Miért szeretjük az atomenergiát?

/ Ran Prieur egy írása - fordítás általam: /

Miért vannak oda a kockák az atomenergiáért? Pontosabban, Howard Gardner összetett intelligenciaelméletét alapul véve, miért van az, hogy a magas logikai-matematikai intelligenciával rendelkező emberek körében magasabb az atomenergia támogatottsága, mint a más területeken magas intelligenciával rendelkezőknél? Ebben a megfogalmazásban ez egy könnyű kérdés. A logika, a számok és a kiszámítható gépek világában a nukleáris energia tökéletesen biztonságos. Csernobil azért nem számít, mert politikai okok miatt az erőművet nem megfelelően tervezték, szabályozták és működtették. Fukushima azért nem számít, mert gazdasági okok miatt az erőművet nem úgy építették meg, hogy kibírjon egy 8.9-es erősségű földrengést és egy cunamit. Az atomenergia tökéletesen biztonságos lenne, ha ti, büdös főemlősök, behódolnátok csodálatos tudományunknak!

Persze az anomáliák, amik a nukleáris baleseteket okozzák nem a kivételt erősítik, hanem a szabályt. Stuart Staniford egy posztjában így fogalmaz: "Teljesen megdöbbentett a nukleáris létesítmények azon képessége, hogy más jellegű katasztrófák multiplikátoraként tudnak funkcionálni." Sharon Astyk amellett érvel, hogy meghibásodásra kellene terveznünk:

...5-ös kategóriájú hurrikánt kibíró töltéseket, automatikusan leálló mélytengeri fúrótornyokat, és biztonságos zónában található, földrengésnek ellenálló atomerőműveket építeni elképesztően költséges  -- pillanatnyilag egyedül az USA-ban 3 billió dollárnyi infrastrukturális fejlesztést halogatnak... Úgy tűnik, elértük a pontot, ahol Joseph Tainter észrevétele a komplexitás csökkenő hozamáról kezd feltűnően nyilvánvalóvá válni.

Szerintem meg kellene fordítanunk a dolgot és a meghibásodást kellene alapul vennünk. Vagyis fel kellene tennünk magunknak a kérdést: "mely stratégiák a leghatékonyabbak és a legkevésbé kockázatosak a kudarcos helyzetekben... mivel meghibásodások mindig történnek." Ebben a modellben az elosztott rendszerek kevésbé veszélyesek, mint a központosítottak, és azok a rendszerek, amik részhozamot biztosítanak akkor is, ha a projekt nem készül el, vagy ha a modell összedől értékesebbek, mint azok amik többet ígérnek, de csak hatalmas befektetéssel. Végül egészen másképpen nézünk majd világunkra...

Az igazság az, hogy az atomenergia  még a balesetekkel együtt is kevesebb emberrel végzett, mint a szén. De még ha fizikailag ártalmatlan is volna, társadalmilag akkor is káros (a legtöbb jelenlegi energiaforrással egyetemben), mert központosított, és az emberek a centralizált energiatermelést elkerülhetetlenül centralizált politikai hatalommá fogják változtatni. Még ha fel is fedeznék "Fúzió urat", és mindannyiunknak lenne otthon egy erőműve, szerintem tragédia lenne, mert minél több energiával rendelkezünk, annál nagyobb hibákat követünk el a segítségükkel, különösen ha az energiaforrás lehetővé teszi, hogy elszakadjunk a többi élettől. Az ideális energia-technológia kis léptékű, házilag javítható, integrálható az élet többi részével, és csak annyit termel, ami egy szerény szórakozáshoz és kényelemhez elegendő.

Kapcsolódó bejegyzés:
A civilizáció felfalja önmagát

3 thoughts on “Miért szeretjük az atomenergiát?

    1. Ezt kifejtenéd, mert ezek szerint lehet, hogy én is az vagyok! 🙂 Vagy a "más területeken magas intelligenciát" hívod gyengeelméjűségnek? Ez esetben vitatkoznék.

  1. Más területek alatt kizárólag az intuitív látásmód meglétt avagy hiányát értem. Okosan átgondolni szerintem agyból semmit sem lehet. Ha nincs meg mellette az anyai ösztön, akkor abból egy technokrata és csak látszólag ésszerű dolog születik.
    A 20. században erre rengeteg példát láttunk, melyeknek közös jellemzője az elszakítottság, az évmilliós tapasztalatok ignorálása, és néhány "csúcskoponya" divatos téziseivel történő helyettesítése.
    Megfigyelhető ilyen a szülés, a gyermeknevelés, az energiatermelés, a fogyasztás, vagyis az élet minden területén. Egy rohadt nagy hazugságkupac kellős közepén élünk, és rohadt büdös.
    A legfőbb hazugságunk egyértelműen az, hogy az emberöltőnyi érdekeink, megtámogatva a tudomány éppen aktuális vívmányaival mennyire csodálatos jövőt fog eredményezni nemsokára. Mindig pár év múlva fog beköszönteni, csak még egy atomerőmű, még egy vegyiüzem, még egy picit nagyobb számítási teljesítmény.

    Persze ez is csak leegyszerűsítés, egy partvonalra szorult kisfiú dühöngése, akit nem engedtek a nagyok maguk közé focizni. De nem baj, már épülnek az új stadionok! 🙂

Comments are closed.