A valaha ismert legnagyobb járvány

/ Paul LevyThe Greatest Epidemic Sickness Known to Humanity [A valaha ismert legnagyobb járvány] című esszéje — Fordítás általam: /

Columbus and other Cannibals [Kolumbusz és más kannibálok] című könyvében az amerikai-indián szerző Jack D. Forbes, egy pszichológiai betegségre hívja fel a figyelmet, mely magyarázatot ad arra az önpusztító emberi viselkedésre, aminek az amerikai indiánok már régóta tudatában voltak. Elolvasva könyvét, egyértelművé vált számomra, hogy a léleknek ugyanazt a pszicho-spirituális betegségét írja le, amiről a Madness of George W. Bush: A Reflection of our Collective Psychosis [George W. Bush őrülete - Kollektív pszichózisunk tükröződése] című könyvem szólt. Az elképzelés, amit ki szeretnék fejteni, hogy az emberi történelem hajnalán fajunk egy kollektív pszichózis áldozatául esett, amit én rosszindulatú egofréniának [malignant egophrenia] nevezek. Ugyanezen pszichikus járványról Forbes ezt írja:

"Az emberi lények néhány ezer éve egy pestistől szenvednek, egy járványtól, ami rosszabb a lepránál, egy betegségtől, ami rosszabb a maláriánál, egy kórtól, ami sokkal szörnyűbb a himlőnél." [1]

Az őslakosok ugyanazt az általam rosszindulatú egofréniának hívott "pszichikus" [2] vírust fedezték fel évszázadokkal ezelőtt és "wetiko"-nak nevezték, ami egy krí [Cree] kifejezés, mely egy ördögien gonosz személyt vagy szellemet jelent, aki másokat rettegésben tart. Forbes professzor, aki az amerikai-indián mozgalom egyik alapító tagja volt, a '60-as évek elején azt mondja: "Tragikus módon, a világ történelmének elmúlt 2000 éve, java részben a wétiko kór epidemiológiájának története." [3] A wétiko / rosszindulatú egofrénia "pszichózis" a szó valódi értelmében, lévén a "lélek vagy szellem betegsége." Bár különbözőképpen hívjuk, Forbes és én a psziché, lélek és szellem ugyanazon betegségére mutatunk rá, ami az emberiség önmagához való embertelenségének gyökere.

A wétiko személyének feltárásakor, mintha egy mágikus szertartást végeznénk, először meg kell idéznünk a szellemét és kapcsolatba lépnünk vele. Olyan objektíven kell szemlélnünk és szembeszállnunk vele, amennyire csak képesek vagyunk, mintha rajtunk kívül létezne, különben túlságosan "összevegyülünk" megfigyelésünk tárgyával. Egyedülálló pszichés eredetének köszönhetően a wétiko járványtana minden más betegségétől különbözik. A wétiko-val kapcsolatos vizsgálódásunk lényegi kihívása, hogy magában a pszichében ölt testet, mellyel vizsgálódunk. Eme talány ismeretében, Forbes elmagyarázza, hogy a kórt "egy olyan perspektívából próbálja meg vizsgálni, mely amennyire csak lehetséges, mentes a tanulmányozott betegség által létrehozott feltételezésektől". [4] Ha nem vagyunk tisztában a vonatkoztatási kerettel, amin keresztül a wétiko vírust vizsgáljuk, kutatásunkat be fogja szennyezni a betegség, elhomályosítva a gyógyulási folyamat beindításához szükséges tisztánlátást. Ha tanulmányozzuk, hogyan nyilvánul meg a wétiko betegség másokban, és önmagunk "másik" felében, az segít, hogy objektívebben lássuk "azt". Észrevenni ennek a pszichológiai betegségnek a világban való manifesztálódását egy olyan lencse, melyen keresztül esetleg felismerhetjük ugyanezt a kórt, amint szubjektíve a saját elmékben bukkan fel.

Miután egy olyan entitást, mint a wétiko megidéztünk, ahhoz hogy képesek legyünk, amennyire csak lehetséges objektíven tanulmányozni, hermetikusan el kell zárnunk egy alkímiai tartályba. Ez biztosítja, hogy ravasz szelleme ne szivárogjon vissza a tudatalatti láthatatlanságába, ahol rajtunk keresztül újra szerephez juthat. Jung állandóan hangsúlyozta annak fontosságát, hogy kifejlesszünk egy konténert vagy tartályt, melybe az olyan problémás szellemeket zárhatjuk, mint a wétiko. Azt írja:

"Tehát, ha bármi gond van, emeled ki a helyéről, tedd be egy tartályba, ami a szomszédod és közted van... Az emberiség iránti szeretetből, hozz létre egy tartályt, amibe bezárhatod az összes átkozott mérget. Mert valahol lennie kell — mindig van valahol —, és nem elzárni, vagy azt mondani, hogy nem is létezik, a legnagyobb esélyt adja, bármely kórokozónak." [5]

A wétiko egy illékony szellem, amit nem egyszerű elkapni és rábökni, hogy "ilyen" vagy "olyan". Ugyanakkor fontos, hogy felvázoljuk a jellemzőit. A fizikai vírusokkal ellentétben a wétiko férget materiálisan nem lehet elszigetelni, de jellegzetes kéznyomai felfedezhetőek és észrevehetőek a hatása alatt lévő psziché sajátságos működésében. Nem felismerni a létezését — "azt állítani, hogy nem is létezik" — lehetővé teszi, hogy a pszichikai fertőzés féktelen szerephez juttathassa magát. Nemlokális lévén "mindig van valahol", vagyis mindig ott van a közelben, sőt potenciálisan vagy főleg, bennünk. Wétiko szellemének megidézésével egyidejűleg, magán a vizsgálaton keresztül, létrehozunk egy tartályt, melyben tanulmányozhatjuk ezt a férget, hogy megértsük, mivel állunk szemben, lássuk hogyan működik a világban, másokban és szubjektíve, önmagunkban. Ahhoz, hogy szemlélődő gyakorlatunkkal/ördögűzésünkkel bezáruljon a kör, homeopátiás módon vissza kell vennünk szemlélődésünket magunkon belülre. Mint az álomban, ahol a külső a belső, képesek vagyunk felismerni, hogy a wétiko vírus, amit "ott kint", rajtunk kívül kerestünk, tükrözi és kapcsolatban áll ugyanezzel a folyamattal, önmagunkban. A wétiko tünettana egy kinyilatkoztatás, valami, amiről a életbevágóan fontos tudnunk.

A civilizáció kórja

A wétiko / rosszindulatú egofrénia a civilizáció betegsége, vagy hiánya. Forbes-t idézve:

"A wétiko járvány kifejlődése jelentős mértékben egybeesik annak a valaminek a felemelkedésével, amit az európaiak civilizációnak neveznek. Ez nem véletlen egybeesés." [6]

Amin az ipari civilizáció fenntarthatatlan jellege alapszik és amire a fenntartásához egyre növekvő mértékben szüksége van, az az erőszak. Az eredeti "civilizáció" jelentése lényegében, hogy nem ölni embert. A modern társadalom "civilizáltságának" hiányára hivatkozva megkérdezték Gandhitól, hogy mit gondol a nyugati civilizációról és a következőképpen válaszolt: "Azt hiszem, hogy az ötlet jó lenne." Logikus, hogy az őslakosok tudnak a rosszindulatú egofréniáról, mivel eltiporta őket, ugyanakkor — legalábbis kezdetben — nem voltak a modern civilizáció "átkának" hatása alatt. A modern civilizáció uralma alatt úgy érezhetjük magunkat, mintha ránk lenne erőltetve valami természetünktől idegen, mintha egy megszállt országban élnénk. A modern civilizáció a racionalitás, az intellektuális elme túlságosan egyoldalú dominanciájától szenved, egyoldalúság, ami úgy tűnik elszakít bennünket a természettől, az empátiától és önmagunktól. Az egésztől való elhatároltsága miatt, a wétiko a emberiség és a természetes világ békéjének megzavarója, egy járvány, mely agressziót gerjeszt és erőszakot szít az élőlények között. A wétiko vírus a kiváltó oka az emberi természetben található embertelenségnek, vagy mondhatjuk, a látszólag embertelen természetünknek. Ez a "pszichikai vírus", egy "féreg" a "rendszerben", mely a civilizációnak nevezett őrületet formálja és animálja, ami egy öngerjesztő visszacsatoló körben táplálja az őrületet bennünk.

Forbes folytatja: "ez a kór, ez a wétiko (kannibál) pszichózis, az emberiség által ismert legnagyobb járvány." [7] Mint faj, egy óriási pszichikai járvány kellős közepén vagyunk, egy fertőző kollektív pszichózisban, ami már az idők kezdete óta az emberiség elméjében lappangott. A wétiko, mint egy fraktál, egyidejűleg több dimenzióban működik - személyen belül, személyek között és kollektíven. A "kannibalizmus", Forbes szavaival élve:

"A másik életének elfogyasztása az egyén saját céljaira vagy hasznára." [8]

A wétikóban szenvedők, mint a kannibálok, elfogyasztják mások — emberek és nem-emberek — életerejét, a saját céljukra vagy hasznunkra, anélkül hogy a saját életükből bármit adnának cserébe. Egy példa, ami szimbolizálja önpusztító, kollektív őrületünket, ahogyan az olajvállalatok az amazóniai esőerdőt, bolygónk tüdejét pusztítják. Ez szó szerint egy teljes kinyilatkoztatás, ami megmutatja, hogy mit teszünk magunkkal. Egy másik szó szerinti példa, ami működés közben szimbolizálja a wétiko komplexumot, a Monstanto genetikailag módosított terminátor magjai, amik képtelenek a reprodukcióra, így kényszerítve a gazdákat, hogy minden évben új vetőmagokat vásároljanak a Monsanto-tól. Ez ellehetetleníti a szegény gazdákat, ami öngyilkossági hullámot váltott ki a földművesek körében, miközben a Monsanto gazdagabbá vált.

Forbes azt írja: "A wétiko legfőbb jellemzője, hogy elfogyasztja az emberi lényeket, vagyis ragadozó és kannibál. Ez a betegség lényege." [9] A ragadozók, a "teljesen kifejlett" wétikók nincsenek kapcsolatban saját emberségükkel, és így képtelenek meglátni az emberséget másokban. Ehelyett potenciális prédaként vagy dominanciájukra való fenyegetésként tekintenek rájuk. Akin teljesen elhatalmasodott a wétiko pszichózis, mintha egy másik, ragadozó állat-szerű semmint emberi lény lenne, elfogyasztja mások életét, fizikailag, érzelmileg, lelkileg és metafizikailag, túl az anyagi testen és fizikai javakon, egészen magáig az értelemig. A wétikók kultúránk "anti-művészei", épp az ellenkezőjét testesítik meg, mint amit a kreatív művészek csinálnak. A művésszel ellentétben (lásd a The Artist as Healer of the World című írásomat), aki az élet minőségét jobbító értelmet alkot, gazdagítja a világot anélkül, hogy kirabolna másokat, a wétiko csak elvesz és fogyaszt és nem ad vissza semmit, folyamatosan leszívva és tönkretéve a bolygó erőforrásait.

Pillanatnyilag az "emberiség által ismert legnagyobb járvány" kellős közepén vagyunk (lásd Diagnosis: Psychic Epidemic című cikkemet). Sokan észre sem vesszük, mivel kollektív elmezavarunk annyira átható, hogy normalizálódott. Kollektív őrületünk láthatatlanná vált számunkra, mert rajta keresztül látjuk és értelmezzük a világot és ezzel akaratlanul is összejátszunk a kollektív pszichózissal, ami hihetetlen halált és pusztítást végez bolygónkon. [...]

Sokunk számára felfoghatatlan a gonosznak az a mélysége, aminek a teljesen kifejlett wétikók áldozatául estek, és hogy mire képesek. Az, hogy képtelenek vagyunk elképzelni az emberiségben rejlő gonosz potenciálját, közvetlen tükröződése annak, hogy hiányzik az intimitásunk a saját potenciális gonoszságunkkal, ami lehetővé teszi, hogy a wétiko rosszakarata szinte teljesen szabad kezet kapjon világunkban (lásd Shedding Light on Evil című cikkemet). Lelki vakságunk közepette mi is bűnrészesek vagyunk a wétiko pszichózis gonoszságának terjesztésében, a szisztematikus gonoszéban, melynek mélysége túl van a szavak által leírhatón. Megbénítja képességünket, hogy tapasztalatainkat szavakba öntsük, egy látszólag áthidalhatatlan szakadékot hozva létre a nyelv és az általa leírandó esemény között. Felfedezve ezt a szavakkal leírhatatlan helyet, egyúttal felfedezünk és létrehozunk egy új nyelvet, egy nyelvet, ami egyetemes és túllép magán a nyelven, a nyelvet, melyet művészetnek hívunk.

Wetiko by Liana Buszka

Egy másik rend parazitája

Ha az emberek megfertőződnek a wétiko vírussal, Forbes azt írja, hogy: "wétiko paraziták gazdatestjeivé" [10] válnak. A wétiko kórokozó egy pszichikus galandféreg, az elme parazitája. Csakúgy, mint egyes számítógépes vírusok és rosszindulatú programok, amik megfertőzik a számítógépet és átprogramozzák, hogy semmisítse meg önmagát, az elme vírusai, mint amilyen a wétiko, képesek átprogramozni az emberi bio-számítógépet, hogy olyan módon gondolkozzon, higgyen és viselkedjen, ami önpusztításhoz vezet. A wétiko egy fertőző pszichikai kórokozó, mely gondolat-formákat csempész be az elménkbe, amiket ha tudattalanul végrehajtunk, táplálják a kórokozót, ami végül megöli gazdáját (minket). Ugyanakkor nem akar túl gyorsan végezni velünk, hogy sikerrel szétszóródhasson az egész területen; elég hosszú életet kell hagynia a gazdatestnek, hogy terjeszthesse a vírust. Ha a gazda túl hamar meghalna, a féregnek idő előtt el kéne szenvednie egy új lakóhely keresésének kényelmetlenségeit.

Mint az elme áttételes rákjánál, a wétiko betegségnél is, az elme kóros részei magukba olvasztják és felfalják az egészséges részeket. A személyiség ezután eme patogén mag körül létrehozza a kifelé következetességet mutató álarcot, ami "eltakarja" a belső működés zavarát, akadályozva annak felismerését. Ezen pszichés puccs során, a wétiko féreg magához ragadhatja az irányítást és kiszoríthatja az embert, akit marionett bábúvá tesz. A wétiko vírus, akárcsak egy parazita, átveszi a nála fejlettebb élőlény akarata feletti uralmat és a saját aljas céljaira használja fel. Amint a parazita kellőképpen befészkelte magát az elmébe, az illető személy viselkedésének elsődleges vezérelve a kórtól fog származni, ő osztja a lapokat. Épp ahogyan egy veszettséggel fertőzött sem kívánja a vizet, ami kimosná a fertőzést, a wétiko parazita által irányított egyén, sem fog tenni semmi olyat, ami segíthetne megszabadulni a fertőzéstől. A wétikók rettegnek az igazság fénysugarától, kerülik akár a pestist. Előrehaladott állapotban ez a folyamat annyira átveszi az irányítást a személy felett, hogy kijelenthetjük, az illető már nincs ott többé; a kórt hordozó üres váz csupán. Bizonyos értelemben már csak a betegség van ott, ami egy emberi lénynek tűnő valakin keresztül tevékenykedik. Az illető teljességgel azonosult az álarcával, olyan, mintha már senki sem lenne a maszk mögött.

Idegen elnyomás

A Carlos Castaneda könyvek spirituális tanítója, Don Juan a wétiko vírus ragadozó viselkedéséről szólva, megemlíti, hogy az ősi sámánok ezt a "témák témájának" nevezték. [11] Don Juan így magyaráz: "Van egy életre szóló társunk... Egy ragadozónk, aki a világűr mélységeiből érkezett és átvette a hatalmat az életünk felett. Az emberi lények a rabjai lettek. A ragadozó az urunk és mesterünk." [12] Ez pont úgy hangzik, mint amikor a Biblia, például a János Evangéliumában az ördögre "a világ fejedelmeként" hivatkozik (14:30; 16:11), és Pál úgy beszél a Sátánról, mint "e világ Istenéről" (Kor. 4:4) Amikor Fülöp gnosztikus evangéliuma is arról beszél, hogy a gonosz gyökere ott rejlik mindannyiunkban, és ha a gonoszt nem ismerjük fel, az "Ural bennünket. A rabszolgái vagyunk. Foglyul ejt." (II, 3, 83.5-30) A ragadozóról szólva, Don Juan így folytatja: "Engedelmessé és tehetetlenné tett bennünket. Ha ellen akarunk állni, elfolytja az ellenállásunkat. Ha függetlenül akarunk cselekedni, megköveteli, hogy ne tegyük." [13] Feltűnő, hogy Don Juan leírása ezeknek a ragadozóknak a hatásairól mennyire jellemző az egyre inkább militarizált társadalmunkra, ahogyan lépésről lépésre elveszik szabadságunkat és szabadságjogainkat. Olyan, mintha egy belső, láthatatlan állapot, mint az emberi lélek egy még nem realizált archetipikus mintája fedné fel magát, ahogyan a külvilágban és azon keresztül materializálódik.

Don Juant idézve: "Valóban foglyok vagyunk! Ez az ősi Mexikó varázslói számára egy erőt adó tény volt." [15] Don Juan egy olyan "erőt adó tényre" utal, amivel úgy képzelem, a többségünk azonosulni tud; van bennünk "valami", ami megakadályoz kreativitásunk kifejezésében és a kiteljesedésünkben. Ezek a ragadozók "idő-rablók", elfogyasztják életünk értékes óráit, mintha egy börtönbolygón sínylődő bérrabszolgák lennénk. Tovább mélyítve leírását, Don Juan így részletezi: "Azért veszik át az uralmat, mert az étkük vagyunk... a táplálékuk. Épp, ahogyan mi a tyúkokat tyúkólakban tenyésztjük, a ragadozók minket emberólakban tenyésztenek." [15] A wétiko vírus különösen a túlnépesedett városokban burjánzik, ahol az emberek "tenyésznek". Amikor bedőlünk a csoportgondolnak [bővebben erről Jand blagján - a ford. megj.] és beállunk a csordába, olyanok leszünk, mint a szikla peremén vezetett birkák, vagy a húsukért nevelt szarvasmarhák.

Don Juan folytatja: "A ragadozók odaadják az elméjüket, ami a mi elménkké válik." [16] Mintha ezek a ragadozók versengnének velünk a "részesedésért" a saját elménkből. A ragadozó alakot vált és felveszi az alakunkat, és ha nem vagyunk ennek az álarcosbálnak a tudatában, azonosulni fogunk invazív gondolat-mintáival, mintha a sajátjaink lennének, és eljátsszuk őket. Tévesen azt fogjuk hinni, hogy a saját impulzusaink alapján cselekszünk, a legjobb érdekeinket szem előtt tartva. Don Juan szerint ez a ragadozó "retteg, hogy akármikor fény derülhet ténykedésére és megtagadják tőle az élelmet." [17] A wétiko ragadozó belső szüksége, a rettegésből született kényszere, hogy folyton habzsolnia kell, hogy elódázhassa egyre közeledő pusztulását. "Az elménken keresztül, ami végül is az ő elméjük, a ragadozók azt fecskendezik az emberi lények életébe, ami kényelmes számukra - ragadozók - számára." [18] Ez a ragadozó, a mi alakunkat felvéve, bebújik a bőrünk alá, "felhúz minket" álarcául, átver, hogy "bedőljünk" önmagunk hamis változatának. (A Malignant Egophrenia [rosszindulatú egofrénia] neve rövidítve "ME [én] betegség, utalva identitásunk eltorzulására, én-központúságunkra). [...]

A ragadozó módszeréről Don Juan azt mondja: "javasol valamit, egyért saját javaslatával, és elhiteti veled, hogy a tetted ért valamit." [19] Mintha lenne ott egy "másik" idegen, egy földönkívüli, metafizikai entitás, ami tudatosan behatol az elméjével a mienkbe, oly módon, hogy azonosuljunk látásmódjával és elszakadjunk a sajátunktól. Don Juan "idegen létesítményként" utal erre a helyzetre, mintha egy idegen faj űrállomást létesített volna az elménkben. Pontosan erre mutatnak rá a Gnosztikusok, amikor "arkhónoknak" nevezett idegen ragadozókról beszélnek, akik beépülnek tudatunkba és felforgatják működését. [20]
Amennyiben nem vagyunk ennek a hatalomátvételnek a tudatában, belesodródunk a ragadozók sötét játszmájába, akaratlanul is a rabszolgáivá válunk. A belső, pszichológiai háború eme állapotát tükrözik azok a sötét pszichológiai hadműveletek, amiket ezek a hatalommal bíró erők a külvilágban véghezvisznek. A kór abból táplálkozik, hogy nem veszünk róla tudomást.

Vámpírok

Forbes azt írja:

"A wétiko pszichózis a lélek betegsége, ami az embereket egy ocsmány, szívtelen útra vezeti... Végtére a wétiko az embereket vérfarkasokká és vámpírokká változtatja, az európai rémálom-világ teremtményeivé és a wétiko valóságának lényeivé." [21]

A vérfarkasok és vámpírok alakváltó lények, a mindannyiukban ott lappangó borzalom szimbolikus ábrázolásai, ami átveheti a hatalmat, szerephez juttatva az archetipikus árnyékot, egy ragadozó állat vagy nem-emberi lény archaikus szintjére húzva vissza a pszichét. Amikor ezek a még nem humanizált pszichikus energiák betörnek a tudatba és nem közvetítődnek a tudaton át, Jung azt írja, hogy: "mint egy áradat, elsöpörnek maguk elől mindent és az embert egy olyan lénnyé változtatják, akire a "szörnyeteg" kifejezés túl barátságos jelző." [22]

A vámpírok, a gonosz fegyvertárának legsötétebbnek tartott teremtményei, már évezredek óta kísértik képzeletünket, mivel egy mélyen az emberi pszichében élő folyamat képviselői. A vámpír nem emberi alak, hanem egy lelketlen teremtmény, egy lelkét vesztett lény; vagy ha nem elvesztette, akkor "elkárhozott" a lelke, ami egy eltévelyedett élek. Akárhogyan is, valami hiányzik belőlük. A világtól elszigetelve, minden kapcsolatot elvesztett énje azon részével, ami kapcsolatban áll minden mással; az ő szemszögéből a világ egyszerűen csak azért létezik, hogy kihasználja. Bár a vámpír elvesztette a kapcsolatot a szívével és a lelkével, az eszét nem vesztette el (bár bizonyos értelemben igen), mivel a vámpírok gyakran okosak és éles eszük palástolja állapotukat, nehéz felismerni betegségüket. Ez hasonló ahhoz, hogy gyakran a mélyen sérült emberek is briliáns elmével rendelkeznek, ami képes elrejteni traumájuk mértékét, nehezen azonosíthatóvá téve bajukat. A vámpír, ahelyett hogy éleselméjűségét arra fordítaná, hogy megismerje betegségét és kigyógyítaná magát belőle, a sötétség művészetének "terjesztésére" használja.

A vámpír egyike az élőhalottaknak, az élő emberi alakot öltött halál. A wétiko vírus végső soron nem egy élő létforma, hanem a halál egy élő formája. A wétiko, hasonlóan a vírusokhoz, "halott" anyag; csak egy élőlényen belül juthat "kvázi-élethez". A vámpírok, mint az élőhalottak tagjai, se nem igazán élők, se nem igazán halottak. A teljesen kifejlett wétikók, ahogyan a vámpírok, elzárták emberségüket és a rajtuk keresztül megtestesülő személytelen, transzperszonális és a személyiséget eltörlő wétiko vírus szócsöveivé váltak. Élő portálok ők, a téridő háromdimenziós szövetének rései, amin keresztül ez a ragályos, virulens, magasabb dimenziójú vírus szétterjedhet, lokálisan és nemlokálisan egyaránt.

Mivel bizonyos értelemben lelketlenek, a wétikók hatékony "gépek", elkötelezettek az "állam" fenntartására és szolgálatára, mely Forbes-ot idézve "önmaga is olyan wétikók teremtménye, akik megszerezték hatalmi apparátusának irányítását." [23] Egy kifejlett wétiko automatizált robottá válik, arra kondicionálva, hogy bizonyos ingerekre reflexszerűen reagáljon. Részeivé váltak "a gépnek", a spontaneitás, kreativitás, eredetiség és szabad gondolkodás nem része a programjuknak. Az elembertelenedett wétikók elvesztették minden esztétikai érzéküket, amivel értékelni tudnák az élet önmagából fakadó szépségét, és "szépérzéktelenné" váltak, közönyösek és zsibbadtak arra, hogy mit jelent emberi lénynek lenni. Nagykövetei egy tekintélyelvű, militarizált, patriarchális, planetáris "kultúrának", a wétiko féreg fasizmust és terrort szül. A nagy gyógyítót, Wilhelm Reich-t idézve: "A fasizmus egy az élők testére piócaként tapadó vámpír, a késztetés, hogy a gyilkolás szabad kezet kapjon." [24] A fasizmus a külső, kollektív politikai kifejeződése az egyén lerombolt belső világának, amit megnyomorított és elnyomott "a gép" tekintélyelvű civilizációja.

Mint egy vámpírnál, a kifejlett wétikóknál is, senki sincs odabent, ami az egyik oka annak, amiért képletesen szólva a vámpíroknak nincs tükörképük (mert a tükör mitológiailag az emberi lélek képét tükrözi vissza). A kifejlett wétikók üresek legbelül, úgyhogy nincs mit visszatükrözni. Csak egy végtelen űr van bennük, egy szivacs, ami sosem telik meg, egy a világegyetemből táplálkozó bélpoklos fekete lyuk. Elsorvadt lelkük úgy ürült ki, mint egy pszichikai termeszek által kivájt fadarab. A kifejlett wétikókat annyira megszállta a tudattalanjuk és azonosultak annak pusztító, tudat-tagadó formájával, hogy nem képesek sem látni, sem gondolkodni önmagukról, ami a filozófus Hannah Arendt szerint egyik fő jellegzetessége a gonosznak. Önvizsgálatra képtelenek, már nem elérhető számukra elméjük azon része, ahonnan ez a tevékenység fakadhat. Mindazonáltal az egyik oka, hogy nem látjuk a vámpír tükörképét, hogy a saját, benső, öntudatlan vámpírunk kitakarja a reflexiót, vagyis a saját árnyékunk fel nem ismert kísértete útját állja.

wood demon

A vámpíroknak nincs árnyékuk. Ahhoz, hogy árnyék legyen, fénynek is lennie kell. A vámpírban nincs fény, csak végtelen sötétség. Nem élő lévén, a vámpírban nincs eredő valóság, nincs szubsztancia. Csak egy lényegi léttel rendelkező dolog képes árnyékot vetni. A vámpírok viszont nem képesek, mert az árnyék archetípusának élő megtestesítői, azonosak vele. Az árnyék maga nem vet árnyékot, az árnyéknak nincs szubsztanciája. A vámpír számára vannak előnyei, hogy képtelen árnyékot vetni – könnyebb elrejtenie valódi identitását, az árnyak közt mozognia, láthatatlanná válnia és áldozatokat szednie. Az árnyéktalan vámpír, az alakváltó, az álcázás mestere, könnyedén képes elcsábítani a tudatlanokat, mint a cukrosbácsik, csapdába ejtenek tudattalanunk árnyékán és vakfoltjain keresztül. Vagyis az árnyékunkról való lemondás, annak elvesztése, vámpirizmushoz vezethet. A vámpír archetípus abban a pillanatban aktiválódik bennünk, amikor hátat fordítunk saját sötétségünknek, láthatatlanná téve önmagunk számára árnyékunkat. Azért nem látjuk a vámpírokat, mert úgy döntöttünk, hogy nem látjuk meg önmagunk azon aspektusait, amik leginkább egy vámpírra hasonlítanak. Az ellenállásunk, hogy meglássuk saját vámpír minőségeinket, vakká tesz a másokban rejlő vámpír energiákkal szemben is.

A gyengék és védtelenek mellett a vámpírok az olyan embereket keresik, akik a tudatosság evolúciós ugrásának határán vannak, de még nem teljesen integrálták felismeréseiket és a másik oldalon lyukadtak ki. Ezek az egyének energetikailag érzékeny és "töltött" állapotban vannak és a nyitottságuk és sérülékenységük hívogatóan hat a vámpírokra, hogy nyiladozó tudatosságuk fényéből lakmározzanak. Az a stratégiájuk ezeknek a ragadozóknak, hogy elvonják figyelmünket, hogy az kifele irányuljon, így akadályozva meg, hogy felfedezzük magunkban a fényt, ami "végezne" velük. Ha tükröt tartunk és visszatükrözzük az őrületet, amit a wétiko pszichózis áldozatai mutatnak, könnyen ott találhatjuk magunkat, hogy minket fognak őrültnek tartani. Ha képesek vagyunk kapcsolatba lépni a bennünk található fénnyel és megpróbáljuk megosztani ezt másokkal, ezek a nemlokális vámpír entitások (amiket korábbi cikkeimben "nemlokális démonoknak" neveztem), akiket nem korlátoznak a tér és idő háromdimenziós törvényei, a nemlokális mezőn keresztüli "kapcsolataikkal" megpróbálnak megállítani, ellenünk fordítva más embereket. Ez a folyamat elpusztíthat, vagy ha van egyfajta meta-tudatosságunk, hogy meglássuk, mi is történik és képesek vagyunk ügyesen navigálni az úton, meg is erősítheti eltökéltségünket, elmélyítheti a belső fénnyel való kapcsolatunkat, élesítheti képességünket a felismeréseink kreatív átadására, és nyitottabb szívű együttérzést szülhet. Olyan, mintha ezek a pszichés, nemlokális vírusok az evolúció küszöbének őrei lennének.

A vámpírokhoz hasonlóan, a teljesen kifejlett wétikók szomjaznak arra, ami belőlük hiányzik - az élet misztikus eszenciájára - a lelkünk "vérére". Más emberi lények "elfogyasztásának" értelmében, a wétiko egy táplálkozásbeli dolog, a psziché étkezési zavara, melyben a beteg elme más elméket fogyaszt el, és végül önmagát is. A wétikók úgynevezett lélek-evők. Véget nem érő éhségüktől megvadulva, a kifejlett wétikók megszállottjaivá váltak kielégíthetetlen vágyuknak. Ez a vámpírszerű zabálás az élet ön-megújulásának szentségtelen paródiája, sátáni reflexiója. Ezt az elferdült folyamatot tükrözi a fogyasztói társadalom, melyben élünk, a kultúra, mely véget nem érő vágyak tüzét szítja, arra kondicionálva, hogy mindig TÖBBET akarjunk. Mintha éhezőkként, egy örökös lakomán vennénk részt, és megpróbálnánk megtölteni a feneketlen kutat. A rögeszmés / kényszeres fogyasztásnak ez a veszett folyamata, egy mindannyiunkban jelenlévő mélyebb, belső lelki éhezés tükröződése. A világgazdasági rendszer önmaga is, az elszabadult wétiko kór működésének élő szimbóluma.

A vírusok, mint a wétiko is, mind önmaguk lemásolásáról szólnak. Azonban maga a vírus nem tud szaporodni, egy hordozó közeg segítségére van szüksége ehhez. Szükségük van ránk, a keltetőjükre. Ha nem vagyunk tudatában a trükknek, ezek a magasabb-dimenziójú lélek-paraziták lóvá tesznek bennünket, mintha harmadik-dimenzióbeli űrruháik lennénk. Ezek a pszichés vámpírok kénytelenek rajtuk keresztül replikálódni, hogy aztán "átadhassuk" a parazitát másoknak. A folyamat hasonló ahhoz, amikor valakit megfertőzött a veszettség vírusa. A betegség előrehaladott állapotában a veszett állat ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy megharapjon másokat, hogy átadja a vírust. A veszettséggel fertőzött emberek élő, tajtékzó jelképei annak, mit tesz a wétiko vírus kifejlett, virulens állapotában.

A vámpír vérvonal, a wétiko terjedése a "család" médiumán keresztül valósul meg (legyen az akár családi származásunk, vagy az egész emberiség családja), mivel a bántalmazások (legyen az fizikai, szexuális, politikai, érzelmi, pszichológiai vagy spirituális) öröksége továbbadódik, egyéni és kollektív szinten, generációkon keresztül, folyamatosan inkarnálódva az élőkön keresztül. Teljességünk traumatikus szétesése az, amin keresztül a wétiko továbbadja roncsoló logikáját és torz kódját egy másik testébe / lelkébe. Fajunk mintha átok alatt lenne, egy kollektív, öröklött poszttraumás stressz zavartól (PTSD) szenved. Saját képükre formálva áldozataikat, a wétikók áldozatai csatlakoznak az "átkozottak" seregéhez, maguk is a szentségtelen vérvonal fenntartóivá válva. Ez az "átok" mindaddig terjedni fog, míg be nem avatkozunk ennek a vámpír elme-parazitának a terjedésébe és véget nem vetünk a soha véget nem érő visszaélések láncolatának.

Rendkívül fertőző

Forbes azt mondja a wétikókról: "a szó valódi értelmében őrültek (tisztátalanok). Elmebetegek és tragikus módon a lélek-kórja, amit hordoznak, ragályos." [25] A wétiko pszichózis rendkívül fertőző, közös tudattalanunk csatornáján át terjed. [...] Van benne egy kód vagy logika, ami úgy hat a tudatra, mint ahogy a vírusban található DNS bejut és megfertőzi a sejtet. Azok az emberek, akik a wétiko vibrációs frekvenciáján sugároznak, összehangolódnak és erősítik egymást, hogy a valóságról alkotott tébolyult képüket fenntartsák. Mivel pszichózisukat közösen tartják fenn, a tudattalan által összetartott csoportok potenciálisan társadalmi-politikai erővé válhatnak, amivel számolni kell. Amikor egy embercsoport egyetért valamiben, akár igaz, akár nem, az egy húron pendülésük létrehoz és ragályos mágneses mezőt, amely képes a tudatlanokat befolyásolni és magába vonzani.

Azok, akiken eluralkodott a wétiko vírus, általában nem is sejtik, hogy át lettek ejtve. A wétiko kultúra nem ösztönöz arra, hogy önvizsgálóan saját romlottságukon törjék fejüket; épp ellenkezőleg, a nemlokális mező összejátszásra állítja be magát, hogy a pszichózis folytatását lehetővé tegye. Ha valaki egy teljesen kifejlett, fel nem ismert wétiko, úgy hajlik körülötte a mező, hogy védje, összejátsszon és táplálja a pszichózist, oly módon, hogy beszippantsa a körülötte lévőket is. Ha már a hatása alatt vannak, elveszítik a képességet, hogy felismerjék a kórt másokban. A "csoportos önimádat" állapotában, a betegség különböző szakaszaiban lévők különböző posztokat és szerepeket öltenek magukra, hogy megvédjék magukat saját őrületüktől és sötétségüktől. Egymás narcizmusát táplálják és erősítik, mert az a sajátjukat is növeli. Forbes azt írja, hogy általában azok hajlamosak a wétiko vírus áldozatául esni, "akiket bábként rángatnak mások vagy akik mások által diktált életutat követnek. Így fogékonyak a wétiko fertőzésre. [26] Mivel elvesztették belső útmutatásukkal a kapcsolatot, magukon kívülre vetítik ki a tekintélyt és nagyon érzékennyé válnak a konszenzus befolyásoló hatására, a domináns tömeg véleményére. Tisztánlátásukat és a kritikus gondolkodás képességét elvesztve, a "tömeg ember" az esztelen csorda részévévé válik, és a "csoportgondol" áldozatául esik, melynek tagjai egymástól-függő módon teszik lehetővé egymásnak, hogy fenntartsák a (wétiko) világról alkotott közös képüket. A valóság természetéről alkotott csoport-konszenzusukat az idő múlásával egyre nehezebb fenntartani, kész bármely pillanatban mint egy kártyavár összedőlni, mert a világnézetük alapvető hibája az, hogy hamis. Furcsa mód, a wétiko kollektív bűvölete alatt álló emberek fanatikusan ragaszkodnak egy olyan agenda támogatásához, ami gyakran szöges ellentétben áll saját érdekeikkel. Ez a külső tükröződése annak a belső állapotnak, amikor valaki az önpusztító wétiko parazita befolyása alatt áll.

"Tisztátalannak" lenni olyan, mintha egy szentségtelen vagy gonosz szellem költözött volna azokba, akiken eluralkodott a wétiko. Akaratlanul is eszközként használják őket, ennek a sötét, mocskos szellem működésének álcájaként, hogy szélesebb körben elterjeszthesse magát. A járvány titkos ügynökei ők, és a titok még ő előttük sem ismert. Ahogyan ez mindannyiunkra igaz, amikor valami rajtunk kívüli hatalmasodik el rajtunk, a wétiko hordozói sem tudnak arról, hogy az adott pillanatban mennyire hatalmában tartja őket valami. A tapasztalat, hogy valami náluk erősebb átvette felettük a hatalmat, mindig a vakfoltjukban van. (lásd az "Are We Possessed?" című írásomat).

archons

A wétiko féreg lopakodással és fortéllyal befolyásolja ítélőképességünket, hogy zavart keltsen és rejtve maradhasson. Mint a lélek lombozatának egy magasabb dimenziójú, idegen formája, a wétiko kórokozó elülteti magjait, kicsírázik és gyökeret ereszt elménkben, eltérítve valódi hivatásunktól, életcélunktól és spirituális utunktól. A wétiko vírus idegen és elidegenítő hatása az, amit észre kell vennünk, és amit elrejt a gondolkodásmódunk, a felfogásunk és az, ahogy a tapasztalatainkat értelmezzük. Ha valaki a wétiko kultusz teljes tagjává és zászlóhordozójává válik (lásd "The Bush Cult" című írásomat), a vírus mintha oly módon gyarmatosította volna elméjét, hogy a legkevesebb fogalma se legyen saját kóros állapotáról. Nem úgy érzékeli, hogy segítségre szorulna; számára mindig mások jelentik "a problémát". Az ilyen embereket általában nem zavarja a betegség, fel sem ismerik, mert mást nem ismernek és a vezetőik és az egész társadalom, melyben élnek, erre ösztönzi őket. Nem képesek sem a betegség érzékelésére sem annak felismerésére, mennyire betegek is valójában.

Forbes azt írja: "az igazi gonosz és a wétikoizmus szélsőséges formájának egyik legfőbb jellemzője az arrogancia". [27] Teljesen kifejlett állapotukban a wétikók gőgösen felfuvalkodottak saját fontosságukban. A gonosz eszközeiként arrogánsan, nemtörődöm és önigazoló módon meg vannak győződve róla, hogy az igazság birtokában vannak és hogy a legfőbb jóért teszik, amit tesznek. Mintha képtelenek lennének felfogni, hogy amit tesznek az rossz, mintha tetteiket semmi másnak nem tudnák látni, mint jónak. Forbes arra a következtetésre jut, hogy:

"Akárhogy is, a wétiko kór, a kizsákmányolás kórja, járványként terjedt az elmúlt néhány ezer évben. És mint olyan járvány, mely védőoltás híján korlátlanul terjed, a helyzet idővel csak rosszabbodik. Egyre többen kapják el, egyre több helyen és ők lesznek a fiatalok valódi tanárai." [28]

A wétiko kultúráját otthon és "az akadémián" egyaránt tanítják, ahol az emberek az ő világa szerint szereznek "képesítést", így akkreditálva és felhatalmazva vannak arra, hogy még hatalmasabb mértékben terjesszék romboló módszereit.

Forbes ezt írja a rohamosan terjedő wétiko fertőzésről:

"Maguk a wétikók terjesztik azáltal, hogy alkalmaznak vagy korrumpálnak másokat. Manapság a történelem könyveken, tévén, katonai és rendőrségi kiképzéseken, képregényeken, pornóújságokon, filmeken, jobboldali mozgalmakon, különféle fanatikusokon, presszionált misszionárius csoportokon és számos kormányon keresztül terjed." [29]

Az egész mainstream média, a kulturálisan szentesített, privatizált intézmények azon dolgoznak, hogy belénk verjék, mire gondoljunk és mire ne, és hogy hogyan. Elménket folyamatosan az uralkodó kultúra formájára masszírozzák, mintha "lecserélnék" valódi arcunkat, mintha kizsebelnék spirituális zsebeinket. "Civilizációnk" a kór propagandájának szócsövévé vált, elhitetve velünk nézőpontját, miközben elvérzünk abban, ami igazán számít. Maga a wétiko betegség körül formálódó "kultúra" az, ami az átvitel csatornája, és ha aláírjuk a pontozott résznél és elfogadjuk nézőpontját, az élet-tagadó kultúrája fokozatosan magába olvaszt, és akaratlanul is az ügynökeivé tesz. Így "működik" a kollektív pszichózis öngerjesztő birodalma, miközben átveszi a hatalmat és megközelíti a "teljes foglalkoztatottságot".

A teljesen kifejlett wétikók lehetnek pitiáner zsarnokok otthon vagy a munkahelyükön, ugyanakkor valódi hatalom nélküli elnyomottak és kifosztottak a világ nagy-színpadán. Akikre Forbes "Nagy Wétikók"-ként utal, olyan teljesen kifejlődött wétikók, akik felmásztak a wétiko-ranglétra tetejére, átugrottak a wétiko-karikákon, magas wétiko-rangot értek el, és olyan hatalmi pozícióban találták magukat, ahonnan befolyásolhatják és ellenőrizhetik világunkat, átírhatják a játékszabályokat. A Nagy Wétikók mozgatják a hatalom karjait, legyenek akár szuper gazdagok, vállalatok vezérigazgatói, bank elnökök, nemzetállamok vezetői, különösen veszélyesek, mert ők határozzák meg a párbeszéd feltételeit, mivel uralják az elfogadott történelmi narratívát. A mainstream propagandagépezetén keresztül irányítva felfogásunkat, a médiaipar hatalmi pozícióiban lévő Nagy Wétikók szabják meg beszélgetéseink és vitáink keretét (lásd "The War on Consciousness" című írásomat). A wétiko egy ideológiai vírus, melynek a gondolatok szintaxisa a "pénzneme". A wétiko eltéríti mentális szintaxisunkat, a szóhasználatunkat és fogalmazásmódunkat, eltorzítva ezáltal a szemantikát, a jelentést, amit a magunkat és a világot illető tapasztalatainknak tulajdonítunk. A wétiko egy szemantikai zavar, mivel megváltoztatja az axiómákat, amelyeken keresztül a psziché, tapasztalatait felidézendő, formába "önti" szavait. A gondolat-formák és hiedelmek, amik kifejezik és képviselik a wétiko vírust, egy belső, beépített vezérlőrendszerként működnek, megszabva a korlátokat, melyek között mint egyén, nemzet és faj, elképzeljük lehetőségeinket. A wétikoizmus azokat az uralkodó mítoszokat, történeteket, dogmákat és szent(ségtelen) könyveket támogatja és tartja fenn, amik megerősítik aljas, öncélú terveit. Azokat a könyveket és információforrásokat, amik nem járulnak hozzá a wétikók eltorzult látásmódjához, képletesen szólva "elégetik" (egyes esetekben szó szerint - a már említett Wilhelm Reich könyveit például az Egyesült Államok kormánya valóban elégette. Amikor az általa "érzelmi pestisnek" nevezett valamiről írt, Reich a maga módján a wétiko vírus gonoszságaira mutatott rá).

Egy olyan világban élünk, ami mint egy álom, elválaszthatatlan interaktív tükre saját belső lényünknek. Mint egy mélyen bennünk lévő állapot tükröződése, a wétiko az univerzum álomszerű természetének egy közvetlen megnyilvánulása, ez annak a felismerésnek a lényege, amit a wétiko megmutat nekünk. Helyzetünk álomszerű természetének elfogadása létrehoz a tudatosságból egy egyedi tervezésű, élő antitestet, ami képes a wétiko pszichikai kórokozójának semlegesítésére. Ez azt jelenti, hogy a wétiko halálos patológiájába elrejtve megtalálható maga az ellenszer is (lásd Shadow Projection is its own Medicine című írásomat). A saját ön-revelációjával, a wétiko kór saját pszichés ellenszerét nyújtja, de ahhoz, hogy gyógyító hatását kifejtse, fel kell ismernünk és mélyebben meg kell értenünk a pszicho-spirituális gyógymód eme csodáját. Milyen csodálatos, hogy az a dolog, ami képes elpusztítani minket, ugyanakkor fel is ébreszthet. Az emberi faj evolúciójának egy lehetséges katalizátora. Mindannyian együtt teremtjük és álmodjuk a wétiko-t. A wétiko egy igazi kvantum jelenség, a leghalálosabb méreg és a leggyógyítóbb orvosság egyben, egy szuperponált állapotban.
Vajon végezni fog velünk? Vagy felébreszt bennünket? Attól függ, hogy felismerjük -e mindazt, amit felfedhet előttünk. A wétiko / rosszindulatú egofrénia orvosi prognózisa attól függ, hogyan álmodjuk.

Most, hogy ismerjük a dia-gnózist és a pro-gnózist, már csak a gyógymódot kell megtalálnunk, amihez magára a gnózis [megismerés] megszerzésére lesz szükség.

[1] Forbes, Columbus and other Cannibals, xv. old.
[2] ‘a 'pszichikai' kifejezést a "psziché" melléknévi formájaként használom ebben a cikkben, nincs parapszichológiai jelentése
[3] Forbes, Columbus and other Cannibals, 46. old.
[4] Forbes, Columbus and other Cannibals, xvii-xviii. old.
[5] C. G. Jung, Nietzsche's Zarathustra, 2. köt, 1321. old
[6] Ugyanott, 39. old.
[7] Ugyanott, xvi. old.
[8] Ugyanott, 24. old.
[9] Ugyanott, 49. old.
[10] Ugyanott, 60. old.
[11] Castaneda, The Active Side of Infinity, 218. old.
[12] Ugyanott, 218. old.
[13] Ugyanott, 218. old.
[14] Ugyanott, 219. old.
[15] Ugyanott, 219. old.
[16] Ugyanott, 220. old.
[17] Ugyanott, 220. old.
[18] Ugyanott, 220. old.
[19] Ugyanott, 229. old.
[20] John Lash, Please see Not in His Image: Gnostic Vision, Sacred Ecology, and the Future of Belief, Weboldal: metahistory.org.
[21] Forbes, Columbus and other Cannibals, 188. old.
[22] Jung, The Symbolic Life, CW 18, 1374. par.
[23] Forbes, Columbus and other Cannibals, 153. old.
[24] Reich, The Mass Psychology of Fascism, xvii. old.
[25] Forbes, Columbus and other Cannibals, 18. old.
[26] Ugyanott, 43. old.
[27] Ugyanott, 52. old.
[28] Ugyanott, xix. old.
[29] Ugyanott, 49. old.

2 thoughts on “A valaha ismert legnagyobb járvány

  1. Mémek,magyar őshagyomány,Tolle.(Csak,amikbe belekukkantottam)Egyes írásaikban hasonlókat írnak,viszaköszön a téma.Jó kifejtése a témának.Új szóval nevezve a régi jelenséget,folyamatot:újdonságként érdekesebbé válik,jobban eladható.A vallások bűnbeesése,az őseredeti egységből való kifertőződés,kivetetté válás is rímel erre,egy más szemszögű leírása a megbetegedés kezdetének.Vajon miért kellett ez a kór az életben maradásunkhoz?Zombilétből izgalmasabb/küzdelmesebb angyallá válni?Valódibb a próba?

Comments are closed.