Vakfolt

/ Ran Prieur írása - fordítás általam: /

Michael Pilarski a permakultúra észak-nyugati szószólója és általában a konferenciák főszervezője, épp az egész csapathoz intézett beszédet. Egy jövőképről beszélt és arról, hogy a megvalósulásához több nemzedékre lesz szükség. Valaki a tömegből azt mondta, "Nem kell várnunk. Nekiláthatunk most azonnal!" Michael válasza tökéletes volt: "Ó, dehogy fogunk várni. Mindvégig dolgozni fogunk rajta."

Ez rámutat az aktivistáknál meglévő közös vakfoltra. El tudjuk képzelni a világ azonnali változását és el tudjuk képzelni, hogy nem teszünk semmit, míg a világ lassan vagy egyáltalán nem változik. De azt képtelenek vagyunk elképzelni, hogy hatékonyan dolgozunk, évről évre, és még így is több generációra lesz szükségünk, hogy eljussunk oda, ahová jutni szeretnénk. Az emberi elme képtelen felfogni egy ennyire nehéz feladatot. De ettől a feladatok még nem válnak könnyebbé.

Ide illik, amit nemrég olvastam a My Stroke of Insight című könyvben. Amikor a szerző elkezdett felépülni (az agyvérzésből - a ford. megj.), rájött, hogy a felülés túl nehéz cél, ami így kudarchoz és csalódáshoz vezetne. Ehelyett inkább teljes mértékben a hintázásra koncentrált, és amikor már nagyon jól ment, akkor arra, hogy lelkesen hintázzon, aztán arra, hogy felfele gördüljön és végül felült. Később a felépülése során úgy kellett elsajátítania a lépéseket, hogy fogalma sem volt, mi lesz a következő lépés.

Pontosan ezért nem támaszt követeléseket - ezen a ponton - az Occupy Wall Street mozgalom sem. A követelések kudarchoz és csalódáshoz vezetnének. A feladat most a kérdések megfogalmazása és a széles társadalmi támogatás elnyerése, és csak azután lehet továbblépni.

One thought on “Vakfolt

Comments are closed.