Bezzeg a nomádok

/ Dmitry Orlov - In Praise of Nomads, fordítás általam: /

Az elmúlt néhány hónapban egy sátor alatt éltünk, amit a hajónkra húztunk. A legtöbben így tesznek, akik északi éghajlaton hajón laknak. Amikor kezd hidegre fordulni az idő, az emberek keretet ácsolnak, ami többnyire egy a hajó hosszában elhelyezett gerincrúdból, néhány támasztó rúdból és az azokat kifeszítő hevederek hálójából áll. Minden hajó egy kicsit más elrendezést igényel. Ha a keret készen áll, üvegház módjára rákerül a zsugorfólia. A fóliát levágják, begyűrik hajótestet körbefogó pántok alá és összehegesztik, hogy egészet alkosson. Ha kész, a fólia összezsugorodik és áttetsző kupolát alkot az egész hajó körül. A hegesztés és zsugorítás egy nagy, propán meghajtású hőlégfúvó és egy hegesztő kesztyű segítségével történik. Ennek hatására a fűtésköltség kevesebb, mint a felére csökken, mert az üvegházhatás kényelmes hőmérsékletet biztosít a fedélzeten nap közben, még borús időben is, lehetővé téve, hogy lekapcsoljuk a fűtést, ablakot nyissunk és kiszellőztessük a hajót. Még egy fagyos napon is elég meleg szokott lenni ahhoz, hogy rövid nadrágban és pólóban üljünk a kokpitben. A kupola azt is lehetővé teszi, hogy a kabin helyett a fedélzeten tároljuk a téli ruhákat, az ellátmányokat és sok minden mást, felszabadítva a szűkös lenti teret. A tavasz beköszöntével a fóliát feldarabolják és újrahasznosítják, a keretet pedig elbontják.

A zsugorfóliázás földhözragadtnak tűnhet, de fura mód kielégítő. Építészet, architektúra, a görög archi, "aki irányít" és tectos, "fed" a legtisztább formájában. A szerkezet megtervezése gondolkodást igényel. A legerősebb, legmerevebb építmény a cél, a lehető legkevesebb szerkezeti elemből, anyagból és erőfeszítésből. Értelmet nyer Buckminster Fuller "tensegrity" koncepciója: a szerkezet a húzás és nyomás óvatos egyensúlya révén válik önfenntartóvá. Nem magától értetődő az eredmény: egy erős, funkcionális és vízálló hajlék, ami ellenáll a nor'easternek is [hurrikánszerű vihar Észak-Amerika partjainál - a ford. megj.], kevesebb mint egy nap alatt épül fel és kevesebb mint 200 dollárból, egyetlen ember által (némi szomszédi segítséggel, a fólia odatűzésénél - köszi Lee és Ray!). És amikor eljön az ideje, hogy újra mozgásba lendüljön a hajó, épp ennyire könnyen leszedhető: pár óra munka egy késsel, és nyoma sem marad.

Miután a hajó átkerült a nyári lakhelyére, egy másik, sokkal egyszerűbb feladat vár: felrakni a napellenzőt a kokpitre. Ez egy meglehetősen bonyolult szabású sötét vászondarab, amit úgy vágtak ki és varrtak meg, hogy illeszkedjen a hajó szerkezetére, hogy a még a legforróbb napokon is meg lehessen maradni a kokpitben. Célja, hogy kizárja a napfényt, beengedje a szellőt és fedezéket nyújtson, és hogy védjen a víztől, ha esik. Napsütéses napokon a felülete felmelegszik és feláramlást hoz létre, ami felszívja a hűvösebb levegőt a vízről, amivel a kokpit hőmérsékletét 15-20 fokkal is csökkenti. Ez általában elegendő ahhoz, hogy kényelmesen legyünk légkondicionáló nélkül is. Jelenlegi ponyvánk látott már szebb napokat is. Jó párszor varrtuk, és rövidesen foltoznunk is kell. Előbb-utóbb készítenünk kell egy újat, ami körülbelül 150 dollár anyagköltségbe és egy nap munkába fog kerülni.

Ezeket mind páratlanul hatékony alkalmazkodásnak találom: a telet egy áttetsző kupola alatt tölteni egy védett öbölben, a nyarat egy napellenző alatt egy kikötőben, ahol állandóan kellemes szellő fúj. Ami ezeket az adaptációkat lehetővé teszi, az a ház hiánya. A szó szoros értelmében hajléktalanak számítunk, bár ez az elképzelés teljesen bizarrnak tűnik számomra, hiszen a hajónk az otthonunk. Inkább "háztalanok" vagyunk, ami viszont csak első ránézésre látszik hátránynak, nekem inkább áldásnak tűnik. Egy családi ház átlagos ára az USA-ban közel 200.000 dollár, míg az átlagos évi jövedelem körülbelül 50.000. Az alapvető szabály az, hogy a lakhatás kiadásainak nem szabad meghaladniuk a jövedelem 30%-át, bár az USA-ban a bérlők fele ennél többet fizet. De ha 30%-al számolunk, egy átlagos amerikai családnak 13 évre van szüksége ahhoz, hogy összespóroljon egy házra valót. Mivel időközben is lakniuk kell valahol, hitelbe vásárolnak, és a kamat könnyedén meg is duplázhatja ezt az időt, ami azt jelenti, hogy egy család a termékeny éveinek harmadát elherdálja arra, hogy lakóhelyet biztosítson magának!

Túl azon, hogy gazdasági szempontból tisztán őrültség, számos más probléma is van ezzel. Először is, a ház nem tud mozogni. Nos, számomra mindig is izgalmas egy új helyre költözni, akár csak néhány mérföldre, anélkül hogy össze kéne csomagolnom vagy bármiféle módon készülődnöm, azon kívül, hogy leveszem a vitorlatakarókat, bemelegítem a motort és eloldozom a köteleket. Ha az emberek sokáig egy helyben maradnak, elvesztik látásukat. Nem szó szerint vakulnak meg, látják a formákat, színeket, felismerik az arcokat és nem mennek neki a dolgoknak, de ennyi - mert ha minden áldott nap ugyanazt a tájat nézed, akkor nem tudsz friss szemmel tekinteni rá, hogy megfigyeld hogyan változik idővel, hogy olyannak lásd, amilyen valójában. Ahhoz, hogy semlegesítsd ezt a hatást, már az is elegendő, ha váltasz egy nyári és egy téli lak között, mert így észreveheted, idővel hogyan javul vagy romlik egy adott hely.

Továbbá, a házak szinte minden célra alkalmatlanok. Télen hidegek, csomó drága hőt igényelnek. Nyáron forróak, csomó drága légkondicionálásra szorulnak. Utcák mentén épülnek, kitéve lakóikat a kipufogófüstnek. A tetejüket nem lehet télen átlátszóvá, nyáron fényvisszaverővé tenni, ledönteni a falaikat, amikor felszökik a hőmérő higanyszála vagy rájuk dobni némi extra szigetelést, ha hidegebb a tél a szokásosnál.

Végül, a házak a civilizáció találmányai között szinte egyedülállóak abban, hogy véglegesként gondolkodunk róluk. Ez azt jelenti, hogy a házak ott maradnak akkor is, amikor eredeti céljukat már bevégezték (mint mondjuk olcsó lakhatást biztosítani az ipari munkások számára), lassan nyomornegyedekké és romokká züllenek, és végül egy vagyonba kerül a lerombolásuk. Az építészeti divat változik, de az épületek nem. "A divat a csúfságnak olyan elviselhetetlen formája, hogy hat hónaponként váltani kell" - mondta egyszer Oscar Wilde. De nem dobhatunk a tűzbe egy rusnya épületet, ahogyan azt egy pár rusnya cipővel megtehetjük. Néhány kivételtől eltekintve (mondjuk a toszkánai dombtetők városai tavasszal) a házak elrondítják a tájat, telezsúfolva azt divatjamúlt romjaikkal.

A fix lakhely feladása számos előnnyel jár: szabadon mozoghatsz; a körülmények akadályoznak a fogyasztói szemét felhalmozásában; esélyt kapsz a helyzetednek megfelelő saját menedék megépítésére, a jövedelmed harmada vagy még nagyobb hányada a megtakarításodat növeli, ahelyett hogy elherdálnád. Ezek mind gyakorlati szempontok, de a nomád élet többről szól, mint pusztán gyakorlatiasságról. A nomád lét nem csak ügyes alkalmazkodás a változó időkhöz. De isteni és magasztos is.

Amikor a legtöbb ember meghallja a bibliai kifejezést, hogy "az Úr házába", egy katedrálist vagy templomot képzel el. Berögzült fogalmuk a házról, hogy az egy nagy, állandó, mozdulatlan szerkezet. Micsoda meglepetés ezután szembesülni azzal, hogy az Úr háza kezdetben egészen biztosan egy sátor volt: Az ősi héber "beth" vagy az arab "bayt" szavak egyaránt "sátort" jelentettek. A letelepedettek és a nomádok közötti feszültség végig jelen van a Bibliában. A rabszolgaság és szabadság közötti feszültség. És a bibliai történet világossá teszi, hogy Isten, vagy Jahve - eredetileg nomád isten -, a nyájak és csordák beduin istene, mindig a nomádok pártján áll.

Vessünk egy pillantást a világ egyik nagy teremtésmítoszára, Ábrahám történetére, aki az ábrahámi vallások, az iszlám, a judaizmus és a kereszténység névadója, melyek hívei a Föld lakosságának több, mint felét adják. A történet szerint Ábrahám és unokaöccse Lót elhagyják a várost és nyájaikkal Kánaán felé veszik az irányt, ahol nomádokként élnek a sivatag szélén. De összevesznek, és Lót Szodomába és Gomorába megy. Az úr megbünteti választásáért, elpusztítva a városokat és sóbálvánnyá változtatva a feleségét, aki csak a pusztítást nézheti, míg Ábrahám tiszta marad és továbbra is mozgásban, és két fia, Izmael és Izsák tovább élnek, hogy megalapítsanak két nagy nomád törzset az arabokat és a zsidókat.

Bár a nomád életmód az ideális, állandó a nomádok és a letelepültek közötti feszültség. Az aszályok, az éhínség és a politikai elnyomás gyakran kényszeríti a nomádokat arra, hogy a letelepedettek között keressenek menedéket. Ha túl sokáig maradnak, elveszíthetik nomád szokásaikat és ott rekednek. Még Ábrahámot is az éhínség hajtotta Kánaán elhagyására és hogy egy ideig Egyiptomban húzza meg magát, de amint javultak a körülmények, gyorsan továbbállt. Később egy másik éhínség alkalmával a leszármazottai is kénytelek voltak visszatérni Egyiptomba, és az életre szóló szolgaságba, de üdülésük ekkor kellően hosszú ideig tartott ahhoz, hogy elveszítsék nomád készségeiket, ami rabszolgasorsa ítélte őket. Sikerült azonban kitermelniük egy látnokot - Mózest -, aki egy beduin nőt vett feleségül. Ez a nő lett a kultúra átültetésének kulcsa, ami lehetővé tette, hogy a zsidók visszatérjenek a vadonba és visszanyerjék szabadságukat.

A nomád életmód kulturálisan és technológiailag fejlett, beleértve az olyan dolgokat, mint a hordozható hajlék, az állatokkal a szimbiózishoz közelálló kapcsolat, az önszerveződés kis és nagycsoportokban, a zord és csaknem teljesen kopár terepen való túlélés és a örökké változó területek feletti ellenőrzés és irányítás képessége. Ennek a kulturális és technológiai tudásnak több mint a fele minden nomád kultúrában a nők felségterülete, mert a nők azok, akik a sátrat elkészítik és felállítják. A férfiak felelősek az állattartásért, a szerszámok készítéséért, a vadászatért, horgászatért, harcért és a sátorrudak elkészítéséért, de a nők varrnak, szőnek és hímeznek. A sátor jellemzően a hozomány része és végig a nő birtokában marad, amit válás esetén is megtarthat.

Sétáljunk be bármely nomád sátrába és a belső elrendezésben mindenütt meg fogjuk találni a tér ugyanazon szempontok szerinti elkülönítését. A bejárattól balra van a női oldal. Itt a fal mentén minden megtalálható, ami az élelem elkészítéséhez vagy a bőrrel és anyagokkal való munkához, illetve a gyermekgondozáshoz kell. A jobb oldal a férfiaké. A fal mentén itt szerszámokat, fegyvereket, nyergeket és hámokat találhatunk. Középen van a kandalló. A kandalló mögötti rész a szent hely, egy oltárral. A legnagyobb becsben tartott hely az oltár előtt van. Az arabok esetében az elválasztást egy függönnyel, az úgynevezett qata-val is kihangsúlyozták, míg az észak-amerikai indián tipikben az elválasztás inkább hallgatólagos, de mindig ott van - egyetemes a nomád kultúrákban. Kifejlődése teljesen érhető: a nomádok élete annyira összetett és olyan kompetenciákat igényel, hogy a nők és férfiak közötti feladatmegosztás nélkülözhetetlen a túléléshez. Egy magányos férfi képes lehet a nomád életre, de ahhoz, hogy a nomád életmód mint civilizáció létezhessen, szükség van a női-nomádokra, a női-nomád know-howra.

A nők általában konzervatívabbak, mint a férfiak (a politikát tegyük félre), hogy tudásukat többé-kevésbé változatlanul továbbadják lányaiknak. Ezért a nomád építészetben a formák hihetetlen stabilitását találjuk. A bibliában leírt fekete sátor, amivel az izraeliták táboroztak Kánaánban, megtalálható a Casablancától húzódó sivatagi öv mentén az Atlanti-óceán partjától, Afrikán át egészen Tibetig (ahol a jak hasának szőrét használják a szövethez). Egy téglalap alakú kecskeszőr szövet, melyeket széles szőtt szalagokkal varrnak össze, oszlopokra terítik és hosszú kötelekkel kampókhoz rögzítenek. A belső teret a napfény kizárásával tartja hűvösen, a laza szövésű anyag átengedi a felfele áramló levegőt, de ha esik, a kecskeszőr szálak megduzzadnak és vízhatlan felületet alkotnak.

A fekete sátor égövtől északra fekszik a jurta öv. A jurták szabadon álló, hordó alakú rácsos keretből állnak, mely felül egy kör alakú füstnyílással zárul. Ezt a koronát központi póznák tartják, és a korona rudakkal rögzül a rács felső részéhez. A keretet nemezzel borítják, melynek vastagsága alkalmazkodik az éghajlat hőmérsékletéhez. Mongólia lakosságának jelentős része a mai napig jurtákban él, és a jurtalakó mongolok egykor Bécs kapujáig jutottak. Buckminster Fuller Dymaxion háza lényegében egy alumíniumból készített jurta volt, ami nem egy szerencsés anyagválasztás, mivel az alumínium nem nő a fákon vagy a birkákon.

A jurta zónától északra az egész sarkvidéki régióban két alapvető formát láthatunk: a kúp alakú sátrat és a kupolasátrat, bőrrel és irhával vagy gőzölt nyírfakéreggel fedve. Belül gyakran ugyanazt az elrendezést találjuk: kandalló középen, nők balra, férfiak jobbra, oltár hátul. A Korják-Csukcs jaranga kifejezetten figyelemre méltó.
Ezek a Szibéria legtávolabbi, északi részén élő törzsek egy polognak nevezett, sátor a sátorban megoldást használnak, hogy a -40 fok alatti hőmérsékleteken is melegen tudják tartani magukat. Az elkerülhetetlen páralecsapodást úgy kezelik, hogy a pologot a nap folyamán kiviszik, így a pára megfagy és egy bottal leütögethető.

A nomád életmód egy nagy adag fejlett technológiát és tudást igénylő innováció. Viszonylag újkeletű, és megjelenése sok helyen egybeesett a különböző állatok háziasításával. A szimbiózis ezekkel az állatokkal lehetővé tette, hogy fennmaradjanak olyan tájakon is, ahol az állandó népességet hamar megtizedelné az éhínség és a szomjúság. Kezdve a sivatagban élő fekete sátras nomádoktól, akik a tevétől, és Tibet síkságainak jurtalakóitól, akik a lótól függnek, a sarkvidéki törzsekig, akik Eurázsiában a rénszarvasra, Észak-Amerikában pedig vadon élő rokonára a karibura támaszkodnak. A nomadizmus eljövetele előtt a nomádok által benépesített legtöbb hely lakatlan volt.

Természetesen vannak olyan helyek a világban, ahol egy nomád törzs sem képes túlélni, de amikor látják, hogy változnak a körülmények, legalább megvan a lehetőségük a mozgásra. Egy letelepedett népesség stabil klímára támaszkodik, hogy évszakról évszakra képes legyen betakarítani a termést ugyanarról a földdarabról. Az elmúlt 11.000 év során ez a Föld sok helyén lehetséges volt, mert ezalatt az időszak alatt a klíma különösen stabil és jóindulatú volt, de úgy tűnik ez véget ért, és a Föld az éghajlati felfordulás korába lépett, melyben a természet szabályos mintázatai, amin a mezőgazdaság alapul, már nem vehetők biztosra.

Bár a kulturális beállítottság a világ számos részén az volt, hogy a nomádokat nem becsülték, valószínű, hogy egyre több és több ember fog olyan választás elé kerülni, hogy áttérnek a nomád életmódra (ha tudnak), vagy odavesznek. És érdemes megismételnünk, hogy a nomád lét sokkal több készség ismeretét igényli, mint az egy helyben tartózkodás - melynek elsajátításához nem elég egy nemzedék, de talán egy egész emberöltő sem.

One thought on “Bezzeg a nomádok

Comments are closed.