Milyen más irányt vehetett volna az élet?

/ How different of a direction could life have taken? című poszt a redditről - fordítás általam: /

Az a szórakoztató a más bolygókon lévő életben, hogy viszonylag szabadon találgathatunk, mivel fogalmunk sincs, hogy az életnek ott milyen szabályokat kell követnie. A saját bolygónkon található élet korlátozott mintáját és korlátozott számú izotópot alapul véve azonban mégis megállapíthatjuk, hogy különböző utakon lehet ugyanahhoz az eredményhez jutni.

A szem függetlenül fejlődött ki a puhatestűeknél és a gerinceseknél. A fotoszintézis függetlenül fejlődött ki a növényeknél és néhány rovarfajnál. Az intelligencia függetlenül fejlődött ki a delfineknél, a papagájoknál, varjúknál, elefántoknál, embereknél és polipoknál.

Milyen más irányt vett volna az élet, ha a bolygónkon egy kicsit erősebb lenne a gravitáció? Mennyiben lenne más a végeredmény, ha a hidrogénünk többségében deutérium lenne prótium helyett? Mi történt volna ha a bolygónk 10%-al távolabb lenne a Naptól? Semmi okunk azt feltételezni, hogy bolygónk ez élethez szükséges elemek tökéletes keveréke. Mindössze annyit jelenthetünk ki, az intelligencia létrejöttéhez úgy látszik megfelelt.
De még ez is vitatható.

Ha Boltzmann javaslatát vesszük, miszerint nagyobb eséllyel alakul ki egy működőképes agy spontán, a véletlen folytán az univerzumban, mint egy bolygón, akkor elképzelhető, hogy a gondolataink és emlékeink valójában illúziók, a véletlen termékei, nem pedig tényleges megfigyelések, és a bolygó, amiről azt hisszük, hogy az otthonunk, igazából nem is létezik. Ez szolipszizmushoz vezet, mivel azt jelenti, hogy nem zárható ki, hogy megfigyeléseink és emlékeink mind illúziók csupán. Vannak ismerőseim, akik úgy vélik, hogy azért volt fontos a megvilágosodás létrejöttében a keresztény teológia, mert a klasszikus filozófia megrekedt az akkoriban népszerű újplatonikus doktrínák miatt, amik nem voltak hajlandóak a világot valódiként, a megfigyeléseinket pedig megbízhatóként elismerni. Úgy tűnik, elértünk az időben egy olyan pontot, amikor újra szembe kell néznünk ezekkel a kérdésekkel.

Személy szerint én nem szeretem engedni, hogy korlátozzák képzeletemet a tapasztalataim alapján általam lehetségesnek gondoltak. Amellett, hogy nem kívánom figyelmen kívül hagyni a lehetőséget, hogy a megfigyeléseim mind a véletlen termékei, nem hiszem, hogy azok reprezentatívak lennének arra nézve, hogy milyennek kell lennie az életnek. Elvégre is a megfigyeléseimet mindössze ama tény tette lehetővé, hogy az evolúció ezen a bolygón olyan irányt vett, ami a létezésemhez vezetett. Vagyis bolygónk aligha szolgálhat mintául az életre más környezetben.

Vegyük észre azt is, hogy egyes események, amik a bolygónkon történtek, a véletlen eredményeinek tűnnek. Az többsejtű életformák evolúciója több milliárd évet vett igénybe. Egy a millióhoz statisztikai fluktuáció vagyunk csupán, ahol sikeresen kialakult a többsejtű élet, mielőtt a csillag, mely az egysejtű életet lehetővé teszi, elpusztul? Ez nem zárható ki. Azt sem tudjuk, hogy vége szakad-e a biológiai evolúciónak a mesterséges intelligencia létrejöttével. A mesterséges intelligencia eredményezhet csak gépek által lakott bolygókat, ugyanúgy, ahogy egy feltételezett korábbi RNS alapú világ evolúciója során átadta helyét a DNS alapú életnek. Egy módszeresen sikeresebb valami kiírthatja a korábban létezőt, épp ahogyan az emberek már nagyságrendekkel többen vannak, mint az összes többi nem-háziasított szárazföldi gerincies, együttvéve.

Azt sem tudjuk, lehetséges-e, hogy egy élőlény, megfelelő körülmények megléte esetén monopóliumot alakítson ki magának az életre. Állhatnak bolygók egyetlen élőlényből, ami egymaga hasznosít minden fotoszintetikus kapacitást. Végül elképzelhető, hogy nem vagyunk képesek felismerni az intelligencia bizonyos formáit, mert annyira radikálisan különböznek attól, amit felfedezni számítunk. Némely biológus azt állítja, hogy a növények intelligenciáját sem vesszük észre, mert vizuális és akusztikus jelek helyett vegyi úton kommunikálnak, és lassabb életet élnek, mint az állatok. Azt állítják, hogy a monokultúra épp olyan visszaélés a növényekkel szemben, mint a nagyipari gazdálkodás az állatokkal szemben.

Kicsit csalódott lennék, ha a földönkívüli élet bármi módon hasonló lenne ahhoz, amit ismerünk. Személy szerint arra számítok, hogy gépek vagy poszt-emberek jövőbeli generációi micéliummal borított hatalmas aszteroidákat és üstökösöket találnak, amik napvitorlával manővereznek az univerzumon át. Ezeknek az organizmusoknak egy év egy szempillantás. Élvezettel figyelik bolygónknat és észreveszik a színek vibrálását, amint jégkorszakok jönnek és mennek. Néha csírasejtjeikkel megtermékenyítenek bioszférával rendelkező bolygókat, amik mellett elhaladnak, ami földalatti micéliumhálózatokat eredményez földjeinkben, és egész erdőknek teszi lehetővé a tudat ajándékát. Bolygónk tudatos erdői épp azért nem kommunikálnak velünk, amiért mi sem beszélünk a gyomrunkban található baktériumokkal.

Kapcsolódó bejegyzések:
Fermi paradoxon még egyszer
Önkorlátozó intelligencia?
A mélyülő paradoxon