2030

/ Ran Prieur néhány írása a közelmúltból, fordítás általam: /

Kaptam mostanában néhány olvasói kérdést arról, hogy miért hagytam fel az önellátó gazdálkodással. Ezt írtam egy válaszlevélben:

"Mikor kipróbáltam, rájöttem, mennyire nehéz is valójában. És azt is észrevettem, hogy az ismerőseim, akik a kisközösségi földműves életmódot választották, boldogtalanabbak voltak a városiaknál. A gyakorlatban a legtöbb vissza-a-földhöz utat járó végül kis ingatlanfejlesztővé, vagy távoli kertvárosivá válik. Továbbra is beautóznak a városba ételért és készletekért, sokkal messzebbre kell utazniuk, kivágnak egy csomó fát, és az egyetlen előnye az egésznek a szebb táj."

Több oka is van, amiért az emberek vissza akarnak térni a földhöz:
1. Utálják a várost, mert nehezen viselik a káoszt. De a vadonban még nagyobb a káosz!
2. Úgy képzelik, hogy a vidékiek jobban viselnének egy összeomlást. De a történelem során a városi emberek viselték jobban, mert a városokban sűrűn összpontosulnak a készségek, termékek és gazdasági lehetőségek.
3. Túlbecsülik zárkózottságukat, és hogy mennyire boldogok és józanak tudnak maradni hosszú elszigetelségben.
4. Úgy érzik - helyesen-, hogy a vidéki önfenntartás az életüket értelemmel telibbé teszi. De ez a fiatalok problémája és egy fiatal megoldása: hatalmas fizikai munkát cserélni értelemre. Az idősebb embereknek kevesebb energiájuk van és jobban képesek maguk megteremteni az értelmet az életükben vagy rálelni apróbb dolgokban.
5. Úgy érzik - helyesen-, hogy az emberi civilizáció egy nagy rakás tévedés. De ebből nem következik, hogy megpróbálni fizikailag kivül kerülni rajta egy jó lépés - különösen az embereknek nem. Alkalmazkodóképes faj vagyunk és az alkalmazkodóképes nem-emberek, mint a varjak és a szürke mókusok remekül elvannak az emberi településeken. Úgy vélem, hogy a legjobb húzás fizikailag közel maradni a központhoz, de mentálisan a peremén. Vagy ahogy az ősi Keresztények mondták: "a világban de nem e világból."

---

Azon az állításomon gondolkodtam, amit múlt pénteken mondtam, hogy a városi emberek jobban fognak boldogulni egy összeomlás esetén, mint a vidékiek. Egy olvasó rámutatott, hogy a vidékiek jobban jártak a weimari Németországban. Róma hanyatlása során is jól voltak. Szóval a válasz több dologtól függ. Itt egy gondolatkísérlet: milyen változásoknak kellene történniük ahhoz, hogy a vidékiek jobban boldoguljanak a városiaknál, a 21. századi Amerika összeomlása esetén?

Először szükségünk van egy összeomlási forgatókönyvre. Én azt mondom, hogy a folyékony üzemanyagok továbbra is leszállóágon lesznek, a megújulók nem tudják elég gyorsan helyettesíteni őket, és minden, ami a folyékony üzemanyagoktól függ, sokkal drágább lesz. Ez a gazdaságban több évtizednyi stagnálást vagy csökkenést eredményez. Egy másik faktor a munka pénzgazdaság alóli kivonása: a 20. század gazdasági növekedésének jelentős része származott abból, hogy az olyan munkák, ami korábban kívül voltak a pénzgazdaságon (mint pl. a gyermekfelügyelet és ételkészítés), bekerültek a pénzgazdaságba. Ez meg fog fordulni, mert amint az emberek elvesztik a munkájukat, ingyen el fogják végezni azokat a feladatokat otthon, amikért eddig másoknak fizettek, így azok is elvesztik a munkájukat és így tovább.

Az új pénzkereseti lehetőségeket azok ragadják meg, akik a legjobb helyzetben vannak: főleg az amúgy is gazdagok. El fogunk mozdulni egy jobbágy gazdaság felé, ahol csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy megvegyék más emberek idejét és sokat fognak venni belőle. Mégis, a többségünk nem fog éhezni. Az elit érdekelt abban, hogy épp elég vagyont osszon szét ahhoz, hogy ne csináljunk erőszakos lázadást. Előbb utóbb ez a feltétel nélküli alapjövedelem formáját ölti, de az amerikaiak még évtizedekig ellen fognak állni neki, leginkább azért, mert a legalacsonyabb feletti osztály nem képes elviselni az élet ürességét, ha nem nézheti le a legalacsonyabb osztályt. Ugyanezen ok miatt fogjuk halogatni az egyéni eladósodás elkerülhetetlen tömeges eltörlését is.

Itt van hát a 2030-as évek Amerikája: akadálypályán kell átugrálnod (szörnyű bürokratikus munkahelyeket teremtve), hogy hozzájuthass az állami juttatásokhoz, többnyire egészségtelen ételek és antidepresszánsok formájában; hatalmas megfizethetetlen adósságaid vannak (szörnyű munkahelyeket teremtve a behajtócégeknél); többször kilakoltattak már és részt vettél néhány taktikailag haszontalan politikai tüntetésen (szörnyű munkát adva a rendőröknek); nincs autód, de alkalmanként bérelsz egy önvezető kocsit; keresel némi pénzt túlárazott művészi és kézműves termékekkel, alkoholra és fűre költesz, és az időd nagy részét megfelelő élelmiszer és egyéb szükségleti cikkek után kutatva és high-tech szórakoztatást fogyasztva töltöd.

Egy ilyen forgatókönyv esetén miben lenne jobb a vidéki élet a városinál?

Úgy tűnik, hogy a vidékieknek meg van az az előnyük, hogy hozzáférnek az élelemhez. De jelenleg szinte minden mezőgazdasági területet ipari monokultúrák használnak. Nem tudod felesleges káposztára cserélni a felesleges kecsketejet, ha ötven mérföld Cargill által kezelt kukoricafölddel vagy körülvéve. Tehát mindent magadnak kell előállítanod a saját földeden, ami még korlátlan erőforrásokkal is nehéz. Ahhoz, hogy a vidéki élet jobb legyen, az óriás gazdaságoknak valahogy szét kellene darabolódniuk és újra benépesülniük sok kicsi, független gazdával, és nekik mind lakhatásra lesz szükségük. Egy egyszerűbb módja lényegében ugyanennek, ha a már jelenleg is a közepes népsűrűségű városi és külvárosi negyedekben élő emberek alakítják át kertjeiket élelmiszer termelésre. Reálisan senki sem fogja megtermelni magának az összes szükséges élelmet, mert mindannyian hozzáférnek a rossz minőségű ipari élelmiszerekhez. Csak épp akkora kertre van szükséged, hogy elég jó minőségű élelmiszert tudj termelni ahhoz, hogy egészséges maradj.

Emellett, a vidékieknek egyenlő vagy jobb hozzáféréssel kell rendelkezniük a nem élelmiszeripari termékekhez. Ez a régi időkben könnyebb volt, amikor kevesebb ilyen termékre volt igény és több volt az elkészítésükhöz szükséges szaktudás. Még a weimari Németország idején is sokkal több olyan ember ember volt, akik tudtak seprűt és fejszét készíteni, nem zavarta őket, ha faleveléllel kellett kitörölniük a valagukat, nem volt szükségük egy szekrénnyi gyógyszerre és nem ölte meg őket az unalom, ha pár órát egy fa alatt kellett ücsörögniük. Ahhoz, hogy ezt ma elérjük, radikális kulturális változásra lenne szükség, vagy rendkívül hatékony 3D nyomtatókra mindenhol. Máskülönben könnyebb lesz hozzáférni a javakhoz, ha közelebb vagy az ellátási láncokhoz, amik először a kikötőkkel és vasúti csomópontokkal rendelkező városokba vezetnek, aztán drága közúti teherszállítással a többi városba, végül pedig a kisvárosokba.

A vidéki emberek javára írom az emberi közösségben való kételkedést. Ha az információs technológia még erősebb lesz, mind tele leszünk a közösségi média virtuális ismerőseivel, és ki leszünk éhezve a valódi személyes barátokra, bárhol is éljünk. De ha technológiai összeomlást feltételezünk, a vidék csak rendkívül valószínűtlen tömeges áttelepüléssel és kulturális változással érhet fel a várossal.

Végül gazdasági lehetőségekre is szükségünk van, az időnk és készségeink pénzre és dolgokra való cserélésének módjaira. Itt a vidéki lét előnye az, hogy elég földed lehet ahhoz, hogy élelmiszer többletet termelj és értékesítsd. De ez csak akkor működik, ha el tudod juttatni az élelmiszert a vásárlókhoz, és ne feledd, hogy az üzemanyag drágább lesz, az utak pedig bizonyosan rosszabb állapotban. Mivel az összes pénz a gazdagoknál lesz, a termékeidet közvetlenül nekik akarod majd eladni, ők viszont a városok környékén fognak lakni. Ismételten, a vidéki élet legjobb reménye, hogy az információs technológia megnöveli a nem-fizikai áruk és szolgáltatások számát és a lényegtelenné teszi, hol tartózkodsz.

---

A minap kaptam egy levelet egy olvasótól, aki nemrég érettségizett és tanácsot kért ezekben a nehéz időkben. Tíz évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy szerezz valamennyi földet és tanulj gyakorlati képességeket, mint az élelem gyűjtögetés vagy a fémmegmunkálás. Most azt mondanám, hogy a legjobb képességek a meta-készségek, mint az értelemmel teliség vagy a lehetőségek gyors felismersése, és csak akkor állj neki a gyakorlati képességek megszerzésének, ha szereted annyira, hogy nem érdekel, hogy nem célravezető.

Szégyellem, hogy valaha is technológiai összeomlást jósoltam, mert a bizonyítékok annyira légből kapottak. Ehelyett arra számítok, hogy a mesterséges intelligencia és a biotechnológia izgalmassá fogja tenni a több évtizedes gazdasági hanyatlást, amint a globális rendszer átevez az éghajlatváltozás és a nem-megújuló erőforrások végének zavaros vizein. A gyenge minőségű gyári termékek és az ipari kaja megfizethető marad, de a jó ételek, a közlekedés és a szolgáltatások, amiket valódi emberek nyújtanak drágulni fognak. Úgy gondolom, hogy a legjobb egy kis házban lakni, nagy telekkel, egy kikötővel vagy vasúti csomóponttal rendelkező városban. Közel szeretnél maradni az ellátási vonalakhoz, de elegendő nagyságú kerttel rendelkezni ahhoz, hogy megtermelj olyan luxus élelmiszereket, mint az áfonya vagy az igazán jó paradicsom. Ha távolabb mész a vidék felé, a saját élelem megtermelésével megspórolt pénz eltörpül az utazás és szállítás költségei mellett. A teljes önellátás jó téma lenne egy regényhez.

Az én nemzedékem Amerika történeleme során az első, akik szegényebbek, mint a szüleik. Az ezredfordulón születettek (Millennials) szegényebbek mint mi, és ez a trend folytatódni fog, míg a globális infrastruktúra átáll a megújulókra, talán 2060-ig. Eközben ha el tudod kerülni, hogy adósságba verd magad és találsz egy stresszmentes állást, amivel megtakarításokat tudsz képezni, viszonylag jól elleszel. Az "adósság" pont annyira valóságos, amennyire annak hisszük. Többnyire egy trükk, hogy az emberek szégyelljék magukat, amiért nincs politikai hatalmuk. Nem mintha bármi jót tenne, ha dühösnek lennénk. A rendszer teljesen zárt, és a 21. század legforradalmibb politikai változása, a feltétel nélküli alapjövedelem, elkerülhetetlen lesz a rendszer stabilan tartásához, hogy a munkanélküli többséget éhes fegyveresekből visszaváltoztassa fogyasztókká.

A technológia forradalmat ígér, de a gyakorlatban az új erők 90%-át arra fogják használni, hogy megakadályozzák a maradék tíz százalékot abban, hogy bármi veszélyeset csináljon. 2200-ra nem lesz szegénység, éhínség és senkinek se lesz lehetőség se arra, hogy változtasson, kivéve hogy még gyorsabban elzárja a lehetőséget mások elől a változtatásra. A józanul gondolkodók tisztában lesznek vele, hogy jobban élnek, mint mi, de mégis arról fantáziálnak majd, hogy a mi időnkben éljenek. Az öngyilkosság lesz a vezető halálok és 2300-ra minden nem öngyilkosságból eredő haláleset hírértékkel bír majd. 3000-re vagy kihalunk, vagy a valóság egy másik szintjére kerülünk valamiféle tudat-technológia által, amit ha ma megpróbálnál körülírni, teljes őrültségnek tűnne.

Kapcsolódó bejegyzések:
Az önellátás mítosza
Az olajcsúcs és a városi fenntarthatóság

One thought on “2030

  1. Sok nagy gondolkodó az át nem gondolt tanácsaival, na meg jóslataival hitelteleníti el magát ...
    Igaz, ő felvállalta, ez becsülendő.

    Köszönöm a fordítást!
    Minden jót!

    Üdvözlettel: V.D.

Comments are closed.