Kik azok az "érintetlen" törzsek?

Gyakran ismételt kérdések az érintetlen törzsekkel kapcsolatban, a Survival International alapítvány oldaláról, fordítás általam:

Kik azok az "érintetlen" vagy "elveszett" törzsek?
Ez csupán üres szentimentalizmus. Rendkívül valószínűtlen, hogy léteznek olyan törzsek, akik teljességgel ismeretlenek mindenki más számára.

Akkor mit értünk "érintetlen" alatt?
Olyan népeket, akiknek senkivel sincs békés kapcsolatuk a fősodorbeli vagy domináns társadalomból. Közel 100 ilyen érintetlen törzs van a világban.

Ez azt jelenti, hogy senki mással sincs kapcsolatuk?
Nem. Mindenkinek vannak szomszédai, még ha egy bizonyos távolságra vannak is. Ha az egy másik érintetlen törzs, előfordulhat, hogy nincs békés kapcsolatuk egymással.

Vajon valaha kapcsolatba kerültek velünk?
Bizonyos esetekben valószínűsíthető. Egyesek kapcsolatba kerülhettek a gyarmatosító társadalommal, akár az elmúlt évszázadokban, és aztán visszavonultak a kapcsolatfelvétel eredményezte erőszak elől. Mások egykor lehet, hogy nagyobb törzsi csoportok részei voltak, aztán különváltak és elköltöztek.

Egyesek, akik ma nem foglalkoznak növénytermesztéssel, hanem tisztán a vadonból tartják fenn magukat, régebben lehet, hogy rendelkeztek zöldségeskertekkel. Lehet, hogy azért hagytak fel a növénytermesztéssel, mert menekülniük kellett a terjeszkedő társadalom elől.

Tehát nem biztos, hogy úgy élnek, ahogy az elmúlt évszázadokban?
Senki sem él úgy. Egyes amazóniai csoportok a törzsek közti kereskedelemből még fegyverekhez is hozzájuthattak, anélkül, hogy valaha is láttak volna fehér embert. A legtöbb érintetlen törzs használ fémeszközöket, amiket találtak, vagy a szomszédaiktól loptak, vagy cseréltek, sok-sok éven vagy akár nemzedéken keresztül. Az Andaman-szigetek érintetlen népei öreg hajóroncsokból nyertek ki fémet, és így tovább. Az édesburgonya, néhány polinéziai törzs főterménye, valójában Dél-Amerikából jött, jóval az európaiakkal való találkozásuk előtt.

Léteznek akkor ősi társadalmak?
Minden nép állandóan változik és ez az érintetlen törzsekre is igaz. A Survival alapítvány nem "ősi" törzsekről és kultúrákról beszél. Ők nem visszamaradottak vagy "kőkorszakiak", mindössze másképpen élnek.

Mióta élnek ott?
A legtöbb törzsi nép számos nemzedék, akár évezredek óta a földjén él.

Egyes beszámolók szerint az érintetlen törzsek nem igaziak.
Vannak olyan "első találkozások", amik meg vannak rendezve a turisták kedvéért, de valójában elég sok valódi érintetlen törzs létezik. Néha meglepően közel vannak olyan népekhez, akik akár már évtizedek óta kapcsolatban vannak velünk.

Mi a Survival alapítvány álláspontja az odautazásról?
Senkinek sem kellene megpróbálnia eljutni olyan törzsekhez, akik nincsenek gyakori kapcsolatban a kívülállókkal. Ez mindenki számára veszélyes. Csak akkor adjuk ki a hozzávetőleges helyüket, ha ez feltétlen szükséges a földjük megvédéséhez.

A brazilok szerveztek "első találkozásos" expedíciókat. Mi erről a Survival véleménye?
Azok, akik ilyen expedíciókat szerveztek, végül megbánták. Azt hitték, hogy szükséges a kapcsolatfelvétel ahhoz, hogy megvédjék az őslakosokat, de a törzset legtöbbször végül úgyis elpusztították. A mai felvilágosult gondolkodás az, hogy békén kell őket hagyni és arra kell törekedni, hogy megvédjük őket.

Ha elrepülünk felettük, az nem számít egyfajta kapcsolatfelvételnek?
Ez néha nélkülözhetetlen, hogy megtudjuk, nem költöztek-e el, és nem hódították-e meg földjüket. Fontos lehet felhívni a külvilág figyelmét, vagy akár bizonyítani a létezésüket. Szükséges ahhoz, hogy megvédjük őket a pusztítástól, de nem lenne szabad turisztikai céllal művelni.

Ha repülőgépet látnak, az nem változtatja meg a világnézetüket?
Mint már írtuk, az érintetlen törzsek számos alkalommal láttak már repülőgépet. Az elképzelés, hogy ez lerombolja az önképüket és/vagy spirituális hitüket, a fikció világába tartozik és azon a téves feltételezésen alapul, hogy kultúrájuk roppant törékeny. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az emberek valójában erősek és jól tudnak alkalmazkodni a kinti javakhoz - egyesek nagyon régóta ezt teszik. A törzsi népek nem attól pusztulnak el, ha meglátnak valamit, vagy hozzájutnak valamihez a külvilágból, hanem az erőszaktól és a fertőzésektől, amit a földjük meghódítása eredményez.

Hogyan reagálnak a repülésekre?
Elrejtőznek vagy ellenséges hozzáállást tanúsítanak. Egyértelművé teszik, hogy szeretnék, ha békén hagynák őket.

De nem lehet, hogy csak azért teszik ezt, mert nem látják a "mi" életformánk előnyeit? Ha megismernék, lehet hogy csatlakozni akarnának hozzánk!
Esélyük sem lenne. A valóságban a telepes társadalom által kínált jövőkép számukra az, hogy a létező legalacsonyabb szinten "csatlakozzanak" be - leggyakrabban koldusként vagy prostituáltként. A történelem tanulsága szerint a törzsi emberek sokkal rosszabb állapotban végzik a kapcsolatfelvétel után, mint előtte, gyakran holtan.

Miért vannak veszélyben?
A kívülállók meg akarják szerezni a földjeiket vagy erőforrásaikat, kivágni a fákat, bányászni, gátat vagy utat építeni, állatot tenyészteni, letelepülni, stb. A kapcsolatfelvétel általában erőszakos és ellenséges, de a fő halálozási ok a gyakori betegségek (influenza, rubeola, stb.), amikre az érintetlen népeknek nincs immunitásuk és gyakran halálosnak bizonyulnak.

Mire van szükségük?
Hogy az élőhelyüket biztonságban tudják.

Nem hagyhatjuk őket békén örökké...
Ha az alternatíva a pusztulásuk, akkor miért nem? Kinek kell meghoznia ezt a döntést, nekik, vagy "nekünk"? Ha úgy döntenek, hogy kapcsolatba akarnak kerülni a kinti társadalommal, meg fogják találni a módját. A gond az, hogy még mindig széles körben elterjedt a nézet, hogy ezek a népek primitívek és képtelenek dönteni a saját sorsukról. Az embereknek joguk van dönteni önmagukról, ahelyett, hogy egy hódító társadalom kezei között pusztulnának. Senki sem gondolja, hogy "romantizálás" lenne a gyarmatosítás, a rabszolgaság vagy az apartheid ellenzése.

Kapcsolódó bejegyzés:
Érintetlen törzsek

11 thoughts on “Kik azok az "érintetlen" törzsek?

  1. Tetszik ez a fajta hozzáállás. Hagyjuk meg őket úgy, ahogy vannak. Mert ugyebár az életfeltételek örökké változnak, azonban az uralkodó civilizáció olyannyira lehengerlő, hogy nekik tényleg nem lehet ebben más szerepük, mint egy bazári majom.
    Aztán az emberek többsége, habitustól függően, vagy sajnálja, vagy kiröhögi őket.

    Pedig de jó volna valahogy észrevétlenül beépülni és megtudni mindazt, amit ők tudnak, átélni a világlátásukat, lefeküdni közéjük, enni, amit ők esznek, hinni, amiben ők hisznek.

    1. Igen, néha engem is elfog ez a vágy. Persze ez csak úgy képzelhető el, ha mindent elfelejtesz, amit eddig tudtál a világról és amiben eddig hittél. Ha meghalsz és közöttük születsz újjá. Ugyanakkor van ennek egyfajta menekülési vetülete is, ahelyett, hogy szembenéznél létünk következményeivel és megpróbálnál változtatni. Az örömöd biztosan múló lesz közöttük, pár év, míg oda nem ér a buldózer...

    2. Azon is el szoktam tűnődni néha, hogy miért épp ebbe a kultúrába kellett születnem. Vajon ha nem ide születtem volna, mit csinálnék, gondolnék másképp? Ha kultúránk egyszeriben eltűnne a Föld színéről, még egy megtérített, civilizált "őslakos" csoport tagjainak is lenne valamijük, amibe kapaszkodhatnának, visszatérhetnének a gyökereikhez, amik kiállták az idő próbáját. Nekünk ilyenünk jóformán nincsen, úgyhogy nem marad más, mint a teljesen új utak keresése. De kétségeim vannak afelől, hogy mennyire vezethet eredményre az elme okoskodása. Most hirtelen Hammurapi kódexe jut eszembe. Amikor kialakultak az első városállamok, a törzsi törvény odalett, értelmét és hatását vesztette, és ki kellett találni helyette valami mást. És a hangsúly a kitalálni szón van. Amit kitaláltak, az a tiltott cselekedetek listája. Nem évezredek kísérletezgetéseinek eredménye, ami alkalmazkodik az adott néphez, kultúrához és a környezetükhöz, hanem néhány ember agyalása, és a megoldás amit kitaláltak, a hierarchián belül a környezettől függetlenül, gyakorlatilag bárhol és bármilyen népre ráhúzható:
      -Elszaporodott városunkban a lopás és mindennaposak lettek a gyilkosságok.
      -Igen, valamit tennünk kellene.
      -Megvan! írjunk egy listát a tiltott dolgokról, és aki ezt megszegi, azt bevágjuk a dutyiba.
      -Jó ötlet, van is pár edzett haverom, aki szívesen vállalná a betartatását... De Hammurapi, miért fogadná el épp tőled a nép ezt a listát?
      -Hát azért, mert azt mondjuk, hogy ezek a Napisten szavai, ő adta nekünk ezt a listát.
      -Zseni vagy, öregem!
      🙂

      Na valahogy így érzem a jelenlegi helyzetet is, ez a folyamat tart azóta is. Elvesztettük gyökereinket, elveszett a tudás (vagy inkább kidobtuk), hogy hogyan lehet fenntarthatóan élni ezen a bolygón és most ki kell találni valamit...

  2. Igen, egyébként ezt nagyon jól megfogalmaztad, ki kell találnunk ismét önmagunk. Ennek ellentmond az, hogy bár nem tűnik annak, mégis súlyosan terhelt a gyermekkorunk. A hozott képek, hiedelmek, egyszóval a kulturális meghatározottságunk (mint ahogy Jenesen és a Quinn is ezzel példálózik állandóan) óriási teherként nehezedik ránk, lenyomva fejünket a víz alá.
    Tehát egy ördögi körből kell kitörnünk, ahol nem a mennyország, hanem a teljes tanácstalanság vár. Kellene néhány próféta, aki utat mutat és vezet.
    Szerintem holnap beiratkozok egy prófétaképző suliba, aztán rám számíthattok.

    1. Szerintem prófétákból épp elég volt.
      Megváltókra és prófétákra hiába várunk, egyikük sem tud adni receptet az élet egyetlen helyes útjára (mert olyan nincs :))
      De ha már felhoztad Quinn-t, itt van tőle egy idézet:
      "Hermann Hesse Utazás Keletre című könyvében soha nem tudjuk meg, hogy miből tevődik össze Leo félelmetes bölcsessége. Ez azért van, mert Hesse nem mondhatta el, amit ő maga sem tudott. Olyan volt, mint én – csak áhítozott arra, hogy legyen a világban egy olyan valaki, mint Leo, egy titokzatos tudású, nála bölcsebb ember. Valójában persze titokzatos tudás nem létezik; senki nem tud semmi olyasmit, amit nem lehet megtalálni a nyilvános könyvtár polcain."

      Attól tartok nem spórolhatjuk meg az útkeresés fájdalmait.

      Birtalan Balázs írt erről A titkot űztük mindahányan címmel egy remek posztot.

  3. Nem szép tőled, hogy nem akarsz követni. Jól gondold meg, most még megteheted önként, később ez már nem lesz szabadon választott.
    Az ügy neve: Az apokalipszis kivégzése
    Jómagam meghatározása: Determinisztikus zöld dekadens (ez nem a prófétikus nevem, csak a beosztásom)
    Leendő nevem: Almapásztor

    1. Hát őőő. ez esetben, lehet hogy mégis csatlakoznék. Tetszik az ügy neve. Végezzük ki ezt a nyomorult apokalipszist egyszer s mindenkorra és aztán hátradőlhetünk végre és ihatunk egy jó hideg sört. 🙂

      1. Kedves Hívem!
        (ezentúl kicsit ájtatosabb leszek, mert ez így illik) A sörivás megelőzheti az őrült képződmény lebontását, mert bátorságot ad és fájdalmat csillapít. Emellett bódító hatása tréfás helyzetek megélésére ad lehetőséget.

        Neked is kellene választanunk egy mozgalmi nevet, nekem eszembe jutott egy, de nem kötelező ezt választani: Tiborult
        na?
        🙂

    2. Hm. jó ötlet, felőlem ihatunk előre a medve bőrére! Mit nekünk primitív babonák meg ilyesfélék, ha a kezünkben a Napisten bölcsessége, sokat nem tévedhetünk!
      De jól érzem, hogy elméleti felhívásomat a sörözésre a materializálódás felé tereled? 🙂

Comments are closed.