Miért épp ilyen a valóság?

/ Ran Prieur írása - fordítás általam: /

Édességek, videojátékok és marihuána, három dolog amiktől jól érzed magad, de ha túlzásba viszed őket, rosszul leszel. Miért így működik a valóság?

Miért nincs semmi, amitől jól érzed magad, és ha többet csinálod, továbbra is jó? És miért nem fordítva működik? Ha arcon csapom magam az rosszul esik, de ha folyamatosan csinálnám, továbbra is rosszul esne, ahelyett hogy egyszercsak megfordulna és elkezdene jó lenni. Miért ennyire nehéz jól érezni magunkat és miért olyan könnyű rosszul?

Megpróbálhatod az evolúció, a biológia vagy akár a fizika törvényeivel magyarázni. De ez felveti azt a kérdést, hogy miért épp ilyen a valóság és nem másmilyen? Nevezheted ezt Hedonikus Antrópikus Elvnek. Ha ez egy értelem nélküli, részecskékből és hullámokból álló univerzum, ahol a tudat csak a véletlen folytán bukkant fel, mennyire balszerencsések vagyunk, hogy a kellemes tudatállapot ennyire illékony?

Én hinni szeretném, hogy eredendően értelmetlen az élet, mert akkor lehetségesnek kell lennie, hogy kijátsszuk a rendszert, hogy könnyű trükköket találjunk a tartós boldogság elérésére. De az egész történelem során ezt próbáltuk és teljes kudarcot vallottunk, ami azt sugallja, hogy az életnek mégis van értelme: hogy az elméink és történeteink valami láthatatlan, mélyebb értelmet szolgálnak, ami nem akarja, hogy egyszerűen csak jól érezzünk magunkat, hanem úgy használja a jó és rossz érzését, mint a tudósok a jutalmazást és elektrosokkot a patkányokon, hogy valami elképzelhetetlen cél felé vezessen minket.

A Hedonikus Antrópikus Elv című reddit posztban polyparadigm azt állítja, hogy a tudat csak ott bukkanhat fel, ahol a boldogság kihívás – mert különben a döntések olyan egyszerűek, hogy tudatosságra nincsen szükség. Én úgy gondolom, hogy a tudat univerzális, de el tudom fogadni ezt az elképzelést a tudatosság egy speciális definíciója mellett: a hatalom annak eldöntéséhez, hogy benne legyünk-e az adott pillanatban vagy sem.

***

Miért van az, hogy még a technológia minden erejével sem sikerült "kitrükköznünk" az emberi jóllét rendszerét? Ha azt mondanám, hogy van egy tabletta, amitől egyszerűen boldogabb leszel, mellékhatások nélkül, nem hinnéd el. Vannak gyógyszereink, amik lehetővé teszik, hogy a súlyos depresszióban szenvedők épp csak működőképesek maradjanak, vagy egy AIDS-es ne haljon meg, de lehetetlennek tűnik lerövidíteni az utat az átlagostól az átlagosnál jobbhoz. Miért nincs egy tabletta, amivel zöldségek és edzés nélkül is egészségesebb leszek? Még a vitaminokról is, amik egy rövidebb útnak tűntek az egészséghez, kiderült hogy nagyrészt haszontalanok vagy ártalmasak.

Metafizikával könnyű megmagyarázni: Isten inkább akarja azt, hogy jobb ember légy, semmint hogy jól érezd magad. Én a Taoizmus felé hajlok: a fizikai világ olyan, mint egy mélyebb valóság felszíne, amit sosem érthetünk meg teljesen, de ha részben megértjük, és úszunk az árral, az élet jobb. És azt hiszem a Tao azt akarja, hogy kijátsszuk a rendszert. Ezt teszi minden ami él, és a földi élet története az, hogyan találnak az élőlények ideiglenes hack-eket.

Az emberek rendkívül sikeresek voltak a külső világ meghackelésében, és fura, tekintve hogy mennyire az urai lettünk a természetnek, hogy mennyire nem tudtunk urai lenni önmagunknak. Ez azt sejteti, hogy Isten, a Tao, a metafizikai határ nem kint van, ott a világegyetemben, hanem bennünk.

Meg tudjuk ezt magyarázni tisztán materializmussal? Az a jó a véletlenszerű és értelem nélküli univerzumban, hogy teljesen hackelhetőnek kellene lennie. Elméletben, ha elképzeled a legjobb pillanatot az életedben, át tudnád élni újra és újra, örökké. Ellenvetheted, hogy a boldogság bármely szintje csak az új normává válna, de elméletben ez csak egy újabb akadály, amit ki tudunk trükközni (Jó sci-fi a témában a Permutation City, Greg Egantől.)

A materialista modellben ezek az akadályok az emberi biológia szintjén vannak. A testünk több tízmillió év alatt fejlődött ki, a túlélést helyezve mindenek fölé, és a testünk a fajfenntartást szolgáló dolgokat jutalmazza jóleső érzéssel. Az ősi környezetben bárki, aki ki akarta játszani a rendszert, utódok nélkül pusztult el, úgyhogy kiveszett belőlünk a rövidebb utakon járás lehetősége.

Az ősi környezeten kívül megértem miért nehéz még mindig az egészség meghackelése: összetákolhatsz egy törött gépet, hogy épp csak működjön, viszont egy jól működő gép fejlesztésének az egyetlen módja az, ha feltalálsz egy teljesen új gépet, ami jobban működik. De furcsának tűnik, hogy a jóllét meghackelését illetően nem voltunk sikeresebbek. Arra számítok, hogy továbbra is próbálkozni fogunk, és kiváncsi vagyok működni fog-e a jövő hedonikus technológiája, és hogy jobban el tudjuk-e fogadni, hogy minden különösebb indok nélkül is jól érezzük magunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.