Hatalom és autonómia

/ Ran Prieur egy rövid írása a közelmúltból - fordítás általam: /

Egy új tanulmány rámutat, hogy az emberek azért akarnak hatalmat, mert autonómiára vágynak. Úgyhogy azon gondolkoztam, mi történik azokkal, akik hatalomhoz jutnak, de elégedetlenek és még több és több hatalomhoz akarnak jutni? Tényleg autonómiára vágynak, de a több hatalom több felelősséget ró rájuk és kevesebb autonómiát, csak ezt nem veszik észre, és ha észrevennék, inkább hatalom nélküli autonómiát keresnének és mindenki boldog lenne? Tényleg ennyire egyszerű lenne jobbá tenni a világot?

Úgy gondolom, hogy néha igen. Látom azt a rengeteg munkát, amit ebben az évszakban a szomszédaim a gyepükre fordítanak, miközben az én kertem sokkal kevesebb munkával és locsolással is csinosabb. Középen van egy cseresznyefám, mögötte egy őszi- és sárgabarack, alatta eper, és a kerítés mellett málna, a paradicsom tőle balra, a lila virág pedig gyöngyike, ami túléli a száraz nyarat és magától terjed. A sárga virág természetesen pitypang, ami teljesen ehető, vonzza a beporzó rovarokat és javíta a talajt. Az egyik leghasznosabb és legszebb növény a világon, az emberek mégis gyomként tekintenek rá és próbálják kiírtani (sikertelenül).

Számomra ez túlmutat a kertművelésen, egészen a metafizikáig. Miért feszülnek meg az emberek, hogy a világot nehezebbé tegyék? Miért van az, hogy a legerősebben szabályozott helyek annyira ocsmányak, míg az elhagyatott területek gyakran gyönyörűek?

Optimista vagyok. A pesszimista azt hiszi, hogy a létező világok legjobbikában él, és az még mindig szar. Én viszont úgy gondolom, hogy rengeteg erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a világot ennyire rossz hellyé tegyük, de még így is egész jó.

De amikor jobban belegondolok, rosszabbá tenni a világot fizikailag nehéz és emocionálisan kielégítő, mert elpusztítod amit találtál és helyettesíted azzal, amit te hoztál létre, ellenben jobbá tenni a világot fizikailag könnyű, de emocionálisan fájdalmas, mert ki kell terjesztened a tudatodat, hogy befogadd a számodra idegent.

Kapcsolódó bejegyzés:
Az emberiségnek fogalma sincs a természetről

One thought on “Hatalom és autonómia

  1. Bár így lenne!
    Azt hiszem ez az egyik legnehezebb, autonómiát nem adnak csak úgy a semmiért. Csoportoknak, nemzeteknek sem sikerül sokszor kiharcolni. El sem tudom képzelni hogy tehetne az egyén nagyobb autonómiára szert.
    Talán mikor megkezdődött az amerikai kontinensre a kivándorlás akkor volt pár szerencsés ember aki távolt tudott maradni az állam, társadalom fennhatósága alól, amelyek azért sok esetben tulajdonukként tekintenek állampolgáraikra.
    Szóval a kérdésem az lenne hogy miért nem engedi egy állam, társadalom sem hogy egyének, kisebb csoportok " kísérletezzenek" egy nagyobb autonómiát biztosító élet kialakításán?

Comments are closed.