Hogyan elégítik ki a videojátékok az alapvető emberi szükségleteket

/ Ran Prieur írása - fordítás általam: /

How Video Games Satisfy Basic Human Needs (Hogyan elégítik ki a videojátékok az alapvető emberi szükségleteket). Egy remek rövid cikk, de csak a játékokra korlátozódik és alig érinti a nagyobb témát: hogy a hétköznapi élet kudarcot vall az emberi szükségletek kielégítésében.

Egy 1996-os tanulmány négy személyiséget azonosított a multiplayer szerepjátékokban: Gyilkosok, Teljesítményorientáltak, Felfedezők és Kapcsolatépítők. Én nem vagyok igazán Kapcsolatépítő, úgyhogy azt gyorsan elrakom az útból: az információs technológia úgy alakította át a közösségi környezetet, hogy bővelkedünk rövid, felszínes és távoli kapcsolatokban, míg az emberi természet továbbra is sóvárog mély és tartós helyi kapcsolatok után. Ezért van az, hogy a multiplayer játékokban a legkielégítőbb kapcsolatokat a kicsi, zárt és hosszútávú csoportok adják.

Én határozottan Felfedező típus vagyok és néha úgy érzem, hogy egy információs apokalipszisre lenne szükségünk, hogy az összes térkép és feljegyzés megsemmisüljön és újrakezdhessük, mert sokkal nagyobb élvezet első kézből felfedezni valamit, mint egy könyvből olvasni róla. Ez még meg is történhetne, ha minden a felhőbe kerülne és a felhő összeomlana.

Szeretnék hozzáadni egy ötödik típust is, ami gyakori a singleplayer játékokban: a Stratégák, vagy Optimalizálók. Amikor megvan minden darabod és a kihívás az, hogy a megfelelő módon rakd össze őket. Az utóbbi időben ezen igényemet a Windows Freecell-el és zenei lejátszólisták szerkesztésével élem ki, és amikor ezeket a bejegyzéseket írom, sokat gondolkozom azon, hogy helyezzem el az ötleteket a legjobb sorrendben.

A történelem tragédiáit a Gyilkosok és Teljesítményorientáltak követték el. Az ókori világban csak kevés Teljesítményorientált volt, akik seregnyi Gyilkost vezettek. Aztán a modern világban, a kereskedők oszályának felemelkedésével a teljesítmény átkerült a gazdaságba és egyre több ember számára vált elérhetővé. Ez a trend a 20. század végén tetőzött, amikor a vagyon és státusz felhalmozása annyira domináns kulturális értékké vált, hogy a más értékekkel rendelkező embereket mint egyfajta különcöket vagy veszteseket semmibe vették. Még a tudományt is tönkretette a teljesítmény, a minél több cikk publikálásának igénye alá temetve a felfedezés örömét.

Most, a növedekés végével, az erőforrások kimerülésével és a státusz zsetonok felhigulásával a valódi teljesítmény újra csak néhány szerencsés kiváltsága. A többiek előtt űr tátong: elérni valamit irreális, a felfedezés az apró részletek szintjén zajlik, a szocializáció nem olyan, mint régen és a gyilkolás egyre inkább tiltott.

Mi fogja betölteni ezt az űrt? A nagy dobás a gyilkolás újbóli megjelenése, az elszigetelt lövöldözőktől a politikai/vallási hadseregekig és a nemzetállamok közötti háborúkig. A túl kicsi dobás pedig a több és jobb pszichoaktív szer, hogy a felfedezés befelé forduljon. És nem tudom mi fog történni a videojátékokkal. Az egyik véglet, hogy elpusztítja őket egy tech összeomlás, a másik véglet pedig, hogy a pszichológiai igények egyedüli kiszolgálóivá válnak, állandóan zsúfolt mesterséges világokkal.

Az én megoldásom, ami néhány évszázad múlva reálissá válhat, hogy a társadalmat úgy tervezzük meg, ahogyan a játékokat, percről-percre minden egyes játékos szubjektív örömét tartva szem előtt, akkor is ha ez aláássa a gazdasági elitet, akkor is ha a jószándékú bürökratáknak ez rémesnek tűnik. Nem mennék el egészen Kowloon fallal körülzárt városáig, de azt hiszem ebbe az irányba kell elindulnunk.

Kapcsolódó bejegyzések:
Fallout: filozófia a hamvak közt
Egy állam szemével

One thought on “Hogyan elégítik ki a videojátékok az alapvető emberi szükségleteket

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.