Ars Memorativa: Az emlékezet kertje

/ John Michael Greer: Ars Memorativa - Bevezetés a Memória hermetikus Tudományába  Jónás Imre Máté fordítása: /

[Előzmény: Első rész - Az emlékezet használati módjai]

Második rész: Az emlékezet kertje

A Reneszánsz idején, amikor elérte fejlettségének csúcspontját, a hermetikus Memóriatudomány különböző formák széles skáláját öltötte magára. A Tudomány alapelveiben, amelyeket az ókorban fektettek le, ez emberi emlékezet működésének gyakorlati megtapasztalásából kiindulva, jóformán az összes reneszánsz kori memória tanulmány egyetért. Az alapra épített vázak azonban jelentős mértékben különböznek. Ahogy majd látni fogjuk, az elméletnek és gyakorlatnak még néhány alapvető pontja is folyamatos vita tárgyát képezte, és lehetetlenség volna – de egyben értelmetlen is - egyetlen memória-rendszert bemutatni, bármennyire általános is, amely úgy-ahogy képes lenne reprezentálni a hermetikus mnemonika tudományának egész mezejét.

Ez itt nekem nem célom. Ahogy az esszé első felében rámutattam, a Memória Tudományának, mint gyakorlati technikának, van potenciális értéke még a mai információtól túlterhelt és digitális adattárolást használó világban is. Az itt bemutatandó memória-rendszert használatra tervezték, nem pusztán tanulmányozásra. A benne foglalt technikák kiválasztásának, bár szinte kizárólag reneszánsz forrásokból lettek merítve, egyetlen egyszerű oka van: működnek.

A mnemonikáról szóló hagyományos írások általában két kategóriára bontják a Tudomány alapelveit: az első a helyekre vonatkozó szabályokat tartalmazza – vagyis a vizualizált díszletek kivitelezését, vagy kiválasztását, ahol a mnemonikus képeket elhelyezzük; a második pedig a képekre vonatkozó szabályokat – azaz a meghatározott emlékek kódolására és tárolására való elképzelt formák kialakításának mikéntjét. Ez az elosztás elég ésszerű, és ezt fogjuk követni az esszé során és hozzáteszünk még egy harmadik kategóriát: a gyakorlásra vonatkozó szabályokat, az elveket, amelyek lehetővé teszik a Tudomány hatékony tanulását és használatbavételét.

A helyek szabályai

Az egyik vita, amely a Memóriatudomány történetének nagy részét végigkísérte, a körül forgott, hogy valós vagy képzeletbeli helyeket kell-e a mnemonistának vizualizálnia a díszletekhez, amelyekbe a mnemonikus képeket elhelyezzük. Ha megbízhatunk a Tudomány korai fázisainak félig legendás, ókori beszámolóiban, az első erre a célra használt helyek valósak voltak. Az ókori római rhétorok, akik a Tudomány hatékonyságát igen magas szintre fejlesztették, bizonyosan az őket körülvevő épületek architektúráját használták keret gyanánt a mnemonikus rendszereikhez. A Tudomány hermetikus írói közül Robert Fludd kitartott amellett, hogy valós helyeket kell használni az emlékezet trenírozásához, mert állítása szerint a teljes egészében képzeletbeli struktúrák bizonytalansághoz, és így egy kevésbé hatékony rendszerhez vezetnek. Ezzel szemben sok ókori és reneszánsz, a témában megszólaló író, köztük Giordano Bruno, ennek az ellenkezőjét tanácsolta. Végső soron az egész kérdés egyéni szükségletek és vérmérséklet függvénye lehet.

Akárhogy legyen is, az itt közölt rendszer egy célirányosan képzeletbeli helysorozatot használ, amely a reneszánsz okkultizmus számszimbolikájára épül. Kölcsönvéve egy, a reneszánsz hermetikusok által sokat használt képet, ezennel átnyújtom a kulcsot a Hortus Memoriae-hez, az Emlékezet Kertjéhez.

caduceus-1-2-1Diagram 1

Az Emlékezet Kertje sövényekkel elválasztott, koncentrikus köröknek egy sorozatából van kialakítva. Az első négy kör az első diagramon van felrajzolva. Mindegyik körhöz tartozik egy szám, és ugyanilyen számú piciny pavilon van rajta elhelyezve. Ezek a pavilonok – például a legbelső körön levő, a kettes diagramon látható – szimbólumokat hordoznak, amelyek a reneszánsz-kori és későbbi mágikus tradíciók a Pitagorasz-féle számmisztikájából erednek, és ebben az emlékkertben a helyek szerepét töltik be. Az összes emlékhelyhez hasonlóan, jól megvilágítottnak és kényelmes nagyságúnak kell elképzelni őket, pontosabban minden pavilont olyan nagynak kell elképzelni, hogy egy átlagos ember beleférhessen, de ennél nagyobbra nem igazán van szükség.

caduceus-1-2-2Diagram 2

A kert első négy köre a következő módon képzelendő el:

Az első kör

Ez a kör a monádra utal, az egyes számra. A színe fehér, a geometrikus ábrája a kör. Egy sor fehér virág nyílik a körbefutó sövény mellett. A pavilon fehér, a szegélye arany, és egy aranykarika van a tetején, a karikán pedig az egyes szám. A kupolára egyetlen nyitott szem képe van festve, míg az oldalain a lángoló Főnix látható.

Második kör

A következő kör a diádra utal, a kettes számra, és a polaritás fogalmára. A színe szürke, elsődleges szimbólumai a Nap és a Hold, a geometrikus ábrája pedig a vesica piscis, két azonos sugarú, egymást metsző kör közös része. A kör sövényeit határoló virágok ezüstös-szürkék. A szójátékok szabályait figyelembe véve, – erre majd később kitérünk – ezek lehetnek tulipánok. A kör mindkét pavilonja szürke. Az egyik, tetején egy fehér körben a kettes számmal, fehér és arany szegélyezésű, a kupoláján a Nap képét viseli, oldalt pedig Ádámét, szívére tett kézzel. A másik tetején egy fekete körben a hármas szám van, fekete és ezüst a szegélye, a kupoláján a Hold képe, az oldalán pedig Éváé, aki kezével a fejét érinti.

Harmadik kör

Ez a kör a triádra, a hármas számra utal. Színe a fekete, az elsődleges szimbólumai a három alkímiai alapelem, a kén, a higany és a só, geometrikus ábrája pedig a háromszög. A sövényt szegélyező virágok feketék, csakúgy, mint a három pavilon. Az első pavilonnak vörös a szegélye, és a tetején a négyes szám van egy vörös háromszögben. A kupoláján egy vörös ember képe van, aki mindkét kezével a fejét fogja, az oldalán pedig különféle állatok képei. A második pavilonnak fehér a szegélye, a tetején az ötös szám van, fehér háromszögben. A kupoláján egy fehér hermafrodita képe látható, aki mindkét kezével a mellét fogja, az oldalán pedig különféle növények képei. A harmadik pavilon teljesen fekete, tetején a hatos szám van egy fekete háromszögben. A kupoláján egy fekete nő képe, aki mindkét kezével a hasát fogja, az oldalain pedig különféle ásványok képei láthatók.

A negyedik kör

Ez a kör a tetrádra utal, a négyes számra. Színe a kék, az elsődleges szimbólumai a négy elem, geometrikus ábrázolása pedig a négyzet. A sövényét szegélyező virágok kékek és négyszirmúak, és mind a négy pavilon kék. Az elsőnek piros a szegélye és a hetes szám van a tetején, egy piros négyzetben. A kupoláján lángnyelvek képe látható, az oldalain pedig egy üvöltő oroszláné. A másodiknak sárga a szegélye, és a nyolcas szám van a tetején egy sárga négyzetben. A kupoláján a négy világtáj szele van ábrázolva, az oldalain pedig egy ember, aki vizet önt ki egy vázából. A harmadik teljesen kék, és a kilences szám van a tetején, egy kék négyzetben. A kupolájára hullámok képe van festve, az oldalaira pedig egy skorpió, egy kígyó és egy sas. A negyediknek zöld szegélye van, és a tízes szám van a tetején egy zöld négyzetben. Kupoláján a Föld képe, oldalain pedig egy ökör, amint húzza az ekét.

Kezdetnek ez a négy kör és a tíz emlékhely elegendő lesz, ennyi már elég helyet biztosít, hogy a gyakorlatban is használható legyen, de azért még elég kicsi ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt megtanuljuk és elkezdhessünk vele dolgozni. További köröket is hozzáadhatunk, ha már megszoktuk annyira a rendszert, hogy könnyebben megy vele a munka. Az itt használt tradicionális számszimbolika határain belül egészen tizenegyig lehet emelni a körök számát, amely 67 emlékhelyet tartalmaz. Ugyanígy van lehetőség másfajta emlékhelyek kidolgozására, ahova majd a képeket helyezhetjük. Amíg az emlékhelyek jól el vannak választva és könnyedén megjegyezhető sorrendbe vannak rakva, szinte bármi megteszi.

Magát az Emlékezet Kertjét, úgy, ahogy itt le van írva, memorizálnunk kell, ha a gyakorlatban használni akarjuk. Ennek a legjobb módja az, ha elképzeljük, ahogy végigsétálunk a kerten, megállva a pavilonoknál, hogy megvizsgáljuk őket, majd folytatjuk utunkat. Képzeld el a virágok illatát, a Nap melegét. Mint minden vizualizációs munka esetében, a siker kulcsa az, hogy mind az öt érzékszerv számára konkrét érzeteket keresünk. Jó ötlet mindig ugyanazon a helyen kezdeni, - az első kör a legjobb, mind praktikus, mind filozófiai nézőpontból – majd a tanulási folyamat során a tanulónak ajánlatos minden egyes alkalommal végigmenni az egész kerten, mindegyik pavilont számszerű sorrendben véve útba. Ezek a szokások elősegítik majd, hogy a kert elképzelt világa gyökeret verjen az emlékezet talajában.

A képek szabályai

Az imént leírt képzeletbeli kert teszi ki ezen emlékrendszer szerkezetének a felét – mondhatnánk, hogy a stabil felét, amely változatlan marad mindaddig, amíg használjuk magát a rendszert. A másik, változó fele, azokat a képeket foglalja magában, amelyek segítségével elraktározzuk a kertben az emlékeket. Ezek sokkal inkább függnek az emberi tényezőtől, mint a kert nyújtotta elképzelt keretektől: ami megmarad az egyik ember emlékezetében, a másikéból lehet, hogy könnyen elpárolog, és szükség lehet némi kísérletezésre, hogy megtaláljuk, az emlékképeknek mely megközelítése lehet megfelelő egy adott tanuló számára.

A klasszikus Memóriatudományban az egyetlen állandó szabály a képekre az volt, hogy legyenek meglepőek: viccesek, vonzóak, rettentőek, tragikusak, vagy egyszerűen bizarrak. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy az összes kép megragadjon az elmében, és kiváltson valamiféle választ, az egyszerű felismerésen túl. Ez egy hasznos megközelítés. Egy kezdő gyakorló számára azonban minden egyes megjegyzendő információmorzsa mellé kitalálni egy kellően meghökkentő képet nehéz feladatnak bizonyulhat.

Ezért általában célravezetőbb, hogyha egy alapszintű emlékrendszerben a hasonlatosságot és a rendet tartjuk szem előtt, mint a színtiszta furcsaságot. Az itt közölt módszer pontosan ezt fogja tenni.

Ehhez a módszerhez először is arra van szükség, hogy kitaláljunk egy nevekből álló listát, ahol minden egyes név kezdőbetűje az ábécé egy-egy betűjét reprezentálja, a K és az X kivételével (amelyek amúgy is igen ritka kezdőbetűk az angolban). Ezek lehetnek a tanuló számára ismert emberek, médiafigurák, egy kedvenc könyv szereplői – az én rendszerem szinte kizárólag J.R.R. Tolkien gyűrű-trilógiájából építkezik, tehát leginkább Aragorn, Boromir, a hajóács Cirdan és a többiek népesítik be az emlékhelyeimet. Hasznos lehet, hogy ha több alak is rendelkezésünkre áll az olyan betűkhöz, amelyekkel gyakran kezdődnek szavak (például Saruman és Samwise Gamgee az S-hez), vagy külön alakok bizonyos gyakori kétbetűs kombinációkhoz, (például Theoden a TH-hoz, míg a T-hez Treebeard "Szilszakáll"), de ezek a bővítések később is hozzáadhatók. A lényeg az, hogy a listát jól meg kell tanulni, hogy bármely betű gondolkodás nélkül, azonnal eszünkbe juttassa a hozzárendelt képet, és hogy a képek tiszták és könnyen felismerhetők legyenek.

Amikor ez már működik, a tanulónak ki kell találnia egy második képsorozatot a számokra nullától kilencig. Régi és míves hagyománya van az efféle képeknek, amelyek általában egyszerűen a képek és a számok közötti fizikai hasonlóságon alapulnak – egy dárda, vagy karó az egyes számhoz, egy szemüveg, vagy egy fenék a nyolcashoz, és így tovább. De nyugodtan használhatunk bármilyen képsort, amíg a képek egyszerűek és jól kivehetők. Ezeket is meg kell tanulni kívülről, úgy, hogy erőfeszítés, vagy hezitálás nélkül elő tudjuk őket hívni. Érdemes letesztelnünk azzal, hogy magunk elé képzelünk egy sor menetelő embert, akik a telefonszámunkhoz kapcsolódó képeket cipelik. Ha ez már gyorsan megy, ha az elmének már nem kell tapogatóznia, akkor a képek készek a használatra.

A használat pedig két különböző módját foglalja magában annak, hogy hogyan is hozzuk működésbe képzeletünk szüleményét. A Memóriatudomány egész tradíciójának egyik legszakállasabb közhelye szerint a mnemonikát „dolgokra való emlékezésre” és „szavakra való emlékezésre” lehet felosztani. Az itt bemutatott rendszerben azonban a vonalat egy kicsit másutt húzzuk meg: a konkrét dolgokra való emlékezés – például egy kisboltban való bevásárláshoz összeírt lista elemei – némileg eltérő megközelítést igényel, mint az elvont dolgokra való emlékezés, legyenek ezek akár fogalmak, akár zeneművek vagy szövegek. Mindent összevetve, a konkrét dolgok könnyebbek, de mindkettőt meg lehet csinálni a már leírt képsorozatokkal.

Először a konkrét dolgokra való emlékezést fogjuk megvizsgálni. Ha egy bevásárló listát kell memorizálnunk – ahogy majd látni fogjuk, ez egy kitűnő módja a Tudomány gyakorlásának – a listán szereplő elemeket úgy rendezzük sorba, ahogy nekünk tetszik. Ha mondjuk két kiló liszt van a lista elején, akkor az F (flour – liszt) betűhöz kapcsolt figuránkat az első pavilonba helyezzük, egyik kezében a kettes szám jelképével, a másikban egy zacskó liszttel, és elképzeljük, hogy visel, vagy visz magával valamit, ami a lisztre utal, például van a fején egy búzából font füzér, vagy kalap. A figura öltözékét, vagy apróbb holmijait is felhasználhatjuk egyes részletek rögzítésére, példának okáért, ha a kívánt liszt teljes őrlésű, akkor az alaknak lehet barna ruhája. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk a lista összes elemére, és a végső képeket elképzeljük, egyiket a másik után, az Emlékezet Kertjének pavilonjaiban. Amikor a Kertet képzeletben újból meglátogatjuk, – jelen esetben a boltban – azok már a helyükön lesznek, készen a használatra.

Ez úgy tűnhet, hogy egy rendkívül bonyolult módja a mindennapi élelmiszerek megjegyzésének, de a leírás bonyolultsága becsapós. Ha már gyakorolgattuk a Tudományt, akár viszonylag rövid ideig is, a képek kitalálása és elhelyezése szó szerint kevesebb időt vesz igénybe, mint hogy megírjunk egy bevásárló listát, a felidézésük pedig még gyorsabb folyamat. Az is gyorsan elérhető lesz, hogy a Kert egyes helyeit ne szám szerinti sorrendben látogassuk meg, és ennek ellenére teljes részletességgel idézzük fel a képeket. Az eredmény: az információ tárolásának egy gyors és rugalmas módja, amelyet nem valószínű, hogy a kocsiban hagyunk!

Az elvont dolgokra való emlékezés, ahogy korábban említettem, ugyanazokat a gyakorlati elemeket használja, de egy kicsit másképp. Egy szót, vagy egy fogalmat gyakran nem lehet úgy elképzelni, mint egy zacskó lisztet, az elvont dolgok köre pedig, amit feltehetőleg meg kéne jegyeznünk, az egyes dolgokat pontosan különválasztva, sokkal szélesebb, mint az, amit egy bevásárlólistára írhatunk (hány dolog van egy élelmiszerboltban, ami világosbarna és F betűvel kezdődik?). Ebből kifolyólag gyakran szükséges lehet, hogy egy absztrakció emlékképébe több részletet sűrítsünk.

Ebben a kontextusban az egyik leghagyományosabb, és egyben egyik leghatékonyabb eszköz egy elv, amelyet a szójátékok szabályának fogok nevezni. A Tudomány történetét végigkísérő memória-irodalom legnagyobb részét tekinthetjük vizuális és verbális játékok kibővített gyakorlatainak - gondoljunk csak arra, amikor egy fenék jelenik meg a nyolcas szám helyett, vagy amikor egy Domitianus nevű embert használunk a latin domum itionem szavak elképzelésére. Egy absztrakciót általában legkönnyebben és leghatékonyabban úgy tudunk memorizálni, hogy kitalálunk hozzá egy konkrét szójátékot, és ezt a szójátékot megjegyezzük. Az pedig fájdalmasan igaznak tűnik, hogy minél rosszabb a szójáték, mnemotechnikai szempontból annál jobb eredményt ér el.

Ha például – vegyünk valamit teljesen találomra – valakinek azt a tényt kéne memorizálnia, hogy a streptococcus baktérium skarlátlázat, reumatikus lázat és streptococcális torokgyulladást okoz, akkor az első feladat az lenne, hogy kitaláljon egy képet a „streptococcus” szóra. Az egyik lehetséges megközelítés az, ha átalakítjuk a szót „strapped to carcass (odaszíjazva a koporsóhoz)” szavakká, és elképzeljük az S betűt reprezentáló alakunkat, ahogy egy koporsó a hátához van erősítve, nagy, jól látható szíjjakkal. A skarlátlázhoz, - esetleg „Scarlett fever” – elképzelhetünk egy videokazettát, rajta az „Elfújta a szél” matricával, ahogy egy nagy lázmérő áll ki belőle és ezt megfejeljük még egy jeges pakolással. A reumatikus lázat pedig – mondjuk legyen „room attic fever” (padlásszoba-láz) – jól szimbolizálhatja egy kis modellház, hasonlóképpen megrakva pakolással, ahogy a padlásszobája ablakából áll ki egy lázmérő. Mindkét képet az eredeti figuránk tarthatná, akinek a torka lehetne piros, gyulladt, hogy jelezze a torokgyulladást. Ezt ismét sokkal több időbe kerül elmagyarázni, vagy akár leírni, mint amennyi alatt a gyakorlatban kivitelezzük.

Ugyanezzel az eljárással memorizálhatjuk szavaknak, mondatoknak, vagy eszméknek az egymáshoz kapcsolódó sorozatát úgy, hogy minden egyes elemükhöz egy figurát helyezünk el az Emlékezet Kertjének egy pavilonjába (vagy egy nagyobb kapacitású rendszer megfelelő helyeire). Különböző sorozatokat úgy tarthatunk szétválasztva az emlékezetben, hogy egy adott sorozat minden figuráját ugyanazzal a szimbólummal jelöljük meg. Például, ha a fentebb leírt streptococcus kép egy gyógyászati jellegű sorozat tagja, ez és a sorozat összes többi figurája hordhat mondjuk sztetoszkópot. Ezek azonban már magasabb szintű technikák, amelyekkel az alapmódszer elsajátítása után érdemes behatóan ismerkedni.

A gyakorlás szabályai

Amennyiben látni akarjuk, mire képes, a Memória Tudománya is pontosan azt kívánja meg, mint bármely más hermetikus gyakorlati módszer, a gyakorlást. Bár viszonylag könnyen megtanulható és használható, de azért nem egy erőfeszítés-mentes módszer, és pontosan annyi eredményt érhetünk el vele, amennyi időt és energiát belefektettünk. Minden tanuló saját maga kell, hogy megítélje ezt, azonban elmondhatjuk, hogy a Tudomány régi kéziratai mind megegyeznek abban, hogy a mindennapos gyakorlás, még ha csak pár perc is naponta, elengedhetetlen, ha valódi készségekre akarunk szert tenni.

A szükséges munka két részre oszlik. Az első rész a felkészülés, ez magában foglalja a rendszer használatához szükséges helyek és képek megtanulását. Ez az előzőekben leírt módon megtehető. Megtanulni tájékozódni az Emlékezet Kertjében és memorizálni az alapvető betű- és számképeket: ez általában néhány órányi folyamatos munka, vagy egy hét, ha csak néhány szabad percünkben foglalkozunk vele.

A második a gyakorlati rész és abból áll, hogy ténylegesen használjuk a rendszert az információ megjegyzésére és felidézésére. Ezt lankadatlanul kell csinálni, napi rendszerességgel, ha egyáltalán azt akarjuk, hogy a módszer kellően hatékonnyá váljon ahhoz, hogy megérje csinálni. A legcélravezetőbb hasznos, mindennapi dolgokkal gyakorolni, mint a bevásárló listák, találkozó napirendek, teendők, és így tovább. Ellentétben az emlékezet edzésére használt olykor irreleváns anyagokkal, ezek felett nem lehet egyszerűen átsiklani, és valahányszor memorizálunk, majd felidézünk egy ilyen listát, a Tudomány szempontjából létfontosságú gondolkodási szokások megerősödnek.

Az egyik ilyen szokás, a siker szokásának az elmélyítése itt különös fontossággal bír. Egy olyan társadalomban, amely hajlamos az emberi képességek lebecsülésére, a technológia képességeivel szemben, gyakran alaposan meg kell magunkat győzni, hogy egy puszta emberi lény, a gépek segítsége nélkül, képes valamit rendesen megcsinálni! Ezért, mint bármely más új készség esetén, az egyszerű feladatokat kell próbálgatni és sikerrel megoldani mielőtt bonyolultabbakba vágnánk, és a Tudomány magasabb szintjeit is lépésenként ajánlatos elsajátítani.