, míg a nulla, hogy halállal vagy teljes összeomlással jár.

3. Felhasználás autonómiája

Ha már használsz egy technológiát, a következő kérdés az, hogy mennyi választási lehetőséged van a felhasználása során. Egy autóban bármerre mehetsz amerre van út, ugyanakkor maga a vezetés szigorúan szabályozott is, ha nem maradsz a sávodban összetöröd magad vagy elakadsz, ha túl gyorsan vagy túl lassan mész megbüntetnek, a törvény kötelez arra, hogy legyen forgalmi engedélyed és biztosításod, hogy be legyél kötve, és bármikor ok nélkül félreállíthatnak és átkutathatnak. Ezek közül szinte egyik sem érvényes a biciklizésre. Persze, az autó gyorsabb és ez számít valamennyit, de nem a szabadságban.

Nem akarok szőrszálhasogatónak tűnni a "szabadság" és "autonómia" szavakkal, csak azt a kifejezést akarom használni, ami közelebb áll ahhoz, amit mondani szeretnék. Az olyan külső szabályok, mint a sebességhatárok  inkább a "szabadsággal" kapcsolatosak, míg az "autonómia", amit a szótárak homályosan "önrendelkezésként" definiálnak, jobban passzol azokhoz a korlátokhoz, amik bele vannak építve a technológiákba. Például egy ásóval áshatsz egy lyukat, meggyilkolhatsz egy királyt, elriaszthatsz egy medvét, beverhetsz egy szöget, kifeszíthetsz egy ajtót - nincs semmi az ásóba tervezve, ami megakadályozná, hogy kihasználd annak teljes potenciálját. De az iPhone-ra nem telepítheted fel a saját szoftvered és a Microsoft Windows minden újabb verziója csökkenti a számítógéped teljesítményét és a rendelkezésed a saját géped felett. Egy 0-10-ig terjedő skálán az ásó tízet kapna, nullát pedig egy olyan TV, amin a hangerőt vagy a csatornát sem változtathatod meg.

4. Javíthatóság autonómiája

Száz évvel ezelőtt még nem léteztek olyan termékek, amikre az volt írva, hogy "garanciavesztéssel jár, ha eltávolítod ezt a matricát" vagy "a készülékben nincsenek felhasználó által javítható alkatrészek". Ez egy rossz trend. Ha egy eszközt nem tudsz megjavítani, nem rendelkezel vele teljes mértékben. És ha szükséged van erre az eszközre az életben maradáshoz és valaki más monopóliummal rendelkezik a gyártása és javítása felett, akkor gyakorlatilag feletted rendelkezik.

Ideális esetben mindent otthon készítenél el és javítanál. De mi számít "otthonnak"? Egy vadászó-gyűjtögető törzs mindent el tud készíteni és meg tud javítani amire szüksége van, de ők egy vagy több háztartásnak számítanak? Mi a helyzet egy középkori kastéllyal? Úgy definiálom az eszközkészítő-javító háztartást, mint emberek egy csoportját, akik közös erőforráson osztoznak és önkéntes munkamegosztásban dolgoznak. Persze ez egy szürke terület, ami az apró ajándékgazdaságtól kezdve, a helyi barter közösségeken át, a hatalmas, kizsákmányoló pénzgazdaságig terjed. A számok a skálámon azt jelképezik, hogy milyen mélyre kell bemenned a szürke területre ahhoz, hogy elkészíts vagy megjavíts valamit, és mennyi képességre van szükséged, hogy ne kelljen mélyebbre menned. Több hangsúlyt fektetek a javításra, hogy jobban elkülönítsük azokat a dolgokat, amiknek egy részét meg tudjuk javítani, de elkészíteni már nem. Amit bárki el tud készíteni, mint egy ásóbot, tíz pontot kapna; A biciklinek én hetet adnék, mert bár nehéz, de el lehet készíteni egy garázsműhelyben is, és viszonylag könnyen javítható; és nullát kapna az, amihez még hozzáférésünk sincs, mint az erőmű, ami az áramunkat termeli.

De mi van akkor, ha egy annyira felvilágosult társadalomban élsz, hogy bármely járókelőre rábízhatod az erőmű karbantartását? Mi van, ha ez az óriás gazdaság tökéletesen kényszerítés mentes? Ez átvezet a következő kategóriába...

5. Rendszerszintű részvétel

Kétfajta emberi rendszer létezik. Mindkettő megtalálható a technológia szintjén. A primitív törzsek általában vagy az egyik vagy a másik fajtát követik, míg a fejlett civilizációk eddig mind keverékek voltak. Az egyik fajta rendszerben a hatalomban való részvétel széles körben elterjedt, a döntések alulról indulnak és konszenzuson át emelkednek nagyszabású intézkedésekké. A másik fajta rendszerben a hatalomban való részvétel csak a "tetején", vagy a középpontban található emberekre korlátozódik, és az ő döntéseik parancsok a tömegeknek és erőszakkal kényszeríthetők ki. Én ezt az uralom rendszerének nevezem, és onnan tudhatod, hogy egy ilyenben élsz-e, ha az erőszak bizonyos embereknek engedélyezve van, míg másoknak nincs. Az uralom másik jele a titkolózás, és még egy jele egy olyan gazdaság, amelyben a vagyonból még több vagyont lehet csinálni.

Ez a kategória a technológiai rendszerek egészét tekinti, és azt, hogy milyen politikai rendszerek a szövetségeseik. Például a nukleáris energia (amilyennek most ismerjük) hatalmas, központi erőművet igényel, amit kiváltságosok egy csoportja kezel és ők adagolják az energiát mindenkinek. Ezt nagyon nehéz összepárosítani az autonómiával, míg teljesen természetszerűleg passzol a dominanciához. Napenergiát (amilyennek most ismerjük) bárki termelhet otthon egy napelemmel és ez a széleskörűen elosztott energiatermelés passzol a széles körben elosztott politikai rendszerhez.

Úgy határoztam meg ezt a kategóriát, hogy ne legyen átfedésben az elkészítés-javítás autonómiájával. Szóval nem számít, hogy nem tudsz napelemet készíteni, ha már van egy a kertben, termeli az áramot és nem kell a felülről jövő nagy rendszerektől venned, úgyhogy tíz pontot kapsz, míg egy tipikus központosított erőmű (akár szolár) nullát ér. A köztes számok jelképezhetik az olyan központosított rendszereket, amelyek engednek némi alulról-felfele irányuló részvételt, vagy az olyan rendszereket, mint az internet, ahol minden csomópont (node) önálló, ám maga az infrastruktúra magánkézben van.

Van némi átfedés a rendszerszintű részvétel és a felhasználás autonómiája között, de ez a téma megéri, hogy kétszer számoljunk vele.

6-7. Gyártás és felhasználás ökológiája

Ökológia alatt egész egyszerűen az adott technológia nem emberi világra gyakorolt hatását értem. Megmérgezi a folyókat? Kivágja az erdőket? Kimeríti a termőtalajt? Kihalásba taszít fajokat? Vagy védi ezeket a dolgokat, akár még helyre is állítja őket? A két al-kategória magától értetődő.

Mivel annyira sok ökológiailag káros technológia van, olyannyira széles palettán, ezért a semlegességet magasra teszem, hogy jobban meg tudjuk őket különböztetni. Tehát egy 0-10-ig terjedő skálán a hét azt jelenti, hogy épp oly hatással van a bioszférára, mintha az ember egyáltalán nem is létezne. Az alacsonyabb értékek a nagyobb kárt, a felette található értékek pedig az emberi potenciált  jelentik, amivel indokolhatjuk létezésünket.

8. Hatékonyság

Divat lett manapság a hatékonyságot tekinteni a legfontosabbnak: megmenthetjük a Földet, ha betiltjuk a hagyományos izzókat és áttérünk az elektromos autókra. De a gyakorlatban a hatékonyság nem menti meg a Földet, sőt még árthat is, ha gazdaságossá teszi egy erőforrás kiaknázását. Pontosan ez történt a szénnel és a gőzmotorral. Most, hogy fogytán vannak az erőforrások, a hatékonyság nem tesz más, mint hogy lehetővé teszi, hogy ugyan úgy éljünk. Az elektromos autó nem menti meg a Földet; az autózást menti meg. De továbbra is ez az, amire a legtöbben áhítoznak és egy jótékony technológia is többet tehet, ha hatékony.

Az energiahatékonyság egy radikális definícióját használom. Ahelyett, hogy az egységnyi megtett útra vagy elvégzett munkára eső fogyasztást mérném, én az egységnyi időre eső fogyasztást mérem. Azért, mert az emberi életet is időben mérjük és ha elütjük az időt egy tevékenységgel, kevesebb időnk jut bármi másra. Ezzel szemben, ha meg kell tennünk egy távot vagy egyetlen tevékenységből álló munkát kell végeznünk, az megnöveli a más tevékenységekhez szükséges időt és távolságot és a társadalom egyre több távolságot és munkát tart majd normálisnak. Például, bár a repülőgép távolság-energia szempontjából hatékonyabb az autónál, a repülőgép léte sokkal több megtett utaskilométert és sokkal több energiafelhasználást eredményez. Ha bárki teleportálhatna egy bicikli távolság-energia hatékonyságával, egy nap alatt elégetnénk a megmaradt olajat és annyit teleportálnánk amennyit csak tudunk, a végső határig tolva ki az energiafelhasználást.

A közlekedési hatékonyság értékelésem többé-kevésbé ezen a diagramon alapul: Energetic Performance of Personal, Passenger and Freight Vehicles (A személyes, személy- és teherszállító járművek energetikai teljesítménye), az alábbi cikkből: How Green Is You Ride (Mennyire zölden utazol). Van rá lehetőség, hogy matematikailag pontosabb legyünk, de én csak durva becsléseket csinálok és a figyelmem inkább minőségi kategóriáknak szentelem.

9. Emberi zsugorodás / bővülés

Ha a technológia célja, hogy az emberiséget szolgálja, akkor mi az emberi lét célja? A Star Trekben a tech rendszerek lehetővé teszik, hogy felfedezzük a galaxist és úgy gondoljuk, hogy ez jó. A Mátrixban a tech rendszer egy szimulált világba zár minket és úgy gondoljuk - még akkor is ha élvezzük a szimulált világot! -,  hogy ez rossz.

Én úgy gondolom, hogy az emberi lét célja a tudat(osság) növelése és nem csak az absztrakciók megtanulása és a különböző érzéki tapasztalatok által, hanem hogy képességeket gyakorlunk és megosztjuk életterünket más élőlényekkel.

A technológiák értékelése zsugorító vagy növelő hatásuk szempontjából fontos, de bonyolult dolog. Egy repülőgép elszakít minket mindazoktól a helyektől amiken átutazunk, ugyanakkor eljuthatunk általa olyan helyekre is, ahová máskülönben nem mennénk. Egy egyszerű könyv - az internetről nem is beszélve -, megerősíthet kényelmes hitünkben, vagy megmutathat olyan világokat, amiket soha nem tudtunk volna elképzelni.

Van egy olyan mítosz, hogy a "technológia semleges" és bármely eszköz értéke attól függ, hogy hogyan használják. Ez az a kategória, ahol ez a mítosz a leginkább igaz lehet. Tehát ha egy technológia széles szakadékot hagy a legzsugorítóbb és a legbővítőbb felhasználása között, osztályozhatom egy fix szám helyett egy tartománnyal, vagy szétbonthatom két különböző bejegyzésre. A nulla az extrém zsugorító, a tíz az extrém bővítő és öt, ha egyik sem, vagy ha a kettő kiegyenlíti egymást.

10. Képességek kiváltása / létrehozása

Ez a zsugorítás / bővülés egy aspektusa, ami javarészt minden eszköz sajátja: valami olyat tesz számunkra, amire mi is képesek lennénk, ha kicsit megerőltetnénk magunkat? Vagy lehetővé teszi, hogy megtegyünk valami olyat, amire egyébként nem lennénk képesek? Ékes példája az előbbinek a mozgólépcső: míg segítségére van azoknak, akik alig tudnak járni, a kerekesszékeseknek haszontalan, és legtöbbször olyanok használják, akik nem csak hogy képesek lennének lépcsőzni, de valójában jót is tenne nekik egy kis mozgás. Az utóbbira pedig jó példa a repülőgép.

Egy 0-10-ig terjedő skálán a nulla jelképezi azt, amit mindannyian képesek lennénk megtenni és kell is, hogy megtegyünk, míg a tíz jelképezi azt, amire senki sem képes. A köztes számok részben azt mutatják meg, hogy hányan vagyunk képesek vagy képtelenek megtenni valamit és főként azt, mennyire terjeszti ki az adott eszköz a képességeinket.

Egy gyakori kérdés

"Szóval, akkor mi is a megoldási javaslatod?"

Nem én vagyok az utópista diktátor, és nem hiszem, hogy lenne egy megoldás, amivel valami reformmozgalom néhány évtized alatt meg tud javítani mindent. Még ha lehetséges is, hogy építsünk egy jó és tartós emberi társadalmat, szerintem ehhez újabb tízezer évnyi kísérletezésre és kudarcra van szükségünk. Birodalmak fognak felemelkedni és összeomlani, számunkra elképzelhetetlen technológiákat fognak feltalálni és elfeledni. Ez a szöveg lehet, hogy holnap elvész egy napviharban, de ma úgy tűnik, hogy talán hasznos lehet.

---

Frissítés, 2011. augusztus: Egyelőre csak a közlekedéssel kapcsolatos részt fejtettem ki bővebben. Tervezem, hogy kifejtem a többit is, de egy időre elvesztettem a motivációmat és nem vagyok megelégedve a hatékonyság kategóriájával. A közvélekedéssel ellentétben az energiahatékonyság nem takarít meg energiát. A gyakorlatban csak lehetővé teszi, hogy még több dolgot csináljunk, felhasználva az összes rendelkezésünkre álló energiát. A hatékonyságnövekedés, ha rentábilissá tudja tenni egy energiaforrás kiaknázását, lehetővé teszi, hogy még nagyobb ökológiai kárt okozzunk -- lásd a Jevons paradoxont.  (ezért hiába az összes törekvés a hatékonyságra, ha a kultúrát nem változtatjuk meg - a ford. megj.)  Ahelyett, hogy azt kérdezzük, hogy mennyi mindent tehetünk meg egy adott energiamennyiséggel, inkább azt kellene kérdeznünk, hogy jó vagy rossz-e az a dolog, amit csinálunk. De ezt lefedi a többi kategória. Ha viszont kidobom a hatékonyságot, akkor kellene helyette valami más, hogy megmaradjon az egyszerű tíz-szer-tíz pontos rendszer és még nem találtam ki valami igazán jót. Össze lehetne vonni az elutasítást és a visszafordulást is, hogy legyen hely még egy újabb kategóriának.

---

Példa az értékrendszer használatára: a közlekedési eszközök értékelése (angolul).

Kapcsolódó bejegyzések:
Az őrült gépek kora