Pedig csak egy menet

A világ olyan, akár egy menet a vidámparkban, a hullámvasúton. És amikor felszálltok rá, azt hiszitek, hogy mindez valóság, mert az elménk ilyen hatalmas. Egyszer feldob, aztán aláejt minket, aztán meg körbe-körbe jár. Izgalmas és félelmetes, színesen csillogó, zajos és mókás egy ideig.

Aztán néhányan, akik már régóta utaznak rajta, elkezdik kérdezgetni: Ez valóban igaz, vagy tényleg csak egy menet a hullámvasúton? Mások pedig emlékeznek, visszajönnek, és azt mondják: "Hékás, ne aggódj, egyet se félj, ez valóban csak egy menet a hullámvasúton." Őket pedig... megöljük. "Hallgattasd el! Túl sok pénzünk van már benne a vidámparkban. Kussoltasd el! Nézd, milyen ráncos lettem az aggódástól! Nézz csak a vastag bankszámlámra és a családomra! Ennek egyszerűen igaznak kell lennie!"

Pedig csak egy menet. De észrevették már, hogy mindig megöljük azokat, akik megpróbálják elmondani ezt nekünk? Közben meg hagyjuk, hogy elszabaduljon a pokol. De nem számít, mert... ez csak egy menet, és magunk is alakíthatunk rajta, amikor csak akarunk. Csak választás kérdése. Erőfeszítés nélkül, munka nélkül, hivatás nélkül, pénz és takarékoskodás nélkül. Egyetlen választásé, félelem és szeretet között. A félelem szolgái azt akarják, hogy fegyvert vegyél, nagyobb lakattal zárd be a házad és zárkózz önmagadba. A szeretet szeme ezzel szemben mindannyiunkat egészben lát.

Hát megmondom, mivel lehetne jobbá tenni a vidámparki menetünket, akár most. Ha fogjuk az összes pénzt, amit évente háborúzásra és honvédelemre fordítunk, és a világ szegényeinek étkeztetésére, felruházására és oktatására (ami sokszorosan megtérülne!) költenénk, akkor egyetlen emberi lény kizárása nélkül, közösen fedezhetnénk fel a világűrt és belső végtelenségünket, együtt, mindörökre, békében. - Bill Hicks